A svájci kormány jelenlegi reformtervezete arra ösztönözné a munkavállalókat, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is a munkaerőpiacon maradjanak. Ennek érdekében módosítanák az előrehozott nyugdíjba vonulás esetén alkalmazott levonásokat, valamint a halasztott nyugdíjazásért járó bónuszokat. Emellett eltörölnék azt a felső korhatárt, ameddig az első pillérbe befizetett járulékok növelik a nyugdíj összegét. A tervezet értelmében a második pillérben a minimális nyugdíjkorhatárt 58-ról 63 évre emelnék, tízéves átmeneti időszak mellett.

Az OECD ugyanakkor úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem bizonyulnak majd elegendőnek.

A szervezet megállapítása szerint az államadósság 2060-ig történő fenntartható pályán tartásához lényegesen határozottabb reformokra lenne szükség, beleértve az irányadó nyugdíjkorhatár emelését is. Ez jelenleg 65 év Svájcban, ami elmarad a legtöbb OECD-tagállam átlagától.

Külön terhet ró a költségvetésre, hogy a svájci választópolgárok népszavazáson megszavazták a 13. havi nyugdíj bevezetését, ami 2026-ban a GDP 0,5 százalékával növeli a kiadásokat. A Szövetségi Társadalombiztosítási Hivatal modellszámításai alapján a felosztó-kirovó rendszer emiatt már 2026-ban deficitessé válik, a hiány pedig a rákövetkező években tovább nő.

A kormány az általános áfakulcs 0,4 százalékpontos emelésével finanszírozná a többletkiadásokat, az OECD szerint azonban ez önmagában nem elegendő a rendszer fenntarthatóságának biztosításához. A szervezet azt javasolja, hogy a nyugdíjkorhatárt kössék a várható élettartam növekedéséhez, ami hatékony eszközként szolgálhatna a hosszú távú költségvetési egyensúly megőrzésére.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.