Bob Beres Béres Róbertként, 1971-ben született egy ausztriai lágerben. Édesapja Kisvárdán, édesanya Pécsett töltötte gyermekkorát. A szülők igyekeztek minél jobb körülményeket teremteni a családjuknak, és úgy érezték, a szocialista Magyarországon kívül jobban boldogulnának.

– Apukám bányász volt, anyukám pedig egy csemegeüzletben dolgozott eladóként. Az uránbányai munka rendkívül nehéz és veszélyes volt. Utólag sokszor mesélte, hogy amikor bement a bányába, szinte égett a torka a portól – mesélte Bob az Origónak, majd rátért, hogy a szülei milyen kalandos utat jártak be néhány év leforgása alatt. Elárulhatjuk: a Kádár-korszakban egyáltalán nem volt könnyű a disszidensek helyzete.

– Édesapám ismert egy embert, aki korábban már kimenekült Ausztriába, és azt mondta neki: „Figyelj, ha ki tudsz jönni, segítek neked.” Akkoriban még nem volt olyan könnyű elérni bárkit, mint ma, nem lehetett csak úgy címet vagy telefonszámot írogatni. Végül egy hivatalos csoporttal indultak el Ausztriába, mindössze háromnapi ruhával a bőröndjükben. A rendőrök háromszor is odamentek a szüleimhez, hogy megkérdezzék, miért akarnak elmenni. Apukám azt mondta nekik:

– idézte fel Bob.

A kalandvágyó szülők nem szóltak senkinek, még a nagyszülőknek sem. Egy hajnalban hívtak egy taxit, és elindultak. Az akkori magyar szabályok szerint fejenként mindössze 500 schillinget vihettek magukkal készpénzként.

– A taxis elvitte őket abba a házba, ahol az apukám által ismert ember lakott Ausztriában, de a fuvar önmagában 450 schillingbe került. A szüleimtől tudom, hogy aznap nagyon esett az eső, és anyukám három órán át csak állt a sarkon a bőröndökkel, amíg az ember haza nem jött a munkahelyéről. Két hétig meghúzhatták magukat náluk, de aztán az illető azt mondta: „Sajnálom, de nekem is megvan a családom, nem tudok tovább segíteni.” Ekkor letettek minket egy menekülttáborban, ahol majdnem egy teljes évet töltöttünk – mondta a nyugdíjas rendőr, aki ezekből természetesen semmire sem emlékszik, persze a szüleitől sok mindent megtudott. Többek között azt is, hogy

A farmer azonban meglátta a férfi szorgalmát, ezért adott neki annyi pénzt, hogy a család két bőrönddel és egy kisgyerekkel útnak indulhasson az álmok birodalmába, az Egyesült Államokba. Akkor mindössze 500 dollár maradt a zsebükben.