GazdaságSzerző: economx 3 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
A járóbeteg-ellátás átalakítását sürgetik a szakmai szervezetek: csökkentenék a várakozási időket, újraszerveznék a betegutakat, és nagyobb szerepet adnának a szakrendelőknek, de nem akarnak a kórházak előszobái lenni. A szakemberek szerint nem feltétlenül a pénz hiánya okozza a legnagyobb problémát, hanem az, hogy a beteg sokszor elakad az ellátási rendszerben.
A magyar egészségügy továbbra is túlságosan kórházközpontú, miközben a járóbeteg-szakellátásban jelentős kapacitás és szakmai potenciál van. A szakmai szervezetek szerint a betegutakat újra kell szervezni, csökkenteni kell az előjegyzési időket, és a járóbeteg-ellátásnak valódi, önálló ellátási szintté kell válnia. A Balatonfüreden megrendezett Országos Járóbeteg és Szakdolgozói Szakellátási Konferencián többek között a finanszírozás, a humánerőforrás, a digitális időpontfoglalás és a betegutak problémái is előkerültek.
„A járóbeteg-ellátás definitív ellátás legyen, és ne a kórházi ellátás előszobája” – ezt nevezte az egyik legfontosabb célnak Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke.
A szakmai szervezet több pontból álló állásfoglalásban foglalta össze, milyen változtatásokat tartana szükségesnek. Pásztélyi Zsolt szerint mindenekelőtt meg kell teremteni a szakrendelők funkcionális önállóságát. A gazdasági társasági forma korábbi megszüntetését is felülvizsgálnák, mert álláspontjuk szerint annak visszaállítása javíthatná a szakrendelők működés hatékonyságát.
A humánerőforrás-helyzet ugyanakkor már nem pusztán működési problémát jelent. A magánellátás elszívó hatása miatt olyan mértékűvé vált a szakemberhiány, hogy az az ellátás biztonságát is veszélyeztetheti – mondta. Ehhez a szövetség célzott kormányzati programokat és ágazati irányítási döntéseket sürget.
A javaslatok között szerepel a teljesítményhez kötött javadalmazás bevezetése, valamint az előjegyzési idők csökkentése is. Pásztélyi Zsolt szerint a várólisták csökkentéséhez hasonló, célzott programra lenne szükség a szakrendelőkben kialakuló előjegyzési problémák kezelésére is.
A konferencián Buga László, az Egészségügyi Minisztérium szakellátásért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a járóbeteg-ellátás irányába még jelentős fejlesztésekre van szükség.
Mint mondta, a hazai betegellátás továbbra is kórházközpontú, miközben nincs elegendő dolgozó az egészségügyben. Éppen ezért a betegutak átalakítása is elkerülhetetlen. A cél az, hogy ahol lehet, a betegek kórházi kezelés helyett járóbetegként kapják meg a szükséges ellátást, így fekvőbeteg-kapacitás is felszabadulhat.
Kőrösi László, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ellátási főigazgató-helyettese szerint a járóbeteg-ellátás átalakítását már az alapellátásnál el kell kezdeni. Jobb betegutakra van szükség, erre épülhet rá a járóbeteg-szakellátás újraszervezése.
Szerinte ma sok beteg úgy kerül ki az ellátórendszerből, hogy kap egy diagnózist, majd magára marad azzal, hogy mi legyen a következő lépés. Ezt a helyzetet csak akkor lehet megszüntetni, ha a beteg útját az alapellátástól egészen a terápiáig követni lehet.
Ehhez betegút-monitoringra és mérhető indikátorokra lenne szükség. Ezek megmutathatnák, hol és mennyi időt veszít a beteg a rendszerben. Kőrösi László szerint az indikátorrendszert a finanszírozással is össze kell kapcsolni, és már a háziorvosi rendszerben el kell kezdeni a betegutak követését.
A digitális megoldásoknak is egyre nagyobb szerepet szánnának. Pásztélyi Zsolt szerint az EgészségAblak megjelenésével változott a korábbi ellátási kötelezettség rendszere, hiszen a betegek ma már nem feltétlenül a lakóhelyükhöz legközelebbi szolgáltatónál keresnek időpontot. A szövetség álláspontja szerint ezt a változást a szakmai oldalon nem mindenki fogadta egyetértéssel.
Közben a fiatalabb generációk számára már természetes, hogy applikáción keresztül intézik az egészségügyi időpontokat. A digitális előjegyzési rendszerek használatának bővítése ezért a járóbeteg-szakellátás egyik fontos fejlesztési iránya lehet.
Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság egészségügyi ellátórendszerért felelős főigazgató-helyettese szintén az előjegyzések jelentőségét hangsúlyozta. A tervezhető ellátásoknál szerinte az előjegyzési rendszer használatát kell előtérbe helyezni.
Kiemelte: jelenleg a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a betegek 20–30 százaléka nem jelenik meg a lefoglalt időpontján. Ez önmagában is kapacitást vesz el a rendszerből, miközben más betegek hosszabb ideig várakoznak.
Szondi Zita szerint a járóbeteg-szakellátásban több kapacitás és lehetőség van annál, mint amennyit jelenleg kihasználnak. A digitális előjegyzési formák és a járóbeteg-irányítási rendszer szélesebb körű használata ezen is javíthatna.
Kőrösi László szerint a betegfogadási és várólisták esetében az egyik legfontosabb cél az, hogy a beteg végig tudjon menni az ellátási úton. Úgy látja, a legnagyobb probléma nem feltétlenül a finanszírozás szintjén jelentkezik, hanem a betegutak szervezésénél.
Az akut és sürgősségi ellátást természetesen továbbra is biztosítani kell, ugyanakkor más logikát igényelnek a tervezhető ellátások. Az SBO-kon ugyanis jelentős számban jelennek meg olyan betegek, akik megfelelően megszervezett krónikus betegellátás mellett elkerülhették volna a sürgősségi osztályt.
A szakrendelők gazdasági helyzetét Pásztélyi Zsolt szerint úgy kellene stabilizálni, hogy továbbra is tartozásmentesen tudjanak működni, ez többnyire így is van, de ehhez az önkormányzatok rendszeres támogatására is szükség van.
Külön problémaként említette a szolgálati elismerések finanszírozását. Egy 40 éve az egészségügyben dolgozó orvos esetében ez akár 12 millió forintos költséget is jelenthet, amit a szakrendelőknek kell biztosítani. A szövetség ezért azt javasolja, hogy ennek fedezetét az egészségbiztosítási rendszer keretein belül teremtsék meg.
A kúraszerű ellátások finanszírozása szintén rendezetlen terület a járóbeteg-szakellátásban, ezért ennek szabályait és finanszírozását is felülvizsgálnák.
Az Egészségfejlesztési Irodák helyzete ugyancsak szóba került. Pásztélyi Zsolt szerint annak ellenére, hogy korábbi szakmapolitikai tervek ezt előirányozták, az irodák egy évtizede nem rendelkeznek egészségügyi jogállással.
A betegutak problémájára egy egészen más területről is érkezett példa. Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ vezetője szerint a szifiliszjárvány „lakmuszpapírként” mutatja meg a mai egészségügyi rendszer működési problémáit.
A betegség ugyanis megelőzhető és kezelhető, ennek ellenére Magyarországon az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a veleszületett szifiliszes esetek száma.
Magyarországon 2021 óta emelkedik a veleszületett szifilisz előfordulása. 2025-ben 91 esetet regisztráltak, 2026 első nyolc hónapjában pedig már 100 esetet. Jelenleg hetente 40–50 új szifiliszes esetet jelentenek.
Oroszi Beatrix szerint a legsürgősebb feladat a fertőzött várandós nők időben történő azonosítása és kezelése, valamint a szexuális partnerek ellátása, amellyel az újrafertőződés kockázata csökkenthető.
A veleszületett szifilisz súlyos következményekkel járhat: a korábban ismertetett adatok szerint a veleszületett fertőzések között 19 esetben méhen belüli magzati halálozás, hét esetben pedig újszülött-halálozás következett be.
Az NNGYK ezért módszertani útmutatót adott ki, amely országosan egységes eljárásrendet határoz meg az anya és a gyermek közötti fertőzésátvitel megelőzésére.
Elhangzott a konferencián az is, hogy nincs elég bőrgyógyász az állami betegellátásban, a magánrendelők elcsábították őket – mondta Kiss Marianna, a XVI. kerületi szakrendelő vezetője. Úgy fogalmazott, kicsit most kapóra jött ez a szifiliszjárvány, mert ez megmutatja valóban a rendszer hibáit is. Példaként említette, hogy egy bőrgyógyász szakorvos 70 ezer forintos órabérért vállalna munkát a budapesti szakrendelőben, ezt pedig nem tudják számára kifizetni.
Napi