Az Európai Unió átlagához viszonyítva, Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam jelentősen alacsonyabb, átlagosan 4,4 évvel rövidebb. Farkas András nyugdíjszakértő szerint ez a helyzet nem indokolja a nyugdíjkorhatár további emelését, sőt, inkább annak ideiglenes csökkentését javasolja 64 évre – írja az infostart a szakértővel készült interjú alapján. Véleménye szerint a nyugdíjkorhatár emelése az elmúlt másfél évtizedben nem követte a várható élettartam növekedésének ütemét, így Magyarországon az emberek aránytalanul hosszú ideig dolgoznak az európai átlaghoz képest.

A Covid-járvány például rövidítette a várható élettartamot, de azóta ismét növekedés tapasztalható. Az OECD szerint egy mozgó nyugdíjkorhatár bevezetése igazságosabb rendszert eredményezhetne. Farkas András egyetért azzal, hogy a nyugdíjkorhatár a 65 éves korban várható további élettartamhoz igazodjon, és úgy véli, irányadó lehet az az elv, hogy az aktív élet egyharmadát nyugdíjban kellene tölteni. Ugyanakkor kritikával illette az OECD azon álláspontját, amely szerint a „nők 40” kedvezmény túlzottan előnyös. A szakértő szerint a magyar alaptörvény alapján a nők pozitív diszkriminációt érdemelnek, mivel a láthatatlan munkájuk – például a gyermeknevelés és a háztartásvezetés – jelentős társadalmi értéket képvisel, amelyet más módon nem kompenzálnak. A „nők 40” program költsége 2027-re várhatóan 560 milliárd forint lesz, ami kevesebb, mint egy havi nyugdíj kifizetése.

A nyugdíjrendszer nem bírná el a „férfiak 40” költségeit

A férfiak esetében is felmerült a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíj lehetősége, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom javasolt, és amely a miniszterelnök támogatását is élvezi. Farkas András azonban úgy véli, a nyugdíjrendszer nem bírná el ezt a terhet, és a férfiak esetében nincs olyan láthatatlan munka, amely indokolná a kedvezményes nyugdíjat. Ehelyett azt javasolja, vezessék vissza a korhatár előtti nyugdíjak rendszerét modern formában. Ez lehetővé tenné, hogy a férfiak három évvel a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonuljanak, de ennek ára a nyugdíj összegének csökkentése lenne. Például, ha valaki 62 évesen vonul nyugdíjba, a nyugdíja 15–18 százalékkal alacsonyabb lehetne, mint ha kivárná a 65 éves korhatárt. A nők esetében ez a rendszer továbbra is kedvezményeket biztosíthatna, például alacsonyabb levonásokkal, így a pozitív diszkrimináció és a pénzügyi egyensúly is fenntartható lenne.

Farkas András hangsúlyozta, hogy a „nők 40” programot nem szabad egyszerűen kiterjeszteni a férfiakra, mert az nem járható út. Egy rugalmasabb nyugdíjrendszer kialakítását tartja szükségesnek, amely figyelembe veszi az egyéni élethelyzeteket és a várható élettartam alakulását.