GazdaságSzerző: portfolio 2 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Súlyos forráshiány és szoros határidők miatt kerültek csapdába a hazai kistelepülések az új, kötelező településtervek elkészítése során. Nagy Imre megbízott önkormányzati főépítész egy, az Építészfórumon megjelent cikkben arra figyelmeztet, hogy érdemi állami beavatkozás nélkül szabályozási káosz fenyeget. Megoldásként az új vidékfejlesztési források egy részének előrehozott biztosítását és a törvényi határidők kitolását javasolja.
A 2023-as építészeti törvény értelmében az önkormányzatoknak legkésőbb 2027. július 1-jéig hatályba kell léptetniük az új típusú településtervüket, amely egybeolvasztja a korábbi fejlesztési koncepciót és a helyi építési szabályzatot. Míg a nagyobb városokban a munka már elindult,
a hátrányos helyzetű kistelepüléseken sok helyen még az előkészületek sem kezdődtek meg.
Ennek legfőbb oka a pénzhiány, az önkormányzatok saját költségvetéséből ugyanis nem futja a tervezésre, a korábbi állami pályázati keretek pedig hamar kimerültek. Ráadásul az elnyerhető összegek a valós piaci mérnöki díjak felét sem fedezték.
Ha a települések kicsúsznak a határidőből, nemcsak mulasztásos törvénysértést követnek el, hanem súlyos szakmai problémával is szembesülnek - figyelmeztet a szakember. A törvény erejénél fogva ugyanis a régi helyi építési szabályzatok és településképi rendeletek érvényüket vesztik. Új terv hiányában érvényüket vesztik a helyi építési és esztétikai követelmények is, ami kaotikus állapotokat eredményezhet a hatósági engedélyezések során. Megfelelő önkormányzati rendeleti háttér híján a főépítészi vélemények szubjektívvé és jogilag könnyen támadhatóvá válnak, ami az építtetői perek elszaporodásához vezethet.
A helyzetet tovább bonyolítja egy koncepcionális ellentmondás is: míg a korábbi szabályozás a települési szintű fejlesztéseket szorgalmazta az uniós források lehívásához, az új kormányzati szándék a kistérségi szintű, összehangolt beruházásokra helyezi a hangsúlyt. Ennek eszköze a tervek szerint 2027. augusztus 20-án induló Szent István Vidékfejlesztési Program, amely mikrotérségenként – azaz tíz kistelepülésenként – évente egymilliárd forint szabadon felhasználható forrást biztosít. A fő gond az, hogy ez az új finanszírozási modell és a településtervek kötelező elfogadási határideje jelenleg nincs szinkronban.
A felvázolt anomáliák feloldására Nagy Imre javaslatcsomagot dolgozott ki: ennek legfontosabb eleme, hogy a kistérségi fejlesztési keretösszeg 10 százalékát dedikáltan a tervezésre fordítanák. Ez a tíz érintett falura vetítve településenként 10 millió forint garantált forrást jelentene. Ha ezt az összeget az önkormányzatok 2027 elején, bürokratikus pályázati eljárások nélkül előre megkapnák, azonnal beépíthetnék a költségvetésükbe, és már idén ősszel megköthetnék a szerződéseket a hiánycikknek számító tervezőmérnökökkel.
A finanszírozás rendezése mellett elengedhetetlen a 2027. július 1-jei végső határidő kitolása legalább jövő év végéig, hogy a folyamat illeszkedjen a vidékfejlesztési program augusztusi indulásához. A főépítész szerint a tervek tartalmi követelményeit is érdemes lenne kettébontani. Első lépésben csak a sürgős építésszabályozási és településképi feladatokat kellene jogszabályba foglalni, megakadályozva ezzel a szabályozási űr kialakulását. A tényleges, hosszú távú fejlesztési tervezés ráérne 2027 ősze után is, amikor a kistérségi források már rendelkezésre állnak, és az állami mintaprojektek kiértékelt tapasztalatai is beépíthetők a helyi koncepciókba. Ezzel a módszerrel
a települési szintű tervezés és a kistérségi forráselosztás valóban egymást erősítő, alulról építkező rendszerré válhatna.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi