Az alacsonyabb ajánlati volumen ellenére ez az aukció is egyértelműen túljegyzett volt. Ez tükröződik a tovább csökkenő nyertes árakban is

– mondta Klaus Mueller, a szabályozó hatóság elnöke a Montel beszámolója alapján.

Az augusztusi fordulóban összesen 2523 megawattnyi projekt nyert, átlagosan 47,90 euró/MWh minimális garantált átvételi áron. A májusi fordulóban még 6409 megawattnyi ajánlat érkezett, és 2500 megawattot ítéltek oda, átlagosan 50,60 euró/MWh-n – vagyis három hónap alatt közel 3 euróval esett a nyertes átlagár.

A nyertes projektek többsége Alsó-Szászországban, majd Észak-Rajna-Vesztfáliában és Rajna-vidék-Pfalzban valósul meg.

A következő szárazföldi széltendert november 1-jén tartják, és ez lesz az utolsó a jelenlegi támogatási rendszerben, amely úgynevezett kötelező átvételi áron (feed-in tariff) alapul, amelyben a termelő minden hálózatba táplált megawattóra után garantált minimumárat kap.

Jövőre ezt kétoldalú különbözeti szerződések (CfD) váltják fel, amelyek a garantált minimum bevétel mellett határt szabnak a profitnak is.

A rendszer lényege, hogy ha a piaci áramár a szerződésben rögzített referenciaár alá esik, az állam megtéríti a különbözetet. Ha viszont fölé megy, a termelőnek vissza kell fizetnie a többletbevételt.

Miért érdekes ez Magyarországnak?

Azért, mert a két ország éppen ellentétes irányba mozdul. Németország most tér át arra a CfD-rendszerre, amelyet a magyar kormány a széltender kritikáira adott válaszában kifejezetten elvetett.

Kiemelték:

a hazai áramárak és építési költségek alapján a magyar piac CfD nélkül is kész bizonyos kapacitások kiépítésére,

és a konstrukcióban a helyi energiaközösségek vásárlóereje pótolná az állami árgaranciát.

Eközben a szakma fő kifogása a magyar széltender kapcsán éppen a bevételi oldal kiszámíthatatlansága és a magas csatlakozási díjak, amelyek egy beruházás 15-25 százalékát is kitehetik - erről bővebben a Magyar Megújuló Energia Szövetség (MMESZ) Portfolionak adott exkluzív interjújában olvashatnak:

Címlapkép forrása: Shutterstock