EgyébSzerző: index 3 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Milan–Benfica 1–0, Antall–MTV 0–1
Van olyan futballmeccs, amelynek az eredményére emlékeznek. Van olyan, amelynek a góljára. És van olyan, amelynek a televíziós közvetítésére. 1990. május 23-án este a bécsi Práterben az AC Milan és a Benfica játszotta a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjét. A Milanban ott volt Franco Baresi, Paolo Maldini, Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard és Carlo Ancelotti. A kispadon Arrigo Sacchi. A másik oldalon Sven-Göran Eriksson Benficája.
Budapesten viszont ezen a napon valami egészen más miatt is történelmi pillanat következett. Aznap tette le az esküt az első, szabad választáson létrejött magyar kormány Antall József vezetésével.
1990 májusában Magyarország éppen átállt egyik világból a másikba. Az első szabad országgyűlési választás után megalakult az MDF, a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya. Antall József miniszterelnök lett, és május 23-án a kormány tagjai letették esküjüket. Papíron ezzel lezárult a rendszerváltás egyik legfontosabb fejezete.
A magyar nyilvánosság azonban még korántsem működött úgy, mint egy kialakult demokráciában.
A Magyar Televízió továbbra is az előző rendszerből örökölt intézmény volt, saját vezetési struktúrával, saját emberekkel, saját reflexekkel. A politika pedig hamarosan rájött, hogy a demokratikus választás önmagában még nem jelenti azt, hogy az új hatalom automatikusan birtokba veszi a nyilvánosságot.
1990-ben még nem volt három-négy tematikus sportcsatorna, internetes stream, YouTube és visszanézhető közvetítés. A Magyar Televíziónak két csatornája volt. Az MTV2 ráadásul nem volt az ország egész területén fogható.
Az eredeti program szerint az eskütételnek még a futballmeccs kezdete előtt le kellett volna zajlania. Csakhogy a parlamenti események elhúzódtak, és a két program egyszer csak egymásra csúszott.
Vagyis a televízió vezetői valódi döntési helyzetbe kerültek.
A televízió végül a futball mellett döntött, a Milan–Benfica ment élőben. Antall József kormányának eskütétele pedig csak később, felvételről került képernyőre.
És itt vált az egyszerű műsorszerkesztési döntésből politikai ügy.
Az eset önmagában talán csak egy televíziós szerkesztési konfliktus lett volna. Csakhogy 1990-ben történt. Egy frissen megválasztott kormány történelmi eskütétele maradt le az élő televíziós közvetítésről, miközben az ország egy európai futballdöntőt nézett.
Az új hatalom számára ez aligha lehetett kellemes üzenet.
A Médiatudományi Intézet későbbi összefoglalója „barátságtalan lépésnek” nevezi a döntést az új kabinet irányába. Ugyanakkor ugyanaz a visszatekintés arra is felhívja a figyelmet, hogy a helyzet korántsem volt ennyire egyszerű: két csatorna állt rendelkezésre, az egyik nem volt teljes országos lefedettségű, és bármelyik döntés jelentős számú néző elégedetlenségét válthatta volna ki.
Vagyis lehet úgy nézni a történetet, hogy a televízió vezetése egy politikailag új kormánnyal szemben nem volt éppen lelkes. És lehet úgy is, hogy egy televíziós vezetés egy élő BEK- döntőt nem akart felvételre száműzni.
A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
A történet pedig bekerült a kibontakozó médiaháború első ütközetei közé.
Az új kormány megpróbált beleszólást szerezni az állami média működésébe. A televízió és a rádió vezetése, valamint a kormány és az ellenzék között pedig egyre élesebb vita alakult ki arról, kié valójában a közmédia, ki ellenőrzi, ki nevezi ki a vezetőket, és mindenekelőtt: ki mondja meg, hogy mit lát és hall az ország.
A későbbi médiaháború legismertebb epizódjai – a vezetői kinevezések, a rádió és a televízió körüli konfliktusok, az 1990-es taxisblokád idején kialakuló médiaviták – még előttünk voltak.
De a feszültség már ott volt. És a Milan–Benfica estéjén kapott egy nagyon egyszerű, mindenki számára érthető formát:
A kormány esküt tett. A televízió pedig focit adott.
Miközben Magyarországon a televízió vezetői azon döntöttek, mit nézzen az ország, Bécsben az európai futball egyik nagy csapata játszotta a maga történelmi mérkőzését.
A Milan és a Benfica már harmadik alkalommal találkozott a BEK döntőjében. A milánóiak címvédőként érkeztek, és az Arrigo Sacchi által irányított csapat ekkor az európai futball egyik meghatározó együttese volt. A döntő egyetlen góllal dőlt el, amit Frank Rijkaard a 67. percben szerzett.
A Milan megvédte címét. A magyar televíziónézők pedig élőben láthatták, ahogy egy holland középpályás egy olasz klub történetének újabb európai diadalát biztosítja.
Aznap este talán senki nem tudta, hogy a futballközvetítés egyszer majd nem a meccs miatt lesz igazán érdekes.
Hanem azért, amit helyette nem közvetítettek.
Ma este ismét Milan–Benfica. Ezúttal már nem a bécsi Práterben, hanem Milánóban, nem a BEK-döntőben, hanem az Európa-ligában.
A két klub játékosai aligha gondolnak majd arra, hogy ez a párosítás egyszer egy másik országban, egy másik történelmi pillanatban egészen más miatt lett emlékezetes.
Pedig Rijkaard győztes gólját több mint 57 ezer ember látta a Práterben. Magyarországon pedig milliók követhették a televízióban. Az új magyar kormány eskütételét viszont csak később. Felvételről.
Ezért lett az 1990-es Milan–Benfica több egy futballmeccsnél.
Egy apró, de nagyon látványos pillanat lett abból az időszakból, amikor a régi Magyarország és az új Magyarország még ugyanabban a televízióban próbált elférni.
Az egyik oldalon Antall József és az első szabadon választott kormány, a másikon Frank Rijkaard, a Milan és a Benfica. És a Magyar Televíziónak azon az estén választania kellett.
Így lett a rendszerváltás utáni magyar média egyik első nagy politikai konfliktusának emlékműve egy olyan futballmeccs, amelynek eredményét ma már szinte mindenki elfelejtette – miközben azt, hogy mit nem közvetített a televízió, még harminchat évvel később is számon tartjuk.
Ma este tehát ismét Milan–Benfica.
A meccs maradt. A világ változott körülötte.
A szerző az Index korábbi főszerkesztője
(Borítókép: Az AC Milan játékosa, Franco Baresi (k) két Benfica játékos között Milan–Benfica mérkőzésen 1990. május 23-án. Fotó: Neal Simpson / EMPICS / Getty Images)
Napi