Három nappal azután, hogy leváltotta a Terror Háza éléről, Schmidt Mária megszólította Tarr Zoltánt.

Bejegyzése elején azon a valóban fennálló ellentmondáson lovagol, hogy a miniszter hétfőn még azt közölte, hogy a bezárt múzeum nem nyit újra addig, amíg „a kiállítás tartalmi átvilágítása le nem zárul, a jogok nem tisztázódnak”; kedden viszont már azt jelentette be, hogy egy hét múlva újra kinyit, sőt ideiglenesen ingyenesen lesz látogatható a múzeum. Ettől elvesztette a fonalat a leváltott igazgató.

Aztán rátér arra, hogy „különösen kíváncsi”, kik azok a „független szakértők”, akikre az átvilágítást bízná a kormány:

„most szólok, ilyenek nincsenek, hiszen mindenkinek van világnézete, értékválasztása, politikai-közéleti preferenciái. Ne ámítsuk már egymást!”

Ha jól értem, Schmidt arról az álláspontjáról akarja meggyőzni a minisztert, hogy mivel vannak történészi viták, ezért ne a történészek döntsenek, hanem a politika: „Ha Ön azt gondolja, hogy a »szakmára« való hivatkozással kibújhat az emlékezetpolitika egyik jelentős kérdésének megválaszolása alól, akkor téved és félrevezeti a magyarokat. Történészek, nagy tudású és művelt emberek is vitatkoznak emlékezetpolitikai kérdéseken. Aki szerint létezik ilyen kérdésekben értéksemleges szakmai konszenzus, az mindig az éppen aktuálisan hatalomban lévő fősodorral ért egyet, jelen esetben az akadémiai világot uraló liberális ideológiával.”

Ebből a logikából kiindulva érthető meg a kérdése: „járt már Ön és Nagy Ervin kulturális államtitkár úr a Terror Háza Múzeumban?”