A kosztümös zsáner egyik leglelkesebb művelője a Netflix, a streamingszolgáltató a történelmi hűségtől elrugaszkodva, túlszexualizálva, modern popslágerekkel és színes külcsínnel készített több Bridgerton-szériát is, de a komolyabb drámai vonalat célzó, díjnyertes A koronának is megvoltak a maga rajongói, nem beszélve a rettenetesen maszkulin, füstbe és alkoholmámorba burkolózó Birmingham bandájáról.

Most a Netflix valamelyest eltér az eddig lezongorázott akkordoktól, és új irány vesz A bábu (The Doll) című szériával, mely egy lengyel kötelező olvasmányt, az azonos című, Boleslaw Prus által írt, könyvformában 1890-ben megjelent regényt veszi alapul. Mit alapul veszi, feminista tragédiaként újraértelmezi és modernizálja, hat részben elmesélve Izabela Lecka (Sandra Drzymalska) családjának néhol szomorú, máskor pajzán kálváriáját.

Az ilyen sorozatoktól megszoktuk, hogy általában a nemesi fényűzést, rongyrázást járják körbe, alaposan az arcunkba tolva, hogy a 18-19. században akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk, azok tényleg aranykanállal lebzselték a legfinomabb falatokat, és közben utálkozva néztek a szegényekre. A bábu esetében, már ami az alapfelállást illeti, csak részben van így. Elvégre hősnőnk, Izabela családja éppen készül tönkremenni, a nemesi felsőbbrendűség még erősen ott van a hölgyben, ám eközben remeghet rendesen, mert pár év kérdése, hogy mindent elveszítsen. Épp a legrosszabbkor, mert Izabela az írással kokettál, egy feminista újság stábjához csatlakozna. Amíg azonban nem képes magát elég érdekessé tenni, addig esélye nincs.

Márpedig az újság vezetője keményen Izabela szemére olvassa, hogy a felső tízezer tagjaként ő aztán nem láthatott semmi valósat a világból, mondanivalója sincs, maximum akkor válhat hasznára az újságnak íróként, ha olyan puccos helyekről ír naplót, mint Párizs, ahova az egyszeri olvasónak nincs elég pénze, hogy elutazzon.

Izabela, amilyen szép, épp annyira undok, és meg kell hagyni, Sandra Drzymalska csak úgy lubickol a gonosz kisasszony szerepében. Egészen gyorsan megértjük, hogy a férfiak miért bomlanak érte, a hölgyért, aki a szorult helyzete ellenére válogat, kikosarazza a kérőket, kire a szaga, kire a modora, kire a származása miatt húzza az orrát. Persze, mint minden romantikus drámában, itt is van Egy Férfi, történetesen Stanislaw Wokulski (Tomasz Schuchardt), akinek pénze az van, nemesi státusza azonban nincs, tekintve, hogy próbálkozásai ellenére is körberöhögi őt a lengyel felső tízezer. Izabela és Wokulski között azonban kilátásban van egy olyan kapcsolat, ahol mindenki jól járhat.

A bábu egyik legnagyobb érdekessége, hogy míg a klasszikus lengyel regényben Izabelának hasonló ambíciói a kanyarból sem voltak, egy kiüresedett nőszemély volt mindössze, addig a netflixesített verzióban már egy talpraesettebb személyről beszélünk, aki éppen levetné magáról a kor elvárásait, a maga kis szerény eszköztárával a sarkára állna, és karriert csinálna magának.

Önmagában hatalmas felüdülés, hogy A bábuban nem kényszerítenek rá bennünket, hogy azt kelljen néznünk, ahogy a rikító kosztümökben flangáló főszereplők Taylor Swiftre táncikálnak a heti jelleggel megrendezett bálokban. Bál itt is akad, fülledt, álmodozós, fenékvillantós szexjelenetből sincs hiány, viszont a pilot epizód a végére úgy őrül meg, ahogy Netflix-kosztümösnél ritkán látni: valakit meglőnek, egy pánikoló nőnek idő előtt beindul a szülése, és Izabela rájön, hogy az újság vezetőjének tényleg igaza volt, nem látott még eleget ahhoz, hogy értékeset írjon.

Ez az őrület amúgy átszövi a meglepően komolyan vehető, picit pátoszos, de nem durván emelkedett szériát, mert az első, előretekintős jelenetben azt látjuk, hogy a hősszerelmes, már-már megszállott Wokulski felrobbantja magát a fenébe. És, hát a jó írásnak és Sandra Drzymalskának köszönhetően el is hisszük, hogy a kőgazdag férfi abban látja a megoldást, hogy inkább a levegőbe repíti magát. Izabela ilyen szinten elviselhetetlen, sőt. A se veled, se nélküled kapcsolatból

A bábu egy remek emlékeztető arról, hogy finoman is lehet modernizálni egy történetet, nem kell azonnal 21. századi rágógumi slágereket baltaként lendítve nekiesni a klasszikusoknak. Ezúttal valóban úgy éreztem, hogy hosszú, 60 percnél is több játékidő ide vagy oda, igyekeztek a készítők a lengyel regény korszellemét kevésbé nőgyűlölőre véve tévébe adaptálni. Igen, a sminkeket és álbajszokat tekintve néhol kilóg a lóláb, és a fényképezés se a legszebb, de a Netflix most vért izzadt azért, hogy a könyvmolyok ne feszítsék őket keresztre. Talán nem is fogják, és talán A bábu mutathat jó irányt a továbbiakban a zsánernek, már ha egyáltalán elegen megnézik.

7,7/10

A bábu mind a hat része a Netflixen nézhető meg, szinkronnal is.