Pedig aligha lehetett volna aktuálisabb helyszíne és alkalma a kérdésnek. Tarr Zoltán éppen egy olyan konferencián szólalt fel, amelynek középpontjában az 1956-os forradalom és szabadságharc állt, miközben az általa felügyelt kulturális terület egyik legnagyobb figyelmet kiváltó ügye az elmúlt napokban éppen a Terror Háza körül bontakozott ki.

A miniszter szeptember 15-én jelentette be, hogy megszüntette Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatójának megbízatását, és ezzel egy időben az intézmény ideiglenesen bezár. A múzeumban tartalmi átvilágítást indítottak, és Tarr akkori közlése szerint az intézmény addig nem nyit ki, amíg a vizsgálat és a jogok tisztázása le nem zárul.

A történet azonban másnap már új fordulatot vett. Tarr közölte, hogy a Terror Háza szeptember 22-én ismét megnyitja kapuit, a kiállítás pedig a szakmai felülvizsgálat lezárásáig változatlan formában látogatható. A múzeum egy hétig ráadásul ingyenesen lesz látogatható.

Miért hallgatott a Terror Házáról Tarr?

A miniszter felszólalásában inkább személyes emlékeket idézett fel. Beszélt arról, hogyan fogadták a Tisza Párt európai parlamenti képviselőit 2024-ben, és arról is, hogy Magyarországot a szabadság népeként ismerik Európában. Felidézte édesanyja 1956-os történetét is, amelyben a tankok elé helyezett palacsintasütők jelentették a gyermekkori ellenállás sajátos formáját.

Tarr ezt követően már egyre inkább a jelen felé fordította mondandóját. A szabadság és a magyarok sokfélesége kapcsán a jelenlegi politikai változásokról is beszélt, és arról, hogy szerinte „valami hasonló történt most” az elmúlt hónapokban. Bár hangsúlyozta, hogy nem kívánja a jelenlegi helyzetet 1956-hoz hasonlítani, a párhuzamot mégis maga a miniszter hozta be beszédébe.

Nem esett szó arról, mi indokolta Schmidt Mária felmentését. Nem beszélt arról, pontosan milyen problémákat tárhat fel a kiállítás szakmai átvilágítása. És arra sem tért ki, miért változott meg mindössze egy nap alatt a múzeum bezárásával kapcsolatos álláspont: az eredeti elképzelés szerint az intézmény a vizsgálat lezárásáig zárva maradt volna, a friss döntés szerint viszont már szeptember 22-én újranyit.

A miniszter számára azonban a konferencia után sem nyílt alkalom arra, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon. A tárcavezető ezt követően egyéb elfoglaltságaira hivatkozva távozott a helyszínről.

Karácsony: 1956 „senkié, mert mindenkié”

Karácsony Gergely főpolgármester felszólalásában elsősorban az 1956-os forradalom sokféleségét és az emlékezetpolitika kérdéseit hangsúlyozta. Azt mondta, 1956-ban rövid időre láthatóvá vált a magyar társadalom autonóm szerkezete, és szerinte a forradalom öröksége nem sajátítható ki egyetlen politikai oldal vagy közösség által. 

A főpolgármester szerint 1956 legfontosabb öröksége éppen annak sokszínűsége, hiszen a forradalomban különböző társadalmi és politikai hátterű emberek kerültek egymás mellé. Beszédében ezért úgy fogalmazott, hogy 1956 „senkié, mert mindenkié”, és a nemzeti összetartozást nem az egységes gondolkodásban, hanem a különbözőségek melletti együttélésben látta.