– Hú, ez most nagyon kemény...Édes Istenem! A szívem szakad meg... – mondta döbbenten Nagy Feró, amikor szembesült a gyászhírrel. – Egy hónapja találkoztunk egy bulin és nem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára ezt a csodálatos embert. Hányszor és hányszor ettünk nagyokat nevetve húsgombócot, amit felesége, Marika készített utánozhatatlanul.

Ezután azt is felidézte, hogy a legendás énekest nagyon megviselte felesége halála.

– Amikor Bill eltemette párját, ezt a drága asszonyt, kicsit ő is belehalt. Aggódtunk miatta, hogyan vészeli át a magányt. Folyamatosan küszködött a köszvénnyel, ilyen-olyan bajok kínozták, de látszólag valahogy mindig tartotta magát – vélekedett a Beatrice frontembere.

– Most meg már nincs többé. Felfoghatatlan. Az egész pályafutásunk összeforrt, fiatalok voltunk amikor Kőbányán találkoztunk. Ő ott élt, s akkoriban én is sok időt töltöttem ott. Amikor meghallottam énekelni, azt gondoltam, ez a srác egyszer világhírű lesz. És most is azt mondom, a halála pillanatában, hogy a tehetsége, az a különleges hangja igenis feljogosíthatta volna őt arra, hogy a blues szerelmesei ne csak itthon, hanem szerte a világban ismerjék és elismerjék őt. Álltam vele egy színpadon jó néhány koncerten, de az én hangom semmi volt az övéhez képest. Sok mindent kapott az élettől Bill barátom, az István a királlyal, velem együtt, történelmet írt, de mégsem lett belőle a blues utolsó európai királya, pedig megérdemelte volna. Ég Veled, drága barátom! – búcsúzott elérzékenyülten Nagy Feró.