A konferencia a vevői és finanszírozói elvárásokkal, a nyugat-európai tapasztalatokkal, valamint a beszállítók helyzetértékelésével foglalkozott, az agráriummal és a fenntarthatósággal összefüggésben.

Milyen lesz a finanszírozható agrárvállalat 2030-ban?

Az előadók között volt Cserép András, a K&H fenntarthatósági vezetője, aki előadásában több eszközt is említett, amivel a bank segítheti az agrárügyfeleit a fenntarthatósági célok megvalósításában vagy a kockázatkezelésben. Ilyen például a karbonlábnyom-kalkulátor, vagy a bank 6 hónapos előrejelzési modellje a csapadékmennyiségről, valamint a területi alapú aszály jelentésük. Utóbbiak mind azt a célt szolgálják, hogy a klímakockázatokra könnyebben tudjanak felkészülni a vállalatok, valamint a bank is megfelelően értékelhesse ezeket a kockázatokat a finanszírozási döntések során.

Janositz Balázs, az UBM gazdasági igazgatója arról kérdezte Cserép Andrást, hogy a finanszírozási kockázatbecslésnél miként jelennek meg az ESG-szempontok. A válaszból kiderült, hogy a hitelezési döntéseknél egyes szempontokban már megjelenik, hogy az adott vállalat milyen fenntarthatósági stratégiai lépésekről döntött, milyen úton halad. A beszélgetés során a beszállítói kapcsolatok is szóba kerültek: amennyiben csupán egy nagy vevővel rendelkezik az adott cég, amely nem szolgáltat fenntarthatósági adatokat, az kockázatként jelenhet meg az értékelés során is.

Minősítések szerepe az agrár értékláncban

Kotora Ágnes, a Gyermelyi Zrt. gazdasági és fenntarthatósági igazgatója elmondta, hogy a vevői elvárások indították el egyfelől a Ecovadis minősítésükre való felkészülést, valamint ezzel párhuzamosan a 2024-es szabályozási környezet miatt az ESG beszámolási és fenntarthatósági jelentés előkészületeit is. Több fenntarthatósági gyakorlat volt már a vállalatnál, de ezek nem voltak még dokumentálva. Azt is megtapasztalták, hogy bár a fenntarthatósági jelentés elkészítése több erőforrást emészt fel mint az Ecovadis, utóbbi minősítést a nyugat-európai piacok jobban értékelik. Baksa Bettina, az UBM fenntarthatósági vezetője arról kérdezte Kotora Ágnest, hogy milyen üzleti előnnyel bír az Ecovadis minősítés vagy fenntarthatósági jelentés. A szakértő elmondta, hogy a finanszírozási szempontoknál, illetve az exportálási lehetőségeknél van látható előnye, a németországi tendereken például kötelező a minősítés.

Milyen lesz a fenntartható agrár- és élelmiszeripari beszállító 2030-ban?

A konferencia beszállítókról szóló beszélgetése során a nyugat-európai elvárásokról volt szó. Szabó Judit, a McDonald’s Magyarország vállalati kommunikációs és fenntarthatósági vezetője elmondta, hogy a klímaváltozás okozta talajkimerülésre a regeneratív gazdálkodás egy olyan lehetséges válasz, amivel Nyugat-Európában már határozottan foglalkoznak. Emellett a fenntartható csomagolási megoldásoknak és az alternatív vagy innovatív termékopcióknak is nagy jelentősége van. A magyar beszállítók a kis piacnak köszönhetően rugalmasak, így a változásokra is jobban tudnak reagálni.

Zsidi Sándor, az OSI Food Solutions Hungary Kft. ügyvezetője elmondta, hogy 18 országba exportálnak, a tapasztalatai alapján a megrendelők nem új fenntarthatósági igényeket támasztanak feléjük, hanem bizonyítást várnak a vállalásokat illetően, aminek az adatok az alapjai. A vevői elvárásoknak a kényszerítő ereje kulcsfontosságú a fenntarthatósági változás előmozdításának érdekében. A szakértő végül felhívta rá a figyelmet, hogy a fenntarthatóság és a digitalizáció kapcsolata a jövőben nagyon erőssé válik.

Dr. Nagy Gábor, KALL Ingredients Kft. termelési igazgatója a termékszintű karbonlábnyom-számítás tapasztalatait osztotta meg. Több, mint 7 éve, a bioetanol termékvonalra készítettek elsőként számítást, majd a többi termékre is kiterjesztették. 2022-től már kaptak külföldről olyan kérést, ami a termékre vonatkozó karbonlábnyom-számításra vonatkozott. Az utóbbi évben ennek az auditált formájára is megérkezett az igény. A szakértő arról is beszámolt, hogy a termelés karbonkibocsátását is tudták már csökkenteni, ennek a Scope 1 és 2 mérésekben van jelentősége.

CSRD kötelezettként, valamint a kereskedelmi láncok nagy beszállítójaként egyértelműen látják a piac fenntarthatósági igényeit a Bonafarmnál. Trenyik Tamás, a Bonafarm Zrt. fenntarthatósági vezetője a termékszintű karbonlábnyom-számítást, valamint a karbonkibocsátást említette a legfontosabb elvárások között. Arra a kérdésre, hogy üzleti előny miként származhat a fenntarthatóbb üzletmenetből a szakértő egyfelől elmondta, hogy a fenntarthatósági célok megvalósításával egy széleskörű kockázatfelmérés is elkészül, ami kiemelten fontos egy nagyvállalat esetében. Másrészt viszont a kibocsátáscsökkentési elvárások jelenleg költséget generálnak a vállalatoknál, ami a termékek végső árában még nem feltétlenül köszön vissza. A jövőre tekintve a szakértő arra számít,

hogy egyfajta belépési korlát alakulhat ki: aki nem felel meg bizonyos fenntarthatósági elvárásoknak, amit például a kiskereskedelmi szektor is elvár, az nem tud piacon maradni.

Mostantól fognak felgyorsulni az események, és megmutatkozni a költségek mellett a lehetséges bevételek is.

Mit tanult Nyugat-Európa az elmúlt 10 év agrár-fenntarthatósági átalakulásából?

Tara McCarthy, az Alltech globális ESG alelnöke tartott előadást a konferencián. Az alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az agrár-élelmiszeripar fenntarthatósági átalakulása már nem választható reputációs vagy szabályozási kérdés, hanem stratégiai üzleti képesség. A következő évtizedekben a szektornak egyszerre kell több élelmiszert előállítania, csökkentenie környezeti lábnyomát, valamint alkalmazkodnia a klímaváltozás, az infláció, az ellátási zavarok és a geopolitikai bizonytalanságok okozta tartós volatilitáshoz.

McCarthy szerint Nyugat-Európa elmúlt tíz évének egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fenntarthatóságot nem lehet elszigetelt vállalati feladatként kezelni.

A teljes értéklánc együttműködésére van szükség: a termelőtől a feldolgozón és a kereskedőn át egészen a fogyasztókig és befektetőkig.

Kiemelte, hogy az adatok szerepe felértékelődött: nem pusztán jelentéstételi kötelezettségek teljesítésére szolgálnak, hanem arra is, hogy az agrárium bizonyítani tudja előrehaladását, alátámassza állításait és megvédje saját szerepét a fenntarthatósági vitákban.

Az előadás egyik központi üzenete az volt, hogy egy adott innováció csak akkor tekinthető valóban fenntarthatónak, ha a gazdák számára is megtérül, és nem kizárólag többletterhet jelent. McCarthy példaként említette az Alltech és a brit Noble Foods együttműködését, ahol a takarmányozási és termelési fejlesztések egyszerre javították a termelési mutatókat, a gazdaságosságot és a környezeti teljesítményt.

Összegzése szerint a jövő agrár-fenntarthatósága a rezilienciáról, az átláthatóságról, az adatvezérelt döntéshozatalról

és az iparági „együttműködő versengésről” szól: arról, hogyan tudnak akár versenytársak is közösen dolgozni egy erősebb, fenntarthatóbb élelmiszerrendszerért, elkerülve a piac összeszűkülését.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images