Az Ördöngös Népzenetanoda módszere abból a kérdésből indul ki, hogyan tanultak meg zenélni a gyerekek abban az időben, amikor még nem létezett intézményes zeneoktatás. A műhely alapítója, Horsa István 2010-ben, Komáromban kezdte kialakítani azt az oktatási módszert, amely a hagyományos paraszti zenésztanulás folyamatának egyes elemeit ülteti át a mai körülmények közé. A Népzenetanoda ezért inkább zenei műhelyként működik, mint a szó hagyományos értelmében vett iskolaként.

– mondta Horsa István. 

A módszer egyik fontos mintáját a mezőségi, azon belül a széki zenésztradíció adja. A hagyományos közösségekben a gyerekek nem feltétlenül a legösszetettebb hangszerrel kezdték a tanulást. Előbb egyszerűbb hangszeres szerepekben kapcsolódtak be a közös muzsikálásba, közben figyelték és kísérték az idősebb zenészeket, így fokozatosan sajátították el a zene nyelvét. Mire valaki eljutott a hegedűig, akár a prímás szerepéig, már nem pusztán dallamokat ismert, hanem azt is tudta, hogyan működik együtt a zenekar, miként kell kísérni és alkalmazkodni a többi muzsikushoz, illetve hogyan lehet vezetni a bandát.

Ezt a fokozatos építkezést követi a Népzenetanoda is. A legkisebbek az első évben az ütőgardonnal ismerkednek meg, amelyen keresztül a ritmust és a lüktetést tanulják, miközben már ekkor megtapasztalják a közös muzsikálást. A következő lépcső a cselló, majd innen vezet tovább az út a kontra vagy a hegedű felé. A kontra különösen nagy zenekari figyelmet követel, a képzés célja azonban egyik hangszer esetében sem csupán a technikai tudás megszerzése. A Népzenetanoda azt a fajta összetett zenei tudást igyekszik továbbadni, amely egykor a falusi zenészek sajátja volt: a biztos ritmusérzék és hallás mellett a repertoár ismeretét, az alkalmazkodóképességet, a zenekari szerepek megértését és mindenekelőtt a közös zenélés képességét. A tanulás ezért csoportosan zajlik. 

A gyerekek nem egymástól elszigetelten gyakorolnak, hanem kezdettől megtapasztalják, mit jelent másokra figyelve muzsikálni. A zene ebben a rendszerben nem pusztán elsajátítandó tananyag, hanem közösségi élmény és gyakorlat is.

A budapesti műhely nemcsak a gyerekeket várja. Hétfő esténként azok a felnőttek is bekapcsolódhatnak a zenekari órákba, akik már rendelkeznek hangszeres tudással, de szeretnének közelebbről megismerkedni a népzene közösségi, zenekari működésével. A Népzenetanoda szemléletében nem az a legfontosabb, hogy a növendék minél hamarabb minél nehezebb darabokat tudjon eljátszani. A cél sokkal inkább az, hogy megtanuljon zenészként gondolkodni, figyelni a többiekre és velük együtt muzsikálni.

A budapesti tagozat ennek a hagyományos tanulási módnak teremt új műhelyt és közösséget a Fonóban.