KülföldSzerző: Bozsó Ágnes 42 perccel ezelőtt 8 percnyi olvasás
Az ikertornyok elleni támadások után többen is ritka betegséget kaptak el, öten haltak meg a postán érkező küldemények miatt. Az FBI az egyik gyanúsítottal melléfogott, egy másik pedig öngyilkosságot követett el, még mielőtt letartóztatták volna. Először iszlamista terroristákra gyanakodtak, de nagyon úgy néz ki, hogy más motiváció állt a támadások hátterében.
A 63 éves Robert Stevens a Sunnál dolgozott fotósként. 2001 szeptemberében a kezébe került egy boríték, amely a tudta nélkül végzetes betegséggel fertőzte meg. Két hét múlva kórházba került, és egy napra rá meghalt. A kórokozó, ami megtámadta a szervezetét, a lépfene volt, és Stevens volt az első az Egyesült Államokban, aki 25 év kihagyás után ebben a betegségben halt meg. Egyben ő lett az első halálos áldozata az úgynevezett lépfenetámadásoknak, amelyek épp 25 éve, a szeptember 11-i terrortámadások után kezdődtek el.
A megbetegedések és a halálesetek heteken át tartó lépfenepánikot indítottak el. A felelőst éveken át nem tudta elkapni a rendőrség. Az FBI 2002-ben egyszer már melléfogott, így amikor újabb gyanúsított került a látókörükbe, csak nagyon fékezett tempóban kezdtek el közelebb jutni hozzá. Bruce Ivins végül megelőzte őket, és öngyilkosságot követett el még mielőtt letartóztatták volna. A környezete nem hitte el, hogy ilyen támadásokra lett volna képes, de az FBI később nyilvánosságra hozta az összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek valóban terhelőnek tűntek.
A lépfene egy baktérium okozta betegség, ami gyakran halált okoz. Nem véletlenül volt súlyos átok régen, ha valakit elküldtek a fenébe. A lépfenebacilus különlegessége, hogy rendkívül ellenálló: kedvezőtlen körülmények között spóraalakot vesz fel, amelynek segítségével évtizedeken át fertőzőképes tud maradni, aztán a gazdatestbe jutva megkezdheti az aknamunkát.
A spóra háromféleképp juthat a testbe: lenyelve a bélrendszeren át, belélegezve a tüdőn keresztül és a bőrrel érintkezve. A háromféle fertőzés más tünettel jelentkezik. A belégzéses fertőzés eleinte influenzának tűnhet, de ez a betegség egyik legveszélyesebb formája. A lépfenétől viszont nem kell tartanunk túlzottan: a betegség szerencsére a 20. század alatt szinte teljesen eltűnt, legfeljebb a mezőgazdaságban bukkan fel nagyon ritkán. A baktérium egyik fontos tulajdonsága, hogy leginkább állatról emberre terjed, emberről emberre egyáltalán nem.
Ezért sem értette senki, amikor Robert Stevenst a kórházi mintái alapján lépfenével diagnosztizálták. Stevens az American Media lapkiadó égisze alatt működő Sunnál dolgozott képszerkesztőként, és semmi köze nem volt állatokhoz. Ugyanakkor nem sokkal azelőtt, hogy jelentkeztek rajta a tünetek, túrázni volt Floridában. Talán ekkor érintkezhetett lépfenével fertőzött, elhullott állattetemmel? Nem sokkal később rájöttek, hogy nem ez a magyarázat a megbetegedésére.
Kiderült ugyanis, hogy az American Media irodájának egy másik dolgozóját is lépfenével diagnosztizálták. Ernesto Blanco egyszerű levélkezelő volt az ügynökségnél. Október elején ő is súlyos, influenzaszerű tünetekkel került kórházba.
„Közel voltam a halálhoz. Testileg és lelkileg is azt éreztem, hogy elhagyom ezt a világot”
– emlékezett vissza a 73 éves Blanco. Bár a mintáiból először nem mutatták ki a lépfenét, a spórákat megtalálták a légutaiban. A betegséget csak két héttel azután diagnosztizálták nála, hogy október 1-jén kórházba került.
A két beteg közötti egyezés egyértelművé tette, honnan eredhet a fertőzés: valaki lépfenespórákkal fertőzött levelet adhatott fel a Sun szerkesztőségébe. Bár a levelet soha sem találták meg, az irodában vizsgálódó FBI-ügynökök megtalálták a nyomokat Stevens asztalánál és postaládájában. Blanco volt az, aki kézbesítette neki a levelet házon belül. Az idős férfi közel három hétig volt kórházban, és ő volt az első beteg, aki túlélte a kórokozó belélegzését. „Soha nem kérdeztem, hogy »Miért pont én?«. Másba azért csap bele a villám, mert egy fa alatt áll. Engem azért ért ez, mert rosszkor voltam rossz helyen” – mondta később Blanco.
Stevens halála után egy hónapon belül sorra jelentkeztek olyanok, akik attól féltek, hogy lépfenéjük van, de csak a töredékük volt valóban beteg. Viszont a sajtóorgánumok közül az NBC és a CBS alkalmazottai közt is pozitívra teszteltek embereket lépfenére, nem sokkal később pedig egy szenátor irodájában találtak lépfenespórát tartalmazó levelet Washington D.C.-ben. Október 5. és november 22. között öt ember halt meg lépfene következtében, és további 17 ember betegedett meg. Köztük többen is postán dolgoztak, de a célpontok valójában szenátorok, újságírók és főszerkesztők voltak.
Egyértelmű volt, hogy valaki postán feladott leveleken keresztül szándékosan meg akar mérgezni embereket. Ez egyből a terrorizmus és a biológiai hadviselés gyanúját keltette a hatóságokban, hiszen alig néhány héttel a szeptember 11-i támadások után jártak. Mindezt alátámasztani látszott az, amikor az egyre sűrűsödő eseteknél sikerült megszerezni a fertőző porral megtöltött leveleket is. Volt, amit már a kézbesítés előtt kiszűrtek a vegyvédelmi szerelésben leveleket válogató ügynökök.
A genetikai vizsgálatok megállapították, hogy a két sorozatban kiküldött levelekben talált porszerű spórák egy laboratóriumban kitenyésztett baktériumtörzshöz tartoznak. A barnább, durvább por volt az első adag, a finomabb, fehér por pedig a második, amit már ügyesebben állítottak elő. A később feladott, finomabb porral megtöltött borítékok jobban fertőztek, mert a kibontás után azonnal szétszóródtak a spórák a levegőbe.
A borítékokban a spórák mellett nyomtatott betűkkel írott üzenetek is lapultak. „Halál Amerikára, halál Izraelre, Allah hatalmas” – üzente a feladó. George Bush elnök erre hivatkozva nyíltan beszélt arról, hogy az al-Kaidához köthető terrorcselekményről lehet szó, bár erre nem volt valódi bizonyíték. Az ikertornyok elleni támadást tekintve egyáltalán nem lett volna meglepő, hogy ez legyen a terrortámadások újabb hulláma, a lakosság pedig kezdett pánikba esni.
Elsőre blikkre ugyan minden passzolt a terrorizmusvádhoz, de az FBI egészen más profilt állított össze az elkövetőről. A szövetségi nyomozóiroda szerint egy magányosan dolgozó amerikai szakemberről volt szó, jó eséllyel férfiról, akinek hozzáférése volt egy laboratóriumban használt lépfene-kórokozóhoz. Ezt több dolog alapján vetették fel:
Az FBI 1,25 millió dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki lebuktatja a lépfenés levelezőt. Az iroda viszont közben elkezdte vizsgálni a védelmi minisztérium biovédelmi szakembereinek körét is. A minisztérium marylandi laboratóriumának szakemberei segítettek beazonosítani, hogy ki lehet a fekete bárány a szakmában, aki képes lenne ilyesmire. Minden jel arra utalt, hogy Steven Hatfill, egy kutató lehet a tettes.
Hatfill patológusként a biológiai hadviselés szakértője volt, de főleg vírusokat kutatott. Korábban a hadseregben szolgált, és Zimbabwében (akkori nevén Rodéziában) élt, amikor épp hatalmas lépfenejárvány sújtotta a polgárháborús ország lakosságát. Ráadásul Hatfill írt egy regényt is, ami arról szólt, hogy egy palesztin terrorista bubópestissel támadja meg az Egyesült Államok fővárosát. Az is kiderült, hogy a tudós antibiotikumot szedett 2001 őszén, és többször is járt New Jersey közelében a levelek feladásának idején.
Tökéletesen passzolt tehát abba a képbe, amit az FBI profilozói vázoltak. Az ellene felhozható bizonyítékok azonban nem álltak túl erős lábakon, Hatfill pedig meglepően együttműködő volt, mintha semmi takargatnivalója nem lett volna. Még azt is önként vállalta, hogy átkutassák az otthonát.
2002 nyarán az FBI kiszállt Hatfill otthonához házkutatást tartani. Bár a hatóságok igyekeztek titokban tartani, a neve ezzel egyidőben kiszivárgott a médiába, a főügyész pedig csak annyit közölt róla, hogy a férfi „a nyomozás szempontjából érdekes személy”. A közvélemény szinte azonnal gyanúsítottként tekintett Hatfillre, ami évekre rányomta a bélyegét a magánéletére, pedig végül soha nem emeltek vádat ellene. Ő emiatt polgári pert indított a főügyész, az igazságügyi minisztérium és az FBI ellen, valamint rágalmazásért beperelte a New York Timest. Utóbbi pert a férfi elvesztette, de a kormány ellen indított eljárásokat megnyerte, és 5,8 millió dollár kártérítést ítéltek neki meg. A férfi később a Trump-kormányzatok egyik tanácsadója lett, aki az elnököt a Capitolium lerohanásakor is támogatta.
A nyomozás elvesztette lendületét, miután az egyetlen lehetséges elkövetőről egyre inkább bebizonyosodott, hogy ártatlan. 2007 környékén azonban lassan, de biztosan újabb gyanúsított került a hatóságok látókörébe. Vagyis hogy inkább észrevették az addig is szemük előtt sürgő-forgó figurát. Bruce Ivins a marylandi labor egyik munkatársa volt, aki szakértőként segítette a nyomozást önkéntes alapon. Ő volt az egyik, aki megállapította, hogy nem természetben megtalálható, vagy sufniban tenyésztett lépfenéről van szó, hanem profi, laborban előállított spórákról.
Mivel a Hatfill-szállal egyszer már lyukra futottak, az FBI nyomozói nem engedhették meg maguknak ismét, hogy elszúrják az újabb gyanúsított elleni nyomozást. Emiatt nagyon óvatosan dolgoztak, egy éven át megfigyelték a kutatót. Közben Ivins tudta, hogy a hatóságok rá gyanakodnak, mert ki is hallgatták, és az általa kitenyésztett lépfenéből mintákat kértek be.
Még a szomszédai is észrevették, hogy egy éven át rendszeresen ügynökök parkolnak a háza előtt. Hiába került azonban közel az FBI az elfogásához, 2008 júliusában Ivins inkább végzett magával, állítólag 48 órával azelőtt, hogy letartóztatták volna. Az ügyvédei szerint viszont az egykori kliensük nem a bűntudat vagy a lebukástól való félelem miatt lett öngyilkos, hanem azért, mert ennyire stresszelte az ellene folyó nyomozás.
A kollégáit megrázta a halálhír. Sokan teljesen lehetetlennek tartották, hogy szeretett kollégájuk bűnös legyen. Ivinst lelkes kutatóként írták le, aki nagyon segítőkész volt, a közösség motorja. Ha valaki lelépett a kutatóközponttól, akkor rendszerint saját verssel és dalocskával búcsúztatta el a távozót. A barátai szerint a kissé excentrikus férfi nagyon tehetségesen zsonglőrködött, és gyakran ezzel szórakoztatta a bulikban a környezetét. Ivins a szomszédai szerint kiváló kertész volt, csodájára jártak az udvarának a környéken, a felesége pedig magánóvodát működtetett a családi házukban. Ivins emellett a Vöröskeresztnél önkénteskedett, és ő takarította a helyi katolikus templomot, aminek az orgonistája is volt.
Más beszámolók szerint viszont Ivinsnek volt egy másik, sötétebb oldala is. Az FBI később nyilvánosságra hozta a profilját. Ebben azt írták, hogy durva neveltetésben volt része, és egyetemistaként betegesen „rákattant” az iskolája lányszövetségére. Ivins megszállottsága a házassága alatt is, negyven éven át kitartott: rendszeresen leparkolt a Kappa Kappa Gamma (KKG) lányszövetség háza előtt, hogy nézze a diáklányokat, leveleket küldött nekik, de olyan is volt, hogy betört a házba és ellopta a házirendet.
Később kutatóként megismerkedett egy egykori KKG-diáklánnyal, akit zaklatni kezdett. Ellopta a mikrobiológus lány jegyzeteit, megrongálta a vőlegénye kocsiját. Amikor később az FBI felhívást tett közzé a tudósok közt a lépfenés levelező azonosítására, a nő azonnal felhívta az irodát, hogy felhívja a figyelmet Ivinsre, de a bejelentését nem vizsgálták ki.
A kutató a halála idején is komoly pszichiátriai gondokkal küszködött. A levelek, amiket a lányszövetségnek címzett, paranoid tévképzetekről árulkodnak. Az sem kizárható, hogy a férfi személyisége meghasadt.
„Amikor begőzölök, nem duzzogok. Félrelököm Bruce-t, és akkor szabadon rohangálhatok!”
– állt például az egyik KKG-hez feladott levelében, ami alátámasztja a személyiségzavaros állapotot. A tőle elhidegült testvére azt mondta a sajtónak, hogy a bátyja mindenhatóként gondolt magára, és egyáltalán nem állt tőle távol, hogy halálosan megfenyegessen másokat. Ivinst néhány héttel a halála előtt kényszergyógykezelésnek vetették alá egy pszichiátrián, miután halálosan megfenyegette több munkatársát. Emellett addig zaklatott egy nőt, a terapeutáját, hogy az távoltartási végzést is kiadatott ellene. Kiderült az is, hogy 2000 környékén is meg akart mérgezni egy fiatal lányt, akit az egyetemen szemelt ki.
Nem csak a profil szólt ellene. Az FBI szerint Ivinsnek a birtokában volt egy nagy adag lépfenespóra, ami genetikailag több ponton is megegyezett a levelekben talált kórokozók mintáival. Ezt azonban egy olyan módszerrel mutatták ki, amit csak a nyomozás kedvéért fejlesztettek ki, hogy ne tudjanak róla a vizsgált szakemberek. Egyesek kétségbe vonták a módszer eredményeit, amelyek többek szerint nem is álltak volna meg egy tárgyaláson bizonyítékként. Ráadásul a kollégái szerint Ivinsnek nem volt tapasztalata abban, hogy a kitenyésztett kórokozót hogyan kell por állagúvá alakítani. Az ehhez szükséges gép ugyanis épp nem üzemelt a marylandi laborban, enélkül pedig legalább fél évbe telt volna porrá alakítani a spórákat. Azt is lehetetlennek tartották, hogy további fertőződés nélkül képes lett volna kivinni a lépfeneport a laborból.
Az viszont mégis Ivins ellen szólt, hogy 2001-ben többször is engedély nélkül végzett tenyésztést a labor nem erre szánt területein, amiket aztán stikában ki is takarított maga után. Emellett a feljegyzések szerint 2001 szeptemberében és októberében is különösen sokat túlórázott éjjel a laborban. Még az őt szerető kollégái is belátták, hogy mindez nagyon gyanúsnak is tűnhetett volna a nyomozók szemében, de ezekre az incidensekre jó ideig nem derült fény.
De mi lehetett egyáltalán Ivins indítéka arra, hogy többeket megfertőzzön a halálos baktériummal? Az FBI szerint a férfi úgy érezte, hogy munkája alulfinanszírozott és nem értékelik kellőképpen. Bush elnök ugyanis nem sokkal a hivatalba lépése után leállította a lépfenevakcina kifejlesztésére irányuló kutatások finanszírozását, ami korábban évtizedeken át folyt. Ez lesújtotta Ivinst, aki csak és kizárólag ezt az egy betegséget kutatta. A hatóságok szerint a kutató azért is indította el a támadásokat, mert azt remélte, hogy ezek miatt majd jobban megfizetik a hadsereg biológiaifegyver-kutató laboratóriumát.
Az összes nyomot, és Ivins hátterét is számba véve 2010-ben végül az FBI, az igazságügyi minisztérium és az Egyesült Államok Postai Ellenőrzési Szolgálata hivatalosan lezárta a lépfeneküldeményekkel kapcsolatos vizsgálatát. Ebben kijelentették, hogy dr. Bruce Ivins lehetett a lépfenelevelek egyedüli szerzője, a támadások elkövetője. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiák független tudósokból álló csoportja felülvizsgálta az FBI eredményeit, és arra jutottak, hogy tudományos bizonyítékok valóban arra utalnak, hogy Ivins lehetett az elkövető, de hozzátették, hogy a tudomány önmagában nem bizonyítja végérvényesen, hogy ő volt a tényleges felelős.
Napi