GazdaságSzerző: portfolio 2 órával ezelőtt 12 percnyi olvasás
Ursula von der Leyen éves értékelő beszédében az európai önállóság és cselekvőképesség erősítését állította középpontba, öt nagy területen jelentve be fajsúlyos kezdeményezéseket. Az Európai Bizottság elnöke egy új Európai Biztonsági Tanács létrehozását vetette fel, Kanadát az EU első társult tagjává tenné, és új vészhelyzeti keretet ígért a migrációs nyomás kezelésére. A beszédben kiemelt szerepet kapott az AI-stratégia, amely egyszerre gyorsítaná az ipari alkalmazásokat és fékezné a legveszélyesebb modellek fejlesztését, valamint a szabályozás egyszerűsítése, ahol von der Leyen a tagállamoknak is visszadobta a labdát a túlszabályozás ügyében. A konkrét bejelentések között szerepelt az EU Kids Act is, amely 13 év alatt tiltaná a közösségimédia-használatot és megfordítaná a bizonyítási terhet a platformok számára. Részletes elemzésünk arról, mit is jelent az EU új iránya.
Az elmúlt években Európának sorra kellett szembesülnie azzal, hogy számos olyan adottság, amelyre évtizedeken át biztos pontként tekintett, valójában jóval törékenyebb annál, mint korábban gondolta. Az olcsó energia, a kiszámítható világkereskedelem, az amerikai biztonsági garanciák, a technológiai nyitottság vagy éppen a stabil nemzetközi rend többé nem magától értetődő támaszai az európai jólétnek.
Az uniónak most egyszerre kell megbirkóznia egy közvetlen szomszédságában indított háborúval, és az egyre élesebb nagyhatalmi versennyel, egy olyan gazdasági környezetben, ahol a függőségek már nem pusztán üzleti, hanem biztonságpolitikai kockázatot is jelentenek. Mindez úgy, hogy az európai versenyképesség beragadt, és nem csak a nemzetközi nyomás erősödik, hanem a belső feszültségeket is csúcsra járatják a politikai hatalomszerzés oltárán.
Ebben a helyzetben von der Leyen évértékelő beszédének központi üzenete az volt, hogy Európának a korábbinál önállóbbá, ellenállóbbá és cselekvőképesebbé kell válnia.
Az Európai Bizottság elnöke a közös európai szuverenitást nem elvont politikai jelszóként mutatta be, hanem nagyon is kézzelfogható kérdések soraként:
A csaknem másfél órás beszédben számos korábbi vállalást erősített meg von der Leyen, de több, fajsúlyos új kezdeményezést is bejelentett. Ezekből öt olyan nagyobb terület rajzolódik ki, amely hosszabb távon is átformálhatja az Európai Unió működését és nemzetközi szerepét. Egy hatodik pedig ennél jóval közelebb hozná Brüsszelt a hétköznapokhoz: a gyermekek online védelmében hozna olyan változtatásokat, amelyek közvetlenül családok millióit érinthetik.
Von der Leyen elmondta azt, amit az ukrajnai háború óta minden az EU helyzetéről szóló beszédében, hogy a biztonsági környezet alapvetően megváltozott. Donald Trump amerikai elnök második ciklusának közepén viszont már nem elég beszélgetni arról, hogy a tagállamok majd többet költenek fegyverkezésre, az unió támogatja Ukrajnát, vagy hogy új képességeket fejlesztenek.
A fenyegetések most már egyre gyakrabban hagyományos katonai támadás helyett, drónos légtérsértések, infrastrukturális szabotázs, kibertámadás, gyújtogatás vagy éppen dezinformációs kampányok formájában jelentkeznek. Ezek külön-külön is érdemi károkat okozhatnak, összehangoltan azonban egyenesen bénító hatással lehetnek a kontinens mindennapjaira.
Ezért az Európai Bizottság elnöke egy új európai biztonsági stratégia kidolgozását ígérte, amelyet az unió külügyi főképviselőjével, Kaja Kallasszal közösen készítenének elő.
Ennek része lehetne egy NATO-mintára működő európai „4. cikk”, vagyis egy olyan gyors egyeztetési mechanizmus, amelyet egy tagállam fenyegetés esetén aktiválhatna.
A javasolt „vészhelyzeti biztonsági protokoll” alapján ilyenkor valamennyi tagállam összeülne, egyeztetné a lehetséges választ, és közös lépéseket szervezne a további eszkaláció elkerülésére. Ez nem azonos a NATO 5. cikkével, amely fegyveres támadás esetén kollektív védelmi kötelezettséget ír elő, és messze nem is jelenti a katonai erő alkalmazását.
Ennél fontosabb, geopolitikai ambíciókat tükröző lépés, hogy Ursula von der Leyen
egy Európai Biztonsági Tanács létrehozásának gondolatát is felvetette.
Ebben az EU-tagállamok mellett olyan partnerek vehetnének részt, mint Kanada, Norvégia, Ukrajna vagy az Egyesült Királyság. Az együttműködés gyakorlati oldalát egy új európai eszköz egészítené ki, amely a lég- és rakétavédelem, a stratégiai szállítás, a légi utántöltés, az űr- és kibervédelem fejlesztését segítené.
Az európai védelempolitika sokáig alapvetően arról szólt, hogy a tagállamok több pénzt költsenek, lehetőleg közösen és lehetőleg európai gyártóknál, de Ursula von der Leyen most ennél egy lépéssel tovább menne, így amellett, hogy bejelentette, az EU támogatja az amerikai Patriot légvédelmi rakéták vásárlását, rögtön hozzátette Európának csökkentenie kell az egyetlen beszállítótól való függőségét.
Ennek első látványos projektje a Freya, ami egy Ukrajnával közösen fejlesztendő, olcsóbb és moduláris rakétavédelmi rendszer.
Ebben az ukrán hadszíntéren megszerzett tapasztalatot és innovációt kapcsolnák össze az európai technológiával és gyártókapacitással, ami fontos különbség a korábbi gyakorlathoz képest. Brüsszel itt már nem egyszerűen kész fegyverek megrendelését próbálja összefogni, hanem egy új katonai technológia fejlesztési és termelési ökoszisztémájának létrehozásába száll be.
Ehhez ráadásul már megvan az a pénzügyi gépezet is, hiszen a SAFE eszköz keretében az EU 150 milliárd eurónyi, közös uniós kötvénykibocsátással finanszírozott, hosszú lejáratú hitelt nyújt a tagállamoknak védelmi beruházásokra. 18 nemzeti tervet már jóváhagytak, és eddig több mint 12 milliárd eurót folyósítottak, míg Magyarország mintegy 16 milliárd euró hiteligényét, az új kormány vélhetően teljesen átdolgozza, mivel az Orbán-kormány terveiben jelentős túlárazások lehetnek.
Von der Leyen azonban most azt is jelezte, hogy a SAFE megmaradt forrásaiból külön programot indítanának ukrán vállalatokkal közös projektekre.
Ezzel lassan megváltozik az uniós fegyverkezés természete is, míg a SAFE első szakasza elsősorban a pénzről, a nagyobb megrendelésekről és az európai gyártókapacitás felpörgetéséről szólt, a Freyja már arról, hogy ki birtokolja a technológiát, ki képes továbbfejleszteni azt, és kitől függ Európa egy válsághelyzetben.
Nem véletlen, hogy a legösszetettebb SAFE-projekteknél a szabályok már azt is megkövetelik, hogy a vállalkozók képesek legyenek maguk dönteni a rendszer konstrukciójáról, módosításáról és jövőbeli fejlesztéséről.
A stratégiai függetlenedésnél talán még kézzelfoghatóbb az a bejelentés, miszerint
Kanada záros határidőn belül társult uniós taggá válhat.
Von der Leyen azt mondta, hogy az EU az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményére, a CETA-ra építve „a jövőért kötött szövetséggé” fejlesztené kapcsolatát Kanadával, és azt szeretné, ha az ország az unió első társult tagjává válna.
Ez nem teljes jogú uniós tagságot jelentene, hanem egy különleges, intézményesített partnerséget. A tervek szerint az együttműködés a kereskedelem mellett
A bejelentés politikai jelentőségét az adja, hogy az EU az Egyesült Államok távolodása közben próbál új, megbízható partnerségeket építeni. Kanada ebben valószínűleg a legtermészetesebb szövetséges, hiszen közös demokratikus értékek, NATO-tagság, hasonló külpolitikai álláspont és erős gazdasági kapcsolatok kötik össze Európával.
A CETA 2017-es ideiglenes alkalmazása óta az EU és Kanada közötti árukereskedelem von der Leyen szerint 75 százalékkal nőtt. A mostani kezdeményezés tehát egy már működő kereskedelmi kapcsolatot emelne magasabb politikai és stratégiai szintre. Arról persze, hogy a társult tagság pontosan milyen jogokat és kötelezettségeket jelentene, egyelőre kevés konkrétum hangzott el.
A közeledés mögött azonban nagyon is kézzelfogható gazdasági érdekek állnak, amit épp az a Trump teremtett meg, akit a legjobban idegesíthet az erősödő szövetség.
Kanada és az Egyesült Államok vámokkal és embargókkal tarkított kereskedelmi konfliktusa közben Ottawa számára hirtelen stratégiai kérdéssé vált a piacok diverzifikálása, így bár míg 2025-ben még mindig az Egyesült Államok szívta fel a kanadai áruexport 71,7 százalékát, ez egyetlen év alatt több mint 4 százalékot esett vissza.
Ezzel párhuzamosan az amerikai export 5,8 százalékkal csökkent, miközben a világ többi részére irányuló kanadai kivitel 17,2 százalékkal nőtt. Európa pedig már most sem mellékszereplő, hanem régóta Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere. A kétoldalú áru- és szolgáltatásforgalom 2025-ben 130 milliárd eurót ért el, szemben a CETA előtti 72,1 milliárddal; csak az árukereskedelem pedig önmagában 81,5 milliárd eurót tett ki.
Kanada ráadásul éppen azokból az erőforrásokból erős, amelyekből Európa biztonságosabb beszállítókat keres.
2025-ben 49,4 milliárd kanadai dollár értékben exportált kritikus nyersanyagokat:
Kanada a világ legnagyobb műtrágyázáshoz használt káliumsó-termelője, és a második legnagyobb urántermelő, ami azért is fontos, mert az megújulók mellett, az atomenergiát is konkrétan zöldnek nevezte von der Leyen az évértékelőjében. Ezen felül további 11 kritikus ásvány esetében tartozik a globális top ötbe. Ehhez jön még, hogy
2025-ben napi rekord 5,4 millió hordó kőolajat termelt, amivel a világ negyedik legnagyobb olajtermelője volt.
A közeledés így egy jól felfogott üzleti érdek, ahol Kanada lecseréli a kockázatos trumpi USA-t az jóval megbízhatóbb EU-ra, míg az unió egyetlen partnernél kaphat hozzáférést kritikus függőseit csökkentő alapanyagokhoz.
Von der Leyen a versenyképességi problémákra adott válasz részeként újra a szabályozás egyszerűsítését helyezte előtérbe, de egy csavarral, amivel visszadobta a labdát a Brüsszelt előszeretettel bűnbakként ábrázoló tagállamoknak. A gyakorlatban az EU hosszú évekig végtelenül elnéző volt azzal, ha egy kormány a Bizottságot vagy más uniós szerveket tett felelőssé bármilyen hibáért, ameddig az asztalnál nem hátráltatták látványosan a folyamatokat.
Ezt a kultúrát nagy részben az Orbán-kormány 16 éve pörgette túl, és most úgy tűnhet von der Leyen megelégelte, hogy parttalanul tegyék felelőssé minden önérdekből fakadó késlekedésért.
A helyzet az, hogy Európa vállalatai drágább energiával, lassabb engedélyezéssel, nehezebb tőkebevonással és sokszor egymást átfedő szabályokkal szembesülnek, miközben az amerikai és kínai versenytársak nagyobb, egységesebb piacon tudnak növekedni.
Von der Leyen az idei SOTEU-n sokadjára mondhat el, hogy mit tehet az általa vezetett testület, ahhoz, hogy az EU gyorsabban engedélyezze a stratégiai jelentőségű beruházásokat, és tovább csökkentse a vállalkozások adminisztratív terheit, és azt is hangsúlyozta, hogy a Bizottság tizenkét egyszerűsítési omnibuszcsomaggal évente mintegy 17 milliárd euróval mérsékelné a cégek költségeit.
Azonban a beszéd talán legpolitikusabb része is ebben a blokkban hangzott el, amelyben:
Von der Leyen a goldplating, vagyis az uniós szabályok hazai átültetésénél alkalmazott többletkövetelmények ellen emelt szót.
Azt mondta, hogy ha a nemzeti kormányok komolyan gondolják az egyszerűsítést, akkor a tagállamoknak is vállalniuk kell a részüket, és szükség van egy, a goldplating visszaszorítását célzó megállapodásra.
Von der Leyen goldplatingről szóló állítását ugyan a Nemzetközi Valutaalap és az OECD friss jelentései is igazolják, és az Európai Bizottság valóban igyekszik egyszerűsíteni a gyakran összetett szabályozását, ez több szinten is falakba ütközik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Európai Parlamentben a zöld és szociális célok felpuhulása miatt merülnek fel aggályok, a tagállamok pedig sokszor saját politikai vagy közigazgatási szempontjaik szerint egészítik ki az uniós előírásokat. Mindez gyakran egy zöldek vs "sötétzöldek" dilemmaként jelenik meg, de az energiakérdés megoldása tényleg rendkívül bonyolult. Míg a szél- és napenergia hasznosításához jelentős tárolókapacitásokra van szükség, addig az atomenergia borzasztóan költséges beruházásokat igényel, és jelen körülmények között ezek nehezen elképzelhető, hogy időben megtéríthetik magukat. Rövid távon biztosan szükséges a diverzifikáció, és a korábbi célok lazítása is elkerülhetetlenné válik, de azt még senki nem tudta megfejteni, mivel lehetne teljesen függetleníteni Európát a nemzetközi szereplőktől.
A migráció most már egy jó évtizede a parlamenti viták központi eleme, így a mostani beszédben is kiemelt helyet kapott, részben a Ceuta körüli nyári válság miatt. Von der Leyen szerint Európának egyszerre kell védenie a menedékkérők jogait, működtetnie a biztonságos és legális migrációs csatornákat, valamint megvédenie a schengeni térség szabadságát.
Az Európai Bizottság elnöke egy új vészhelyzeti keret kidolgozását ígérte azokra az esetekre, amikor a migrációt politikai nyomásgyakorlásra vagy az EU destabilizálására használják.
Bizonyos, szigorúan meghatározott helyzetekben időlegesen rugalmasabban lehetne alkalmazni a szokásos eljárásokat, de arról nem mondott részleteket, hogy ez pontosan milyen jogi eszközöket jelentene.
A Frontex szerepének erősítése és a visszaküldések felgyorsítása szintén része lesz a következő időszak migrációs politikájának. Az üzenet egyszerre próbálta megszólítani a keményebb határvédelmet követelő jobboldali képviselőket és azokat, akik a menedékkérők jogainak védelmét tartják elsődlegesnek.
Magyar szempontból ez azért érdekes, mert a Ceuta körüli vita újra megnyitotta az uniós migrációs finanszírozás kérdését. Ahogy azzal a Portfolio-n korábban már foglalkoztunk, a Tisza-kormány kirajzolódó tárgyalási stratégiájának is kedvezhet, ha a határvédelem és a migráció kezelése hangsúlyosabb uniós prioritássá válik.
Ez persze még messze nem jelenti a korábbi magyar bírságok vagy kieső források automatikus visszatérítését, viszont politikai alapot teremthet a többletforrásokra
A migrációs politikában alapvetően egyre világosabban a helyben tartás logikájára helyeződik a hangsúly, és a belépésekre vonatkozó szigor a számokban is látszik. Az illegális érkezések száma a megelőző két évben 55 százalékkal, idén pedig további 35 százalékkal csökkent, de a Bizottság szerint a határvédelem és a visszaküldések gyorsítása önmagában nem elég.
Az EU ezért új, a mediterrán térség fiataljainak készségfejlesztésére indított kezdeményezést indítana, amely a környező partnerországokban beruházásokkal, munkahelyekkel, képzésekkel és gyakornoki programokkal próbálna olyan perspektívát teremteni a fiataloknak, hogy ne induljanak el Európa felé.
A stratégia tehát lényegében a klasszikus „helyben segítés” uniós változata:
kevesebb ösztönző az elvándorlásra, erősebb gazdasági kapaszkodók a származási és tranzitországokban, és nagyobb szigor, gyorsabb visszatérítések az EU a saját külső határain.
Az AI a beszéd egyik leghosszabban tárgyalt témája volt, mert Európa hátránya itt már most is óriási, és az uniós kezdeményeket egyszerűen nem kíséri elég céges és tagállami befektetés. Nem meglepő, hogy von der Leyen egyszerre beszélt
A Bizottság elnöke szerint az önmagukat továbbfejlesztő, úgynevezett önreferenciális modellek olyan képességekre tehetnek szert, amelyek komoly biztonsági kockázatokat hordoznak. Hackelésre, rosszindulatú kódok beillesztésére és a fejlesztési környezetből való kiszabadulásra is képesek lehetnek.
Ezért a legfejlettebb AI-laborok vezetőit egyeztetésre hívná, és nemzetközi együttműködést kezdeményezne a modellek értékeléséről, ellenőrzéséről és a korai riasztásról, aminél az időzítés pont tökéletes, hiszen a mesterséges intelligencia iparág legbefolyásosabb amerikai vezetői, mint Sam Altman (OpenAI), Dario Amodei (Anthropic) és Elon Musk (xAI) már
szokatlan egyetértésben szorgalmazzák az AI-fejlesztések lassítását és a szigorúbb külső ellenőrzést.
Érvelésük szerint komolyan tartanak attól, hogy a rohamtempóban fejlődő, autonóm AI-ágensek kiszabadulhatnak a tesztkörnyezetekből, átvehetik az irányítást az internet felett, és ezzel beláthatatlan kiberbiztonsági katasztrófát vagy globális gazdasági károkat okozhatnak.
Von der Leyen viszont nem csak korlátozna és szabályozna – ami az EU védjegye –, hanem az AI ipari alkalmazását is felgyorsítaná.
Novemberre olyan kezdeményezéseket ígért, amelyek az egészségügyben, a közlekedésben, az agrár-élelmiszeriparban, a fejlett gyártásban, valamint a védelemben és az űriparban segítenék az AI használatát.
Európának szerinte nem feltétlenül kell megnyernie az alapmodellek fejlesztési versenyét ahhoz, hogy sokat nyerjen az AI-on. A kontinensnek most is komoly ipari tudása és adatai vannak, a kérdés az, hogy
ezeket milyen gyorsan tudja használható kórházi, gyártási vagy mezőgazdasági megoldásokká alakítani.
A beszéd legkonkrétabb bejelentései talán a gyermekek online védelméhez kapcsolódó blokkban voltak, melyben
von der Leyen közölte, hogy a Bizottság előterjeszti az EU Kids Actet, amely fokozatos és életkoronként eltérő korlátozásokat vezetne be a közösségi média hozzáférésében.
A javaslat szerint 13 év alatt nem lehetne közösségi médiát használni, 13 és 15 év között pedig csak szülő által létrehozott és felügyelt, korlátozott funkciójú fiókok működhetnének. A 15 és 18 év közötti korosztálynál a platformoknak kötelező lenne a biztonságos kialakítás, vagyis az úgynevezett safe-by-design elv alkalmazása, ahhoz, hogy semmilyen addiktív, képernyőidőt hosszabbító tartalommal ne találkozzanak.
Mivel azonban itt kérdés, hogy mindezt mennyire lehetne ellenőrizni, alapvető feltétel hozzá, és egyben a legfontosabb változás is, hogy megfordulna a bizonyítás terhe.
eddig alapvetően azt kellett igazolni, hogy egy gyermek jogosult hozzáférni egy platformhoz, most viszont ehellyett, a techcégeknek kellene bizonyítaniuk, hogy szolgáltatásaik biztonságosak a kiskorúak számára.
Von der Leyen egy szélesebb Digital Fairness Actet is ígért az őszre, amely már nem csak a gyerekeket védené az addiktív tervezéstől és a káros tartalmaktól.
Bár az ilyen jellegű szabályozások egyre gyakoribbak a nyugati világban is, és az EU-nak van akkora piaca, hogy a nagy techóriásoknak ne érje meg külön izolált szabályrendszert szabni az itt élő mintegy 400 millió emberre, a digitális keretek bevezetése újabban mindig magával hordozza azt is, hogy Trump újabb fenyegetéseivel kell majd számolni.
Az amerikai elnök rendre diszkrimintívnak nevezi, a sok szempontból monopol helyzetet elérő cégekre is vonatkozó szabályokat.
Az tény, hogy az emberek adataival való kereskedés, a célzott hirdetések és pusztán az információmennyiség felhasználhatósága komoly profitot, és későbbi profitnövelést jelenthet nekik, azonban az EU úgy tűnik egyáltalán nem hajlandó engedni szabályozói szuverenitásából, pedig Trump emberei szinte minden kereskedelmi kérdés feloldását ehhez kapcsolják.
Itt úgy tűnik a mérlegelés már megtörtént, és az EU-ban teljesen indokolatlannak érzik azt, hogy fenyegetésre feladják a fogyasztóvédelmi elvek mentén hozott keretszabályozásaikat.
Bár az amerikai politikában jellemző, hogy kormányokon átívelő módon, jogos alapon alakulnak ki stratégiák (lásd: kínai fenyegetés), talán pont ez a kérdés olyan lehet, amely sokkal inkább Trump személyes beakadása, és egy következő kormány megértőbb lesz az uniós hatáskörökkel szemben.
Címlapkép forrása: EU
Napi