A Scientific Data című szakfolyóiratban megjelent tanulmányt az Európai Űrügynökség által koordinált nemzetközi kutatócsoport készítette. A szakemberek a NASA műholdadatainak bevonásával az Antarktisz esetében 1979-ig, Grönlandnál pedig 1972-ig tudták visszavezetni a jégtakarók változásának rekonstrukcióját, miközben a korábbi elemzések csupán az 1990-es évekig nyúltak vissza. A vizsgálathoz összesen 45 független felmérés és 27 különböző műhold adatait használták fel.

A vizsgált időszakban elolvadó jégmennyiségből közel 11,3 ezer milliárd liter víz keletkezett,

ami önmagában – más éghajlati tényezők hatásán felül – nagyjából 3 centiméteres globális tengerszint-emelkedést eredményezett. Bár ez elsőre csekélynek tűnhet, a tanulmány vezető szerzője, Ines Otosaka, a Northumbria Egyetem kutatója kiemelte, hogy minden egyes centiméternyi tengerszint-emelkedés miatt további 2-3 millió embert fenyeget évente legalább egy elöntés vagy árvíz. Grönlandon a híres Jakobshavn gleccser naponta akár 50 méterrel is visszahúzódik.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az olvadás üteme évtizedről évtizedre gyorsul. Az 1970-es és 1980-as években, valamint az 1990-es évek elején a jégtakarók tömege még viszonylag stabil volt,

a folyamat igazán a 2010-es években kapcsolt magasabb fokozatba.

A tanulmány társszerzője, Andrew Shepherd arra figyelmeztetett, hogy a jégtakarók reakciója évtizedes fáziskéséssel követi a globális felmelegedést, ami azt jelenti, hogy a jégveszteség még a felmelegedés azonnali megállítása esetén is évtizedekig folytatódna.

A 2020 és 2023 közötti időszakban az olvadás látszólag mérséklődött, ám a szerzők hangsúlyozzák, hogy ez csupán rövid távú időjárási ingadozás volt. Ehhez hozzájárult a Kelet-Antarktiszon tapasztalt rekordmennyiségű havazás is, amely átmenetileg ellensúlyozta a Nyugat-Antarktisz gyors jégveszteségét. Eric Rignot, a Kaliforniai Egyetem gleccserkutatója a jelenséget csupán egy "átmeneti döccenőnek" nevezte a hosszú távú trendben.

A kutatók számára különösen aggasztó, hogy az olvadás döntő hányada – mintegy öthatoda – nem a felszíni olvadásból származik, hanem úgynevezett jégdinamikai folyamatok eredménye.

Ennek során a meleg tengervíz alulról és oldalról koptatja a jégtakarókat, ami miatt a gleccserek egyre gyorsabban csúsznak a tengerbe. David Holland, a New York-i Egyetem jégkutatója szerint ez a folyamat a jégtakaró instabilitásából fakadó összeomlásra utal, és visszafordíthatatlan billenőpontokhoz vezethet.

A címlapkép mesterséges intelligenciával készült. Forrás: Portfolio

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.