GazdaságSzerző: portfolio 2 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
„Fiam, előtted a lehetőség, bármi lehet belőled!” – hangzik el gyakran a lelkesítőnek szánt szülői biztatás, ám pontosan ez az a mondat, ami manapság egy teljes nemzedéket tölthet el kisebb-nagyobb szorongással. A „bármi” minden eddiginél megfoghatatlanabbá vált: a világ egyre gyorsul és változik, ma már alig van olyan szakterület, ahol még léteznek fix karrierutak – a legtöbb területen földrengésszerű változások zajlanak. És ha ez nem lenne elég, a változások iránya olyan, hogy egy pályakezdő fiatal jóval nehezebben találja meg az elképzeléseinek megfelelő első munkahelyet, mint akár csak 5-10 évvel ezelőtt.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Sok, a tanulmányait idén befejezett fiatal keresi még szeptember közepén is a munkahelyet, ahol elkezdheti szakmai karrierjének építését. Immár hazai elemzők is kongatják a vészharangot amiatt, mert
a mesterséges intelligencia alkalmazásának gyors elterjedése éppen az olyan junior állásokat váltja ki először, amelyek ismétlődő, adminisztratív és alapszintű elemzői jellege miatt a pályakezdő és kisegítő munkatársak felelősségi köreibe tartoztak.
A munkáltatók immár a kellő tapasztalattal, stratégiai látásmóddal és kritikus gondolkodással rendelkező senior munkatársak megszerzésére koncentrálnak. Mivel az algoritmusok a fent említett részfeladatokat minden eddiginél gyorsabban és olcsóbban képesek elvégezni, világszerte egyre csökken a meghirdetett junior pozíciók száma, amelyben az utánpótlást biztosító nemzedék meg tudná szerezni a senior szinthez szükséges gyakorlatot és készségeket.
Tizedével kisebb a létszámigény
A Trenkwalder munkaerő-közvetítői adatbázisa szerint a vállalati partnerek mintegy 10%-kal csökkentették létszámigényeiket az egy évvel korábbi állapothoz képest. A bejelentkező fiatalok száma ugyanakkor nagyjából a tavalyi szinten alakul. A legkeresettebb álláskategóriák ugyanakkor nem a termelés, gyártás, sokkal inkább a vendéglátás (horeca), logisztika, hostess, irodai feladatok, illetve a könnyű fizikai munka.
De ha van is állásajánlat, számos hazai fiatal szembesül keserűen azzal, hogy az általuk elvárt bér köszönőviszonyban sincsen a piac által kínált lehetőségekkel. Évente elvégzett felméréseink szerint a mérnökszakmák területén ez az eltérés a 30-40%-ot is eléri.
Az AI-problémára, és az általa létrehozott utánpótlási-paradoxonra a megoldást középtávon a fiatalok oktatásának és képességeinek gyors adaptációja jelenti. A hangsúly az alapszintű technikai végrehajtásról áttevődik a komplex problémamegoldásra, az AI-eszközök hatékony irányítására (prompt engineering, rendszerkritika) és a kifejezetten emberi kompetenciákra.
A globális nagy tech cégek már ma sem a diplomát, hanem a készségek ismeretét figyelik egy felvételi folyamat során: nem elég digitális kompetenciával rendelkezni, hanem vizsgálják az AI-eszközhasználatot, angol nyelvi készséget, problémamegoldó képességet, együttműködést, kommunikációt, tanulási hajlandóságot, alkalmazkodókészséget, amiből kialakul az a készségindex, ami eldönti a jelentkező sorsát.
Még az orvosi, mérnöki és jogi diplomával rendelkezők helyzetét is teljes mértékben átalakították a digitális tér, a mesterséges intelligencia és hálózatkutatás eredményei: a siker szigorú feltétele itt is a folyamatos képzés, a gyorsan bővülő ismeretanyag gyors nyomon követése és elsajátítása. Ezek a változások persze komoly kihívást jelentenek az adott szakmákban már befutott szakemberek számára is, de még fokozottabb nyomást gyakorolnak a pályakezdőkre, akik között már a belépés előtt növekszik a pályaelhagyók aránya.
Sokan érzékelik úgy ezt a helyzetet, hogy aligha van esélyük arra, hogy ugyanolyan vagy jobb karriert legyenek képesek elérni, mint a szüleik generációja.
Erre a jelenségre utal a mérnökhallgatók körében végzett, fentebb már említett kutatásunk másik eredménye is: a megkérdezettek alig 50%-a keres a tanulmányai alatt olyan gyakornoki pozíciót, amely a saját szakterületéhez kapcsolódó feladatok ellátásához kapcsolódik. A másik felük ezt az időszakot arra igyekszik felhasználni, hogy a munkaerőpiac más szegmenseiről gyűjtsön tapasztalatokat, mert egyrészt csak itt talál magának pénzkereseti lehetőséget, másrészt korántsem biztos abban, hogy a tanulmányához illeszkedő területen marad a végzés után is.
Más jellegű, de legalább ennyire súlyos a probléma a szakmunkák terén. Itt a képzésből hiányzó létszámok lassan évtizede okoznak egyre nagyobb fejfájást mindenkinek. Nem elég, hogy demográfiai okokból egyébként is kevés a fiatal, de hiába hirdetnek meg szakokat, nem akarnak rá jelentkezni a fiatalok, mert a fizikai munka egyáltalán nem hívogató számukra. Ez a folyamat valamikor még a 90-es évek végén indult meg, amikor mindenki diplomás akart lenni, és eltűnt a fizikai szakmunka becsülete. Ennek a levét a mai napig isszuk. A 2010-es évekre egy olyan digitális nemzedék jelent meg a piacon, amelynek senki nem adott kezébe kalapácsot, és csupán a virtuális térben ért el sikereket. Érthető módon ragaszkodik is hozzá, hogy abban dolgozzon.
Az elmúlt évtizedben már nemcsak nálunk, de az egész fejlett világban nagyon komoly pénzeket öltek abba, hogy valahogy visszaadják a szakmák becsületét – mindez azonban úgy tűnik, már későn érkezett. Nyugat-Európában és Amerikában ázsiai és kelet európai szakmunkások jelentek meg tömegével, mert már nem volt, aki vizet, gázt vagy villanyt szereljen. Ez a szakmunkás-elvándorlás egyébként Magyarországon tovább súlyosbította a helyzetet. Igaz, hogy a keresleti piac időközben felfelé nyomta a béreket, de sokan még mindig feketén, számla nélkül dolgoznak, ami továbbra is átláthatatlanná, kiszámíthatatlanná teszi sok fiatal szemében ezeket a tevékenységeket.
Ha sikeresnek mondható is egy képzés, az onnan kikerülő fiatal az adott technológiát legfeljebb egy évtizedig tudja használni, mert utána ismét új technológiára lesz szüksége. Azokat az alapkészségeket pedig, amelyek az adott szakma magas szintű műveléséhez kellenek, csak idővel szedi magára valaki, és ezt nem lehet megspórolni, semmilyen alkalmazással. Nem véletlen, hogy a cégek jellemzően arról számolnak be: a frissen végzett fiatalok nem állnak készen az adott feladatok ellátására, arra mindenképpen nekik kell őket kitanítaniuk.
Nagy probléma az is, hogy gyakorlatilag kihalt a régi inas-mester rendszer is. A munkahelyi mentorok korábban azok közül a szakemberek közül kerültek ki, akiket mind a szakma, mind megrendelők elismertek, és akikben megvolt az alázat a tanításra, betanításra. A fiatalok mindezt látva azt érzékelik, hogy ez nem az a terület, ami igazán stabil és megbecsülést biztosít a számukra.
Nem véletlen, hogy a mesterséges intelligencia és a robotizáció előretörése talán a szakmunkák terén a leglátványosabb.
A bezuhanó utánpótlás helyét egyre több területen veszik át kész technológiák és megoldások, illetve olyan automatizált tevékenységek, amelyeket korábban egyértelműen élőmunkával végeztek el. Ha pedig megjelenik egy olyan technológia, ami olcsóbb és megbízhatóbb, mint az ember, akkor bizony idővel azok a szakemberek is kiszorulnak a piacról, akik addig tisztességgel látták el a feladatukat, valós piaci értéken.
Ebben a környezetben nem csupán a felsőoktatásban, hanem a szakképzésben is gyakorlatorientált, projektalapú oktatásra kell áttérni. A képzésben részt vevő intézmények folyamatosan rohannak a technológiák után, ennek ellenére sok helyen 5 vagy akár 10 éves lemaradásban is vannak, attól függően, hogy ki mennyire tud piaci kapcsolatokat kiépíteni egy adott szakterületen.
A duális képzésben részt vevő cégek azonban általában csupán egy-egy szűkebb területnek a szakértői, nem fedik le a teljes vertikumot. Ezért fontos, hogy ne „monokulturális” legyen az együttműködés, vagyis ne csak egyetlen autógyár vagy más termelőüzem legyen jelen egy adott iskola duális képzésében, hanem szerteágazó partneri hálót építsen ki a piaci cégekkel.
A gyorsan változó technológiai környezetben talán a legfontosabb kompetenciává a folyamatos tanulás képessége válik – csakis a gyors átképzés és az alkalmazkodókészség fogja a mai fiatalokat képessé tenni arra, hogy az a „bármi”, amivé válhatnak, valóban ne egy üres kategória legyen.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi