Bedurranó konfliktus

Újabb fejezet nyílt a Közel-Kelet konfliktusainak soraiban, ezúttal az Arab-félsziget délnyugati csücskében fajultak el a dolgok, de úgy tűnik, ezúttal nem állnak meg itt a harcok. A jemeni síita lázadók, a húszik szeptember 8-án indítottak nagyszabású támadást a szomszédos Szaúd-Arábia ellen. A célpontok között stratégiai fontosságú létesítmények voltak, elsősorban katonai vagy energetikai célú épületekre irányultak a csapások. A helyzet azóta jelentősen eszkalálódott, immár az iszlám legszentebb városát, Mekkát is drónokkal lövik a lázadók, miközben a szaúdi légierő folyamatosan bombázza a felkelő milicisták állásait. A legfrissebb állítások szerint a húszik egy fejlesztésű saját fegyverrel az ellenséges légierő egyik F-15-ös vadászgépét is leszedték.

Saudi air defenses downed a drone over Mecca overnight.Only the second attack ever on the holy city. The last was in 2017.Saudi-led coalition spokesman. pic.twitter.com/IlKOtT9ZCV https://t.co/IlKOtT9ZCV

— Open Source Intel (@Osint613) September 16, 2026

A felek közti konfliktus hosszú történelemre nyúlik vissza. 2014-ben polgárháború robbant ki Jemenben, a síita lázadók gyors sikereket értek el. Rijád ezt fenyegetések találta, ezért egy koalíciós szövetségen keresztül elkezdett jelentős támogatásokat adni a kormányerőknek, ettől kezdve a húszi felkelők visszatérően az északi szomszédjuk felé is támadásokat intéztek, méghozzá Irán támogatásával. A helyzet időszakosan lecsillapodott, de

a feszültség sosem rendeződött igazán, 2022-ben tartósnak bizonyuló tűzszünetet kötöttek.

2026 szeptemberében újra fellángoltak a harcok Jemenben, több tartományban is látványos sikereket értek el a szaúdiak által támogatott kormányerők, ám az ellentámadásban a húszik ennél is nagyobb területeket foglaltak el, teljesen átalakítva az erőviszonyokat. Jelenleg a helyzet nagyon instabil, egymásnak ellentmondó információk jönnek arról, hogy bizonyos területek ki ellenőriz, az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia kritikus helyzetbe került a fellobbanó harcok miatt, ráadásul ebből egyelőre nem is látni a kiutat. Taiz, al-Bajda és al-Dzsauf tartományokban jelenleg is zajlanak az összecsapások, ugyanakkor megvan a veszélye, hogy egy szélesebb körű regionális háborúvá szélesedik a konfliktus, legalábbis Rijád szeretne új szereplőket bevonni. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra világítottak rá, hogy

Szaúd-Arábia lényegében teljesen magára maradt:

• Az Öböl-menti Együttműködési Szervezet (GCC) régóta az integrációs akadályok súlyos problémáival küzd. Visszatérő eset, hogy az egyik országgal szemben erőteljes vádak fogalmazódnak meg, ezt pedig határozott diplomáciai lépések is követik. Korábban jellemzően (2014-ben és 2017-ben is) Katarral szemen alakult ki elszigetelési szándék, a második alkalommal fellépő vita során meghirdetett blokádhoz több Öböl-ország is csatlakozott. Azóta a felek hivatalosan rendezték a nézeteltéréseiket, ugyanakkor a törésvonalak és bizalmatlanság továbbra is fennáll. Újabban Rijád egyre inkább az Egyesült Arab Emírségekben találta meg a riválist, a szomszédos hatalom politikai, gazdasági és kereskedelmi szempontból is versenytárs. A GCC szétesettségét jelzi, hogy az Iránnal kapcsolatos kormányzati stratégiák is eltérnek egymástól, a tagországok nem adtak közös választ a fenyegetésre.
• Sokáig homályos volt, hogy pontosan mit is jelent a 2025 szeptemberében létrejövő védelmi paktum Szaúd-Arábia és Pakisztán között. A húszik elleni konfliktus azonban egyelőre azt jelzi, hogy nem annyit, amennyit Rijádban elvárnának. A monarchia ugyanis szerette volna elérni, hogy az együttműködésre hivatkozva elérjék Iszlámábádnál a beavatkozást, ám ez egyelőre teljesen sikertelen. Az iszlám világ egyetlen atomhatalma inkább kimaradna a konfliktusból. 2026 augusztusában a paktum tovább bővült a törökökkel, a Közös Védelmi Megállapodás aláírásakor felmerült, hogy az egyik aláíró elleni támadást minden tag elleni támadásnak kell tekinteni, akár a NATO 5. cikkelyét. Az eddigiek alapján ez nem teljesül, Törökország és Pakisztán is kiállt a szaúdiak mellett, de tartózkodtak a hadsereg bevetésétől a jemeni tűzfészekben.
• Mohammad bin Szalmán szaúdi trónörökös (lényegében az ország vezetője) szerette volna elérni, hogy az Egyesült Államok avatkozzon be, és hajtson végre támadásokat a lázadók ellen, erre Donald Trump amerikai elnök nem volt nyitott, visszautasította a felvetést. A nyugati nagyhatalom régóta a Szaúd-Arábia legfontosabb katonai szövetségese, ugyanakkor éppen az Iránnal folytatott konfliktus mutatta meg az amerikai jelenlét és beavatkozási képességek határait. A Washingtonból érkező határozott elutasítás egyben újra felveti azt a témát, amely szerint az Egyesült Államoknak már nincs elegendő precíziós csapásmérő eszköze, hogy azzal határozott beavatkozást tudjon végrehajtani.

Magára maradt hatalom

Számos kínzó vita merült fel az eset után Rijádban, és a szövetségesei látszólagos elfordulása nem is biztos, hogy a legnagyobb gond, de haladjunk sorban. A külső partnerekkel kapcsolatos valós helyzet kifejezetten összetett, ugyanis a jelek szerint van szándék a segítségnyújtásra, ám inkább a visszafogott formát támogatják a felek. Pakisztán egyértelműen ódzkodik attól, hogy egy véres háborúba keveredjen közvetlenül, de a szövetségesét katonai felszerelésekkel – például légvédelmi rendszerekkel –, kiképzéssel és vadászgépek állomásoztatásával is segíti az iráni-amerikai háború kirobbanása óta. Mindez azt mutatja, hogy

sokkal inkább a védelmi jellegű beavatkozások mellett foglalnak állást, hogy ezzel a lehető legkevésbé kerüljenek szem elé Teheránban.

Bár felmerült, hogy a vadászgépeik a húszik ellen támadásokat intéznek, végül ettől visszakoztak.

Az atomhatalom szempontjai érthetőek egy másik perspektívából: egyszerűen nem akarnak túl rossz kapcsolatba kerülni a szomszédjukkal. Az országnak hosszú közös szárazföldi határvonala van az iszlamista hatalommal, ráadásul itt komoly biztonsági kihívásokkal nézhetnek szembe a szeparatizmus erősödése miatt. Iszlámábád attól is tarthat, hogy mintegy 15-20 százaléknyi síita él Pakisztánban, ők potenciálisan célpontjai lehetnek az iráni propagandának, további biztonsági kihívásokat idézve elő. Pakisztán éppen ezért az óvatos semleges politikát választja, melyben a szövetségesének inkább védelmi segítséget nyújt, az offenzív műveletekből viszont kimarad. Kérdés, hogy a viharos sebességgel „stressztesztnek” kitett iszlám védelmi szövetség ezt követően miképpen tud fennmaradni. A két ország eltérő szemlélete könnyedén megterhelheti a kapcsolatokat, 2015-ben már volt erre példa, még a paktum aláírása előtt. A két kormány akkor már szoros katonai összeköttetésben állt, ennek ellenére Pakisztán nem akart csatlakozni a koalícióhoz a húszik ellen. Van azonban olyan forgatókönyv, ami felülírhatja az elképzeléseket:

Ha a húszi rakétatámadások tovább eszkalálódnak, vagy tömeges áldozatokat okoznak a Szaúd-Arábia stratégiai helyszínein állomásozó pakisztáni személyzet körében, az iszlámábádi nyilvános és politikai nyomás cselekvésre kényszerítheti a kormányt

– mondta egy névtelenséget kérő pakisztáni tisztviselő, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a királyság mindenképpen igyekszik elkerülni, hogy a területére átterjedjenek a harcok. Khawaja Asif pakisztáni védelmi miniszter szeptember 17-én arról beszélt, hogy a Mekka elleni támadás hozhatja l a fordulópontot, ugyanakkor konkrétumokat nem említett ezzel kapcsolatban.

Ez viszont egyre reálisabb forgatókönyvnek tűnik, ami egy még súlyosabb helyzettel szembesíti Rijádot:

Teherán harapófogóba fogta őket, ami gazdasági katasztrófával fenyeget.

Gazdasági patthelyzet

Szaúd-Arábia egyik legfontosabb bevételi forrását továbbra is a szénhidrogének értékesítése adja, ugyanakkor ebben most finoman fogalmazva sem állnak túl fényesen. Mivel az olajkutak többsége a Perzsa-öböl környékén található, a legegyszerűbb szállítási forma a Hormuzi-szoroson vezetett keresztül az Indiai-óceán felé hajókkal, ám ez az átjáró gyakorlatilag 2026 márciusa óta folyamatosan zárva van, kisebb mennyiségben zajlik rajta forgalom, illetve a szürkezónás tevékenység is megnőtt. Egyes feltételezések – és főképp az amerikai kormányzat állítása – szerint az utóbbi időben Irán befolyása csökkent Hormuznál, de a korábbi forgalom még mindig nem állt helyre. Rijádnak erre volt egy ütőkártyája: az országot kelet-nyugati irányban átszelte egy napi 7 millió tonnás kapacitású olajvezeték, ami eljuttatta a nyugati kikötőkbe a nyersanyagot. A vészterhes helyzetben ez segített a hatalomnak továbbra is stabil bevételekhez jutni, a globális energiakrízist pedig visszafogni. Olajpiaci elemzők szerint augusztus vége óta napi 2,6-4 millió hordó nyersanyagot szállítottak erre.

Saudi Arabia’s key East-West Pipeline hit by drones could remain mostly offline for three to five weeks, tightening global supply as Houthi forces expand along Red Sea shipping routes.The pipeline may operate at reduced capacity, but officials could not say how much oil would… pic.twitter.com/rFiQUBAbgZ https://t.co/rFiQUBAbgZ

— Clash Report (@clashreport) September 14, 2026

A húszik hadműveletei miatt a kettes számú kerülőút, vagyis a Vörös-tenger bejáratát jelentő Báb el-Mándeb is ellenséges kézre került. A lázadók eddig is nyomást gyakoroltak a térségi közlekedésre, rakétákkal vagy drónokkal támadtak azokra a járművekre, amelyeket ellenségesnek azonosítottak. Most a helyzetet súlyosbítja, hogy a Perim és a Kis- és a Nagy-Hanish szigetek is a lázadók kezére kerültek, ezek éppen az itt áthaladó kereskedelmi útvonal legszűkösebb pontjánál fekszenek, egyértelműen a húszik kezébe adja az irányítást. Szaúd-Arábia Hormuz kiesését követően erre került, ám ez most veszélybe került. Egyes híresztelések már egyenesen arról szólnak, hogy be is indult az átjáró elaknásítása, ami minimum hónapokig tartó közlekedési fennakadásokat eredményezhet.

A helyzet akkor vált kritikussá Rijádnak, amikor az 1200 kilométeres vezetéket szeptember 10-én Irak felől támadás érte. A tűzeseteket jelző NASA FIRMS térképe azonnal furcsa hőmérsékleti anomáliát jelzett a területen, a műholdképek alapján komoly füst szállt fel a becsapódási ponthoz közel. Később kénytelenek voltak elismerni a találatot, a vezeték a várakozások szerint hetekig nem, vagy csak nagyon korlátozottan fog működni. Mindez azt is jelenti, hogy – hacsak hirtelen meg nem oldódik a helyzet a Perzsa-öböl bejáratánál –

lényegében kiesik a világ egyik legnagyobb olajtermelője a világpiacról.

Kilátástalan jövő

Egyelőre nem látszódik a kiút ebből a helyzetből Rijádnak, tekintve, hogy a jemeni konfliktus még azt követően is hosszú ideig fennállhat, hogy az Egyesült Államok és Irán megállapodásra jut. A várakozások szerint elhúzódó háború következik a Jemenben, bár a kormányerők jobban felszereltek, a felkelők ellentámadása mutatja, hogy ez nem feltétlenül tükrözi a valódi erőviszonyokat.

A konfliktus jelentősége éppen a Közel-Kelet instabilitásának fényében felértékelődött.

Arra egyelőre nem látszik a megoldás, hogy Washington és Teherán valahogyan egyezségre jut egymással, a felek láthatóan a másik kifulladására várnak. Ez a „játszma” már hónapok óta zajlik időnként kiújuló rakéta- és dróntámadásokkal, Irán és az amerikai fél is kimerültnek tűnik, de a visszatáncolás jelei nem mutatkoznak. Az sem biztos, hogy az itteni tűzszünet megkötését követően Rijád számára vonzó útvonalat fog jelenteni a tengerszoros, főképp, ha Teherán akaratának megfelelően alakulnak az események. Látszólag minden fél az eszkalációs spirál elkerülésében érdekelt, ezt a nyilvános kommunikációs panelekben folyamatosan megerősítik, ám a paramilitáris csoportok éppen ezzel ellentétes hatást érhetnek el, a nyomásgyakorlás fontos eszközei.

A map tracking the changing frontlines along Yemen’s West Coast between September 3 and 11, as Houthi forces advanced toward Al-Makha and the Bab al-Mandab Strait. pic.twitter.com/9So0NwYSFh https://t.co/9So0NwYSFh

— Sana’a Center (@SanaaCenter) September 11, 2026

Szaúd-Arábia a következmények fényében arra a következtetésre juthat, hogy a Közel-Keleten a legfontosabb garanciát a saját ellenállóképességének növelése jelentheti.

Néhány napja egy DF-15A kínai gyártmányú ballisztikus rakéta roncsait fedezték fel Jemenben, ilyennel Rijád hivatalosan nem rendelkezik. A váratlan felbukkanás egyben azt is jelentheti, hogy a monarchia titokban megpróbálhat alternatív forrásokon keresztül fegyverekhez jutni, ami kifejezetten az Egyesült Államokkal szembeni bizalom megrendülés jele. Az „arab NATO” első komolyabb kihívásánál egyelőre nem mutat életjeleket, mivel a résztvevők érdekeivel nem egyezik egy külső beavatkozás lehetősége. Ez még nem jelenti a hármas védelmi együttműködésének teljes bukását, ugyanakkor jelzi, hogy még csak formálódik a szövetség, pedig éppen ezek azok a kérdések, amelyekre gyorsan választ kell találni. Rijád számára így nem látszik a gyors megoldás, addig pedig minden nap nehezebb szituációt eredményez a királyság számára, ameddig a térségi konfliktusok el nem csitulnak.

Címlapkép forrása: Mohammed Hamoud/Getty Images