Az Eurostat adatai szerint a 27 tagállam közül nálunk esett vissza a legnagyobb mértékben a vendéglátó-vállalkozások száma. A turizmusnak erősen kitett kilenc ország közül pedig egyedül Magyarországon csökkent egyáltalán. A Raconteur Agency „A lángos-csapda” című kutatása szerint a magyar vendéglátás visszaesése nem európai trend, hanem hazai jelenség.

Rámutattak, hogy az Eurostat vállalkozás-demográfiai adatai szerint 2021 és 2024 között az Európai Unió 27 tagállama közül Magyarországon csökkent a leggyorsabban a vendéglátó-vállalkozások száma: 27 979-ről 26 370-re, azaz 5,8 százalékkal. Rajtunk kívül még négy országban fogyott az állomány – Dániában, Olaszországban, Lettországban és Svédországban –, de egyikükben sem érte el a visszaesés a négy százalékot. Az uniós medián plusz 3,6 százalék volt. A négy másik csökkenő ország egyike sem futott rekordszintű turizmust ezekben az években. Ha a mezőnyt a turizmusnak erősen kitett országokra szűkítjük – Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia –, mindegyikben nőtt a vendéglátó-vállalkozások száma. Egyedül nálunk fogy.

A vendégéjszakák száma 2025-re gyakorlatilag visszatért a 2019-es szintre (33,1 millió a 33,2 millióhoz képest), miközben a vendéglátóhelyek száma országosan 51 329-ről 41 852-re, azaz 18,5 százalékkal esett. A KSH adatai szerint az éttermek és büfék számának tíz év alatti visszaesése területi bontásban Budapestet sújtotta a legerősebben.

Kiugrottak a belvárosi bérleti díjak

A kutatásból idézve hangsúlyozták, hogy a kereslet nem egyszerűen fogy, hanem átalakul. A Magyarországra érkező külföldiek átlagos napi költése 2025-ben 28 ezer forint volt – 900 forinttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Több vendég, hosszabb tartózkodás, nagyobb összesített költés, és közben csökkenő napi fajlagos érték. A brit vendégéjszakák 92 százaléka a fővárosra koncentrálódik, szemben a németek 42 százalékával. Mindezek mellett egyre terjedő lángosbüfék és gulyásbárok, a prémium szolgáltató kiszorulása, visszaesése vagy megszűnése, folyamatos munkaerőhiány jellemzi a piacot.

Aláhúzták, hogy eközben a belvárosi bérleti díjak elszakadtak a város többi részétől.

Az V., VI. és VII. kerületben 8–12 ezer forint/négyzetméter/hó a díjszint, míg Soroksáron vagy Újpest külső részein 2–4 ezer.

„Eddig azt hittük, hogy ez európai történet, és mi csak együtt megyünk le a lejtőn a többiekkel. Az adatok most azt mondják, hogy nem. Az egész Unióban nálunk fogy a leggyorsabban a vendéglátás, a turizmusból élő országok közül pedig egyedül nálunk fogy egyáltalán – miközben a turisták itt vannak. A probléma tehát itthon van, és itthon is kell megoldani” – fogalmazott Reményik Áron, a kutatás szerzője.

A tanulmány vitairatnak készült, és külön jelöli, mi bizonyíték és mi feltevés. Az adatok a paradoxont igazolják: rekordszintű turizmus mellett zsugorodó vendéglátóhálózat, csökkenő fajlagos költés és robbanó belvárosi bérleti díjak. Azt viszont, hogy ebben pontosan mekkora szerepe van a lángos-kultúrának és a buliturizmusnak, a rendelkezésre álló statisztikák nem bontják szét – ez a kutatás munkahipotézise. A szerző szándéka szerint épp ez a vita tárgya.