• Az Ukrajna elleni teljes körű invázió óta először rendeznek Állami Duma-választásokat Oroszországban (és a megszállt ukrajnai területeken). Szeptember 18–20. között az orosz törvényhozás alsóházának 450 képviselőjét választják meg, finoman szólva is irányított körülmények között.
• Az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy ki nyer, hiszen ez teljesen világos, hanem az, hogy mekkora erőfeszítésre van szüksége a Kremlnek, hogy a stabilitás látszatát fenntartsa.
• Az oroszok először szavaznak úgy, hogy a társadalom egyre nagyobb része érzi a saját bőrén az Ukrajna elleni háború következményeit.
• 2026-ban a háború nem egy háttérben zajló esemény, amely mellett megtartják a választást, maga a választás is a háború politikai terméke: befolyásolja, kik indulhatnak, milyen politikai üzenetek jelenhetnek meg, milyen témákról folytatható diskurzus a társadalmon belül, és kik kerülnek a(z új) hatalmi elitbe.

Bár szeptember 18–20. között nem elnökválasztást tartanak, azaz papíron nem Vlagyimir Putyinról szavaz a nép Oroszországban, és előre lehet tudni, hogy az elnökhöz kötődő Egységes Oroszország párt fog nyerni – ráadásul a háborúellenes vagy rendszerszintű ellenzéki erőket rég leszedték a pályáról –, még így is csomó szempontból érdemes figyelemmel kísérni az előre lefutott versenyt. És nem is csak azért, mert utána elvileg 2030-ig kell várnunk a következő országos szintű választásra.

A vegyes választási rendszer szerint a mandátumok fele – 225 hely – az 5%-os bejutási küszöbhöz kötött, országos pártlistás arányos képviselet útján dől el, míg a másik 225 mandátumot egyéni választókerületekben, egyfordulós, egyszerű többségi rendszerben osztják ki.

Új idegállapotban fognak szavazni...

Mi is írtunk már arról, hogy Putyin nem a legjobb állapotban fordul rá a választásokra. Korábban a status quo megőrzésére mindig különleges hangsúlyt rakott a hatalom, de a mostani helyzet az elit és a társadalom számára is kényelmetlen. Az elhúzódó ukrajnai háború miatt egyre nehezebb a stabilitást eredményként felmutatni, miközben a befolyásos csoportok nem kapnak kellő ösztönzést, és a választók sem kapják meg az anyagi ösztönzést, amelyet korábban a hatalom biztosított a számukra.

Ráadásul az oroszok először szavaznak úgy, hogy a társadalom egyre nagyobb része – beleértve a városi középosztály tagjait, akiknek lehetőségük van a véleményük viszonylag hangosabb kifejezésére – a saját bőrén érzi az Ukrajna elleni háború következményeit. A háború korábban nagyrészt földrajzilag és társadalmilag elkülöníthető költségei egyre több mindenkit elérnek. Ez változatos formában jelentkezhet: most már nem lehet nem érezni ukrán dróntámadások okozta üzemanyaghiányt, az orosz Amazonként emlegetett Wildberries raktárait érő támadásokat, amelyekben több százmillió dollár értékű áru semmisül meg, a nagykereskedelmi árak történelmi csúcsokat döntöttek a szentpétervári tőzsdén, de nehéz figyelmen kívül hagyni az esetleges újabb mozgósítás elrendeléséről szóló pletykákat is, annak ellenére (vagy pont amiatt), hogy a hatóságok újra és újra cáfolják az erről szóló híreket. Ezzel párhuzamosan az ország gazdasági nehézségei is egyre súlyosabbak, romlott az életszínvonal, és új fejleményként a munkanélküliség is növekedésnek indult.

A Kreml számára a választás megtartása is politikai üzenet.