Jon Lucasnak és Scott Moore-nak köszönhetjük többek között a Képszakadást, a Másnaposokat, a Rossz anyákat, a Jexi – Túl okos telefont és a Testcserét is, amelyek a 2000-es és 2010-es évek messze legszórakoztatóbb, legbevállalósabb vígjátékai közé tartoznak. Emiatt kifejezetten nagy elvárásokkal ültem be a két alkotó legújabb mozija elé, s szerencsére a páros most sem okozott csalódást. Ugyan felmelegített receptből dolgoznak, a szeptember 17-én mozikba érkező Csajos hétvége pontosan azt nyújtja, amit ígér: könnyed szórakozást, ami másfél órára teljesen elfeledteti velünk a mindennapok nyűgjeit.

A történet középpontjában három, összességében szimpatikus, bár kissé sablonosan megírt negyvenes barátnő áll, akiknek már igencsak szükségük van egy alapos feltöltődésre. A Leslie Mann által alakított Jane egy kiégett ügyvédnő és egyedülálló édesanya, akinek még a randijait is három hónappal előre kell beterveznie a túlzsúfolt naptárjába; Anna Faris Sophie-ja a gazdag, bizarr főnöke elnyomott, állandóan ugráltatott asszisztense, míg a Michelle Buteau által megformált, szókimondó és heves természetű Coco nem tudja feldolgozni a válását és azt a tényt, hogy az állandó dühkitörései miatt a férje elhagyta őt egy idősebb nőért.

A felnőttkor mókuskerekében és a családi-munkahelyi kötelezettségek hálójában őrlődő barátnők úgy döntenek, félreteszik a felelősségteljes énjüket, és kifizetnek egy méregdrága hétvégét a fiktív kaliforniai Eden Beach városának luxus üdülőhelyén. A helyszín külsőre és hangulatra is meglehetősen A Fehér Lótusz világára emlékeztet, ami a három barátnő céljának tökéletesen megfelel, ugyanis Jane születésnapját szeretnék felejthetetlenné tenni.

Dől a pezsgő, törnek a poharak, elszabadulnak a kecskék

Nem biztos azonban, hogy a hölgyek pont így képzelték el a „felejthetetlen” hétvégét. A vágyott csend, az illatgyertyák és kellemes pihenés ugyanis pillanatok alatt a múlté, amikor váratlanul feltűnik a színen a társaság negyedik, hívatlan tagja, Mel (Isla Fisher), a kiszámíthatatlan „barátnőtornádó”, aki szó szerint mindent felforgat maga körül, és akinek a szótárában egyszerűen nem szerepel az a szó, hogy nyugalom. Mel az a fajta figura, aki szinte minden baráti társaságban jelen van: titokban mindenki utálja a kontrollálhatatlansága és bajkeverése miatt, mégis valahogy mindenhol ott van. És bizony ezen a csajos hétvégén is néhány óra leforgása alatt konkrét csatatérré változtatja a luxusszállodát: dől a pezsgő, törnek az üvegpoharak, elszabadulnak a kecskék, és a társaság felmérhetetlen károkat okoz a kikapcsolódás jegyében. Bár Melt tisztán a segítő szándék és a barátai iránti szeretet vezérli, sikerül elintéznie, hogy Sophie-t kirúgják a munkahelyéről, és azt is, hogy megjelenjen Coco exférje, miközben folyamatosan megsért és leéget mindenkit a környezetében.

A rendező-forgatókönyvíró páros ismét előhúzta a klasszikus kiruccanós vígjátékok formuláját, és feltették a kérdést: vajon a negyvenes éveikben járó nők semmi másra nem vágynak, mint hogy részegre igyák magukat, ellopjanak egy golfkocsit, és úgy tegyenek, mintha újra gátlástalan középiskolások lennének? A válasz az, hogy néha pontosan erre van szükségük. A felnőtté válással ugyanis szinte észrevétlenül engedjük át az irányítást a munkának, a karrierépítésnek, a családnak és mások elvárásainak. Ebben az állandó megfelelési kényszerben pedig saját magunkra, valódi énidőre vagy a régi barátainkra szinte semmi időt nem hagyunk, ami miatt az évek során számtalan pótolhatatlan emberi kapcsolat kopik ki, miközben mi magunk is lassan kiégünk. A Csajos hétvége pont arra emlékeztet, hogy ha időről időre nem engedjük ki a gőzt, ha nem merünk néha kicsit önzők lenni a saját boldogságunk érdekében, elveszítjük a kapcsolatot azzal az emberrel, akik valójában vagyunk.

Éppen ezért válik ez az elszabadult, kibírhatatlannak tűnő barátnő a film végére egyfajta terápiás katalizátorrá. Mel gátlástalansága és a nyomában járó zűrzavar az egyetlen eszköz, ami képes kiszakítani a többieket a biztonságos komfortzónájukból, így a tomboló káosz kellős közepén Sophie végre képes lesz kiállni önmagáért, Coco végre képes lesz elengedni a megromlott házasságát, Jane pedig végre képes lesz elengedni a naptárához való ragaszkodását, és összegabalyodik egy jóképű jógaoktatóval, akit a Vágyak/Valóság című népszerű sorozatból megismert Adam Demos alakít.

Megbocsátható klisék és zseniális szereplőgárda

Félreértés ne essék, a mozi messze nem hibátlan. A minimális következményekkel járó csínytevések ritkán tűnnek valóban életszagúnak, ráadásul ha egy féktelen buli kellős közepén feltűnik egy méregdrága tévé a háttérben, pontosan tudjuk, mi fog pillanatokon belül ripityára törni. A különböző karakterek egyéni drámáinak lezárásai és tanulságai is kifejezetten felületesek, a rengeteg káromkodás és a pikáns poénok között pedig néha elmosódik a történet íve. Ahol azonban a forgatókönyv leülne, ott a színésznők verhetetlen játéka és elképesztő energiája azonnal megmenti a jeleneteket. Leslie Mann, Anna Faris, Michelle Buteau és Isla Fisher külön-külön is zseniális komikák, de így összeeresztve igazi „dreamteamet” alkotnak. Futószalagon szállítják a poénokat, a köztük lévő kémia pedig annyira működik, hogy a legelcsépeltebb kliséket is könnyedén eladják nekünk.

A Csajos hétvége nem akarja újraalkotni a műfajt, de a kategóriájában összességében egy kifejezetten szórakoztató darab. A valóságban biztosan nem fizetnénk be erre a kaotikus spa-élményre, de másfél órára menedéket nyújt a hétköznapi hajtás elől. És miért is ne ülnénk be rá, amikor ennél kényelmesebb székből úgysem nézhetnénk végig egy teljes luxusresort szétszedését?

A Csajos hétvége (Spa Weekend) szeptember 17-től látható a magyar mozikban.