KultúraSzerző: magyarnemzet 2 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
Volt, aki szerepet, fellépést vagy szakmai együttműködést veszített miatta.
John Galliano a kilencvenes években a divatvilág egyik legismertebb tervezőjévé vált. A Givenchynél, majd a Christian Diornál dolgozott, látványos, történelmi korszakokat idéző kollekcióival új irányokat mutatott a haute couture-ban. Kreativitását még azok sem nagyon vitatják, akik szerint pályájának későbbi szakaszát már lehetetlen a 2011-es botrány nélkül szemlélni.
Abban az évben videófelvétel készült róla egy párizsi bárban, ahol antiszemita és rasszista kijelentéseket tett más vendégekre. A francia bíróság később bűnösnek találta gyűlöletkeltő kijelentések miatt. A Dior azonnal megvált tőle, és úgy tűnt, hogy a karrierje véget ért.
Galliano azonban nem tűnt el végleg a divatból. Alkoholfüggősége miatt rehabilitáción vett részt, bocsánatot kért, zsidó vezetőkkel találkozott, és Auschwitzba is ellátogatott. Évekig tartó munka után 2014-ben visszatért a szakmába, majd a Maison Margiela kreatív igazgatójaként dolgozott egészen 2024-ig. A divatvilág egy része mindezt a jóvátétel és az újrakezdés jeleként értelmezte. Mások viszont úgy látták: a bocsánatkérés és a szakmai visszatérés nem jelenti azt, hogy a történteknek le kell kerülniük a napirendről.
A Metropolitan Museum augusztus elején jelentette be, hogy 2027 májusában John Galliano: Horizons címmel nagyszabású retrospektív kiállítást rendez a tervező munkásságáról. A tárlatot a Costume Institute, a múzeum divattörténeti gyűjteménye szervezte volna, és a tervek szerint Galliano pályájának ellentmondásait, köztük a 2010–2011-es antiszemita, rasszista és sértő kijelentéseit is tárgyalta volna.
A kiállítás nem egyszerűen a tervező ruháit mutatta volna be. A múzeum négy évtized munkáit, ruhákat, kiegészítőket, vázlatokat, kutatási anyagokat és archív dokumentumokat válogatott volna össze, miközben Galliano szakmai pályáját és az azzal kapcsolatos etikai kérdéseket is vizsgálta volna.
A tárlat ráadásul a 2027-es Met-gálához kapcsolódott volna, így Galliano nem csupán egy múzeumi retrospektív főszereplője, hanem a divatvilág egyik legnagyobb éves eseményének központi alakja is lett volna. A Costume Institute történetében ez mindössze a harmadik alkalom lett volna, hogy élő tervezőnek szentelnek önálló retrospektív kiállítást Yves Saint Laurent 1983-as és Rei Kawakubo 2017-es tárlata után. Ez utóbbi körülmény különösen fontossá tette a kérdést, hogy a múzeum milyen módon kívánja bemutatni Galliano életművét.
A tiltakozás az elmúlt hetekben erősödött fel. A New York-i zsidó közösség több képviselője ellenezte, hogy a Met ilyen hangsúlyosan mutassa be Galliano munkásságát. Julie Menin, a New York-i városi tanács elnöke levélben kérte az intézményt a döntés felülvizsgálatára. Menin, aki egy holokauszttúlélő lánya, személyes ügyként is beszélt a tiltakozásról.
A The Guardian szerint az ügynek pénzügyi következményei is lehettek.
Több jelentős adományozó jelezte a múzeumnak, hogy aggályai vannak a kiállítás miatt, egyes támogatók pedig azzal fenyegetőztek, hogy visszalépnek az adományozástól.
Arne Glimcher, a Pace Gallery vezetője például azt közölte a Met-tel, hogy újragondolja 50 műtárgy adományozását.
A vita egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy vajon elég-e egy művészeti intézménynek kontextusba helyeznie egy alkotó múltbeli tetteit. Vagy maga a kiállítás gesztusa is azt üzeni, hogy az intézmény újra elfogadja és ünnepli az illetőt?
Galliano végül maga lépett vissza.
Augusztus 31-én azt közölte, hogy továbbra is teljes felelősséget vállal a korábbi szavai által okozott fájdalomért, és megértette, hogy a jóvátétel nem egy kiállításból, intézményi elismerésből vagy egyetlen nyilvános gesztusból áll.
A Met igazgatója, Max Hollein közölte, hogy Gallianóval közösen döntöttek a kiállítás elmaradásáról. Andrew Bolton, a Costume Institute vezető kurátora támogatta a döntést, és arról beszélt, hogy a múzeumoknak felelősségük a nehéz történeteket is alapossággal és őszintén vizsgálni.
Anna Wintour, a Vogue egykori főszerkesztője, jelenleg a Condé Nast tartalomért felelős vezetője és a Met kuratóriumának tagja, évek óta támogatta Galliano szakmai visszatérését. A lap szerint Wintour fontos szerepet játszott abban, hogy a tervező újra helyet kapjon a divatvilágban. Most az ő szerepét is megkérdőjelezték. Wintour a 2027-es Met-gála Galliano köré épülő programját a múzeum százfős kuratóriumának előzetes jóváhagyása nélkül jelentette be. Az ügyben később
ő maga is elismerte, hogy hibázott az eljárás során.
Wintour ugyanakkor a visszalépést helyes döntésnek nevezte, és bátornak tartotta Galliano lépését. A tervező támogatói szerint ezzel nem feltétlenül zárult le a történet, inkább újabb kérdést vetett fel: milyen formában lehet bemutatni Galliano munkásságát anélkül, hogy az intézmény az egykori botrányt relativizálná?
A Galliano-ügy egy fontos kérdést vet fel: el lehet-e választani egy művész munkáját a személyétől és a vállalhatatlan kijelentéseitől? A divat esetében ez különösen nehéz kérdés. Egy ruhadarab önmagában nem hordozza magában tervezője minden tettét, egy életmű azonban nem csupán tárgyakból áll. A múzeum ugyanis nem egyszerűen ruhákat mutat be: történetet mesél egy alkotóról, kijelöli annak helyét a kultúrtörténetben, és ezzel valamilyen értékítéletet is közvetít.
A Met eredeti terve éppen azért volt érdekes, mert nem hallgatta volna el 2011-et.
A múzeum egyszerre akarta bemutatni Galliano szakmai teljesítményét és a botrány következményeit.
Más kérdés, hogy a kiállítás a Met-gálához kapcsolódott, vagyis nem pusztán egy történeti tárlatról volt szó.
A The Guardian által idézett vélemények szerint éppen itt vált vitathatóvá a Met döntése: nemcsak bemutatta volna Galliano munkásságát, hanem a világ egyik legnagyobb figyelemmel kísért divateseményének középpontjába is állította volna. A 2027-es gála időzítése tovább élezte a vitát: május 3. estéje egybeesik a Jom Hásoá, vagyis a holokauszt emléknapjának kezdetével.
Galliano továbbra is jelen van a divatban. Szeptemberben jelenik meg első kollekciója a Zarával kötött kétéves kreatív együttműködés részeként, miközben több ismert divatszakember, modell, stylist és fotós nyilvánosan kiállt mellette. Ez azt mutatja, hogy a divatvilágon belül korántsem alakult ki egységes álláspont arról, hogyan kellene kezelni Gallianót. Vannak, akik szerint a tizenöt évvel ezelőtti kijelentései után is van helye a szakmában, feltéve, hogy vállalja a felelősséget és nem próbálja eltörölni a múltat. Mások úgy látják, hogy egy ilyen intézményi elismerés már túlmutat a megbocsátáson.
Napi