GazdaságSzerző: magyarnemzet 1 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Több ingyenes karbonkvótát kapnának az energiaintenzív ipari szereplők, hogy a termelés ne költözzön az unión kívülre.
Az Európai Unió tagállamai tegnap olyasmiről döntöttek, ami néhány éve még aligha passzolt volna a brüsszeli klímapolitikai gondolkodásba. Nevesül, 2026 és 2030 között több ingyenes szén-dioxid-kvótát adnának az energiaintenzív iparágaknak. A cél nem titkoltan az európai ipar versenyképességének védelme és annak megakadályozása, hogy a magas karbonköltségek miatt a termelés az unión kívülre költözzön.
De mi is az a karbonkvóta, és mit jelent az ETS?
Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere, vagyis az ETS lényegében egy uniós szén-dioxid-piac: a rendszer hatálya alá tartozó vállalatoknak minden kibocsátott tonna szén-dioxid után egy kibocsátási egységgel, vagyis karbonkvótával kell rendelkezniük. Ezeknek a kvótáknak van ára, vagyis a szén-dioxid-kibocsátásnak közvetlen költsége keletkezik. A vállalatok a kvóták egy részét ingyen kapják, a többit meg kell vásárolniuk. Az ingyenes kvóták célja elsősorban az, hogy a nagy energiaigényű, nemzetközi versenyben álló iparágak ne kerüljenek behozhatatlan versenyhátrányba az unión kívüli cégekkel szemben. Ugyanakkor a rendelkezésre álló kvóták mennyisége fokozatosan csökken, így a karbonköltség hosszabb távon egyre erősebb ösztönzést jelent a vállalatoknak a kibocsátás mérséklésére.
A tagállamok az Európai Tanácsban elfogadták az Európai Bizottság júliusban előterjesztett javaslatát, amely alapján mintegy 88 millió, ingyenes kiosztásra rendelkezésre álló kibocsátási egységet használnának fel, ami a bizottság becslése szerint mintegy hatmilliárd euróval csökkentheti az érintett vállalatok költségeit. Ehhez további 33 millió olyan kvótát is adnának, amelyet korábban nem osztottak ki, mert egyes létesítmények nem teljesítették az ETS feltételeit. A döntés még nem végleges, a tanács és a parlament közötti tárgyalása a következő lépés.
Amennyiben jogszabály kerekedik belőle, az lényeges fordulatot jelentene, ugyanis az ETS-ben hangsúlyos, hogy fokozatosan csökken az ingyenes kvóták mennyisége. A cél az, hogy a karbonkibocsátásnak olyan ára legyen, amely a vállalatokat az alacsonyabb kibocsátású technológiákra való átállásra ösztönzi. A 2026–2030-as időszakban azonban tovább szigorodtak azok a referenciaértékek is, amelyek alapján meghatározzák, hogy egy-egy iparágban mennyi ingyenes kvóta jár. Az éves csökkentés felső határa 1,6 százalékról 2,5 százalékra emelkedett, vagyis a szabályok alapján a vállalatoknak ugyanannyi termék előállításához egyre kevesebb ingyenes kvótával kell számolniuk.
A terhek úgy emelkednének – a szóban forgó módosítás nélkül – hogy közben az európai vállalatok amúgy is magas energiaárakkal és az unión kívüli versenytársaknál sok esetben kedvezőtlenebb költségviszonyokkal szembesülnek.
Brüsszel ugyan nem egyenesen az ETS-t számolná fel, de némileg lazítana a kibocsátáscsökkentési célokon, kímélendő a mindinkább versenyhátrányba kerülő európai ipari szereplők kasszáját. A változtatás lehetőségét a tanács azzal indokolta, hogy az érintett energiaintenzív ágazatok fokozottan ki vannak téve a karbonkiszivárgás veszélyének. Ez annyit tesz, hogy ha egy európai acél-, vegyipari, cement- vagy más energiaintenzív vállalatnak egyre magasabb karbonköltséget kell viselnie, miközben az EU-n kívüli konkurensének nincs hasonló terhe, akkor a termelés egy része könnyen olyan országokba kerülhet, ahol kevésbé szigorúak a klímaszabályok.
Ezzel pedig az EU egyszerre veszíthet ipari kapacitást és kibocsátáscsökkentési eredményt. Az európai gyár bezár, a termék pedig továbbra is megjelenik az európai piacon, csak éppen máshol állítják elő.
Ezt a problémát próbálja kezelni a karbonhatárkiigazítási mechanizmus, a CBAM is. A rendszer célja, hogy az EU-n kívül előállított, karbonintenzív termékek se kerüljenek pusztán a karbonköltség hiánya miatt előnybe az európai termékekkel szemben. A CBAM azonban még kiépülőben van, és nem fed le minden, karbonkiszivárgásnak kitett ágazatot.
A brüsszeli dilemma persze fennmarad, hiszen azt nem engedte el, hogy egyszerre kellene gyorsan csökkenteni a kibocsátást, ösztönözni a zöld beruházásokat, és közben megőrizni az európai ipar teljesítményét – bár a hírek alapján lehet, hogy ez a hajó már elment. A több ingyenes kvóta rövid távon enyhíti a vállalatok költségeit, de gyengítheti a karbonár által biztosított beruházási ösztönzőt. Vagyis az EU most két cél között próbál egyensúlyozni: ne költözzön ki az ipar Európából, de ne is álljon le a dekarbonizáció.
Érdemes viszont fontolóra venni néhány adatot.
Az Európai Unió kisebb szeletét adja a globális kibocsátásnak: 2025-ben már csak a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 5,8 százaléka származott a közösségből, miközben az uniós kibocsátás 1990 óta 35,6 százalékkal csökkent. A világ többi részén azonban a kibocsátás tovább nőtt, 2025-ben globálisan új rekordot ért el. Magyarország a teljes karbonemisszió 0,11 százalékáért felel.
Meglehet, a gazdaság szempontjából most nem az egyensúlyozásnak van itt az ideje, inkább hathatós cselekvésnek.
Júliusban tíz tagállam – Magyarország, Lengyelország, Olaszország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Görögország, Ciprus és Észtország – közös fellépésben sürgette az ETS felülvizsgálatát. Lassabb kvótacsökkentést, kiszámíthatóbb karbonárakat és az energiaintenzív iparágak számára az ingyenes kvóták nagyobb szerepének fenntartását szorgalmazta. Az Európai Bizottság júliusban már maga is egy szélesebb ETS-reformot terjesztett elő, amely többek között az ipari dekarbonizáció finanszírozását, az ingyenes kvóták szabályait és a CBAM működését is érintené.
A magyar iparban több olyan jelentős vállalat működik, amelyet az ETS és az elmúlt évek magyar kvótapolitikája közvetlenül érintett. A magyarországi nagy kibocsátók között ott van a Mátrai Erőmű is, miközben az energiaintenzív iparban a Mol, a Nitrogénművek, a Holcim királyegyházi cementgyára, valamint a váci és beremendi üzemeket működtető Duna-Dráva Cement mellett jelentős kvótaköltséggel szembesülnek más nagy ipari vállalatok is.
Napi