Fürcht Pál volt vezető főügyész június közepén jelentette be, hogy lemond tisztségéről. Előtte három nappal egy hétoldalas dokumentumban indokolta meg Nagy Gábor Bálint most már szintén egykori legfőbb ügyésznek, miért döntött így. Ebben pedig súlyos állításokat fogalmazott meg – közölte egy terjedelmes cikkben a 444.

Többek között azt írja, hogy számos esetben, mint például az aranykonvojügyben, vagy éppen a Gundalf–Henry-ügyben informális nyomásgyakorlással érte el a Legfőbb Ügyészség, hogy ne nyomozzanak a titkosszolgálatok után. Azt állította, hogy

Egy ponton úgy fogalmaz, hogy Szabó Bence jól döntött, hogy nem az ügyészségen tett feljelentést. Szerinte amikor az Alkotmányvédelmi Hivatal azt mondja Gundalfnak, hogy együttműködés esetén nincs feljelentési kötelezettsége, akkor az pont az a beszervezési magatartás, amely a rendszerváltozás előtt, a III/III-as ügyosztályra volt jellemző, és teljesen jogellenes.

Eleinte azt hitte, van ügyészi kontroll

Levelét úgy kezdte, hogy az utóbbi időben több olyan eset is volt, amelyekben viszony alakult ki a Legfőbb Ügyészség és az Alkotmányvédelmi Hivatal között. Ez pedig nem fér össze a szakmai meggyőződésével. Ezt követően rátér a részletekre, és első körben az aranykonvojüggyel foglalkozik. Fürcht Pál szerint az AH megtévesztette a Legfőbb Ügyészséget, és egy olyan bűnügyet kreált, amellyel elérték, hogy jelöljék ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV). Mindezt  már több hete jelezte Nagy Gábor Bálintnak.

„Aggasztónak tűnt, hogy a titkosszolgálat már a feljelentés elkészültét megelőzően magához rendeltette a NAV bűnügyi vezetőit, ahol kvázi eldőlt tényként hivatkoztak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség a NAV hatáskörébe utalja az ügyet. Valószínűtlen, hogy ilyen kijelentéseket előzetes egyeztetés nélkül tehet a titkosszolgálat a Legfőbb Ügyészség nevében” – fogalmazott. Eleinte úgy gondolta, hogy van ügyészi kontroll, mivel a feljelentés szerint az Információs Hivatal által gyűjtött adatokra alapoznak, és magát a feljelentést az AH teszi meg, és a Legfőbb Ügyészségről értesítik a NAV-ot.

Állítása szerint nem magát a gyanút vitatta, hanem azt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése nem tartalmazott minden, a hivatal birtokában lévő releváns adatot, holott ezeket át kellett volna adni az ügyészségnek. Úgy véli, ezek ismeretében másként ítélhették volna meg a feljelentést.

„Arra instruálta beosztottamat, fogadja el, az egész jogellenes fogva tartáshoz a titkosszolgálatnak nincsen köze”

A legfőbb ügyészségi ügyész emelt hangnemben kérte ki magának, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség volt vezetője megkérdőjelezte az ügyészségi döntést. Azonban a lemondását követő héten magához rendelte az aranykonvojügyben eljáró Fővárosi Nyomozó Ügyészség vezetőjét, úgy, hogy ő főügyészként nem vehetett részt a megbeszélésen.

A megbeszélésen a főosztályvezető ügyész a nyomozás iratainak ismerete nélkül arra instruálta beosztottamat, fogadja el, az egész jogellenes fogva tartáshoz a titkosszolgálatnak nincsen köze, és hallgassa ki tanúként azt a titkosszolgálati vezetőt, aki a nyomozás adatai szerint maga is személyesen vett részt abban az akcióban, amelynek során a NAV-os nyomozás leple alatt a nemzetbiztonsági szolgálat emberei hallgatták meg a megbilincselt ukrán pénzszállítókat, ki tudja, milyen eljárási keretek között

– írta, majd hozzátette, hogy a beszélgetés másnapján „a megjelölt nemzetbiztonsági szolgálati vezető – egy esetleges idézést be sem várva – önmagától telefonon jelentkezett a Fővárosi Nyomozó Ügyészség vezetőjénél azzal, hogy »hallotta«, a nyomozó ügyészségnek a segítségére van szüksége”.

Fürcht Pál szerint nem önmagában azzal volt probléma, hogy a Legfőbb Ügyészség beleszólhatott az eljárásba, hiszen az ügyészség hierarchikus szervezet, és a felettes ügyész utasítást adhat. Állítása szerint azonban az érintett legfőbb ügyészségi vezető nem formális utasításokat, hanem informális instrukciókat adott, amelyekkel az eljáró ügyésznek elvárás szerint azonosulnia kellett. Ennek azért van jelentősége, mert egy hivatalos utasítás írásba foglalását az ügyész kérheti, így később visszakövethető, kitől származott, míg az informális instrukció esetében erre nincs lehetőség. Szerinte az ügyész ugyan megtagadhatja az ilyen elvárás teljesítését, ezzel azonban a karrierjét kockáztatja.

Informális nyomásgyakorlás és befolyásolás

A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) volt vezetője ezt informális nyomásgyakorlásként és a nyomozás befolyásolásaként értékelte. Állítása szerint az érintett legfőbb ügyészségi vezető arra is felszólította a nyomozást vezető ügyészt, hogy a hivatalos jelentésekből hagyja ki a titkosszolgálati akcióra vonatkozó, szerinte megalapozott következtetéseket.

Fürcht Pál szerint a nyomozásra kényszerített vezetők és beosztottak a helyzetükhöz képest tisztességesen jártak el, amikor nem foglalták le a pénzt és az aranyat. Kiemelte, nyilvánvaló, hogy ugyanazon tényekre vonatkozóan nem lehet párhuzamosan nyomozást és titkos információgyűjtést végezni. 

Ugyanakkor, ha Magyarország Ügyészsége még úgy sem határolódik el a nemzetbiztonsági szolgálat ezen magatartásától, hogy maga a nemzetbiztonsági szolgálat ismerte el a politikai megrendelést, az Magyarország Ügyészségére ég rá, hiszen az ügyészségnek kézzel-lábbal tiltakoznia kellene legalább amiatt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója elhallgatta a legfőbb ügyész elől azt, hogy egy március 5-i rajtaütésre vonatkozó politikai megrendelés áll saját feljelentése mögött. Hiszem, hogy a Legfőbb Ügyészség vezetése nem vett részt politikai indíttatású eljárásban. Ugyanakkor ha a Központi Nyomozó Főügyészség szerve, a Fővárosi Nyomozó Ügyészség nem tisztázhatja [az emlegetett legfőbb ügyészségi vezető] kézi vezérlése nélkül a tényállást, akkor ez az ügyészi szervezetre fog ráégni. Nem szabad elfelejteni, hogy itt embereket kényszervallattak és tartottak csuklyában, megbilincselve. Túl ezen, ha a Legfőbb Ügyészség nem volt megtévesztve az Alkotmányvédelmi Hivatal által, sőt, a politikai beismerés ellenére továbbra is látja a bűncselekmény gyanúját (hiszen az alapügy továbbra is folyik) [ez azóta lezárult – a szerk.], ezzel azok felelősségét enyészteti el, akik politikai okokból rendelték el a rajtaütést. Ezek a személyek okkal hivatkozhatnak arra, hogy ha maga a Legfőbb Ügyészség komoly, évek óta tartó korrupciós és pénzmosásos bűncselekmény gyanúját látta, akkor ők jogosan léptek föl akár a NAV eljáróinak döntésével szemben

– vélekedett.

„Ez pont az a beszervezési magatartás, amely a rendszerváltozás előtt a III/III-as ügyosztályra volt jellemző”

A Gundalf–Henry-ügy kapcsán leszögezte, aggályosnak tartja, hogy a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség nyomozásából is lényegében kizártak, miközben a nemzetbiztonsági szolgálatot bevonták. Felidézte, hogy az AH egy kreált ügyben kényszerítette rá a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), hogy kényszerintézkedést hajtsanak végre, és a lefoglalt adathordozókat juttassák el a nemzetbiztonsági szolgálathoz. Szerinte Szabó Bence jól tette, hogy nem az ügyészséghez fordult.

Jogállamisági kérdés, hogy egy titkosszolgálat ne »zsarolhassa« titkos információgyűjtés körében megszerzett információkkal a beszervezni kívánt személyt. A jogalkotó ezt úgy biztosította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatnak bár nincs minden esetben feljelentési kötelezettsége, de ha feljelentést tesz, azt meghatározott időkeretben teheti csak meg, és ebben az esetben az ügyészségnek vagy a rendőrségnek az összegyűjtött adatait át kell adnia, vagyis nem »készletezhet« bizonyítékokat beszervezési célokra. Ennek a szabályozásnak az indokát ékesen bizonyítja éppen az Alkotmányvédelmi Hivatal által közzétett videó. A videón az látható, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal eljárója közli a »Gundalf« nicknevet használó személlyel, hogy neki kémkedés előkészülete miatt feljelentést kellett volna tenni a szolgálatoknál, ennek elmulasztásával bűncselekményt valósított meg. Majd a nemzetbiztonsági szolgálat képviselője közli azt is, hogy neki, mint eljárónak nincsen feljelentési kötelezettsége, ha Gundalf együttműködik vele. Ez pont az a beszervezési magatartás, amely a rendszerváltozás előtt a III/III-as ügyosztályra volt jellemző, és teljesen jogellenes

– hangsúlyozta, majd hozzátette, az AH két esetben is visszaélést követett el: egyrészt amikor kényszerítették az NNI-t, másrészt amikor Gundalfot a fenyegetéssel zsarolták.

Névtelen bejelentés

Fürcht Pál szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal egy névtelen feljelentéssel kerülhette meg azt a törvényi kötelezettségét, amely szerint saját feljelentése esetén át kellett volna adnia az NNI-nek az ügyben korábban összegyűjtött adatokat. Állítása szerint az AH előre jelezte a médiahatóságnak és a nyomozó hatóságnak, hogy érkezni fog egy komolyan veendő névtelen bejelentés, majd valóban érkezett egy ilyen, amely alapján gyermekpornográfia birtoklásának gyanúja miatt eljárás indult. Úgy véli, ez a magatartás a Tanú című filmet idézte.

Fürcht Pál szerint ezután az AH arra késztette az NNI-t, hogy a szokásos előzetes felderítés helyett rögtön kutatást és lefoglalást végezzen, egy AH-s munkatárs pedig állítólag átvételi elismervény nélkül megszerezte a lefoglalt adathordozókról készített másolatot, arra hivatkozva, hogy erre felsőbb utasítást kapott.

A KNYF volt vezetője azt állítja, hogy mindezek miatt hivatali visszaélés gyanújával akart nyomozni az AH szerepével kapcsolatban, ezt azonban egy legfőbb ügyészségi vezető megtiltotta. Ezt követően szerinte a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészséget közvetlenül a Legfőbb Ügyészségről kezdték instruálni, és még arra is utasították, hogy tartson munkaértekezletet éppen azzal az Alkotmányvédelmi Hivatallal, amelynek munkatársainak esetleges felelősségét vizsgálnia kellett volna. Állítása szerint azt is előírták, hogy a regionális ügyészség többé ne fogadjon el utasítást a felettes szervétől, a KNYF-től. Ezt úgy értékeli, hogy őt megkerülve akadályozták meg az AH esetleges visszaéléseinek kivizsgálását.

Sajnálatosnak tartom továbbá, hogy [két legfőbb ügyészségi vezető] több esetben indokolatlanul durva hangnemet enged meg magának a nyomozó ügyészekkel szemben, akik munkájukat szinte minden héten a munkaidőn túlnyúlóan, saját személyes érdekeiken felülemelkedve, nagy alázattal végzik. Mindezekre figyelemmel főügyészi tisztségemről lemondok

– zárta levelét.

(Borítókép: Fürcht Pál 2024. március 28-án. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)