GazdaságSzerző: portfolio 5 órával ezelőtt 7 percnyi olvasás
Az Alzheimer-kór egyik legveszélyesebb tévhite, hogy a demencia az öregedés természetes velejárója – emiatt a betegség jeleit sokan túl későn ismerik fel, amikor az már előrehaladott stádiumban van. Szakértők szerint a betegség akár 20–30 évvel a súlyos tünetek megjelenése előtt elkezdődhet, és ma már léteznek olyan terápiák, amelyek lassíthatják a kór előrehaladását, ám ezek csak a korai szakaszban hatékonyak. Ezért az Alzheimer-kór esetén kiemelten fontos a korai felismerés, ami a társadalmi költségeket is jelentősen csökkenheti. A betegség minden szakaszában diagnosztizálható, nem csak akkor, amikor már nyilvánvalóak a tünetek, ma pedig már akár vértesztes biomarker-vizsgálatok is rendelkezésre állnak. A Lilly Hungária által szervezett sajtóbeszélgetésen neurológus professzorok beszéltek arról, hogy milyen tünetek esetén érdemes orvoshoz fordulni és hogy milyen lehetőségeik vannak a betegeknek.
A demenciával kapcsolatban az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy az az öregedés természetes velejárója, így az Alzheimer-kór jeleinek felismerése sok esetben éppen azért késik, mert a környezet az első tüneteket az életkor számlájára írja. Klivényi Péter, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója szerint mire a memóriazavar és a hozzá kapcsolódó tünetek a környezet számára is egyértelművé válnak, a betegség sokszor már előrehaladottabb stádiumban van.
Az emberek nagy része azt gondolja, hogy a demencia az öregedés része. Amikor azonban ez valakinek feltűnik, az már régen rossz, olyan előrehaladott stádiumban lehetünk, amikor már nem tudunk mit csinálni
– mondta Klivényi Péter.
A szellemi teljesítmény csökkenésétől sokan jobban tartanak, mint a daganatos betegségektől, hiszen a demencia az önazonosság és a gondoskodás képességének elvesztésével is járhat, és az érintett méltóságát is sértheti – tette hozzá.
Klivényi Péter kiemeli, hogy nem minden demencia mögött Alzheimer-kór áll, számos különböző betegség okozhat demenciát, és a demencia maga nem is betegség, hanem egy tünetegyüttes.
Az Alzheimer-kór kezdetét nem lehet egyetlen konkrét időponthoz kötni, és nem feltétlenül a rövid távú memória romlása az első figyelmeztető jel. Olyan változások is megjelenhetnek, amelyeket a környezet nem feltétlenül kapcsol össze a demenciával: ilyen lehet például a tér- és időbeli tájékozódás zavara, a társas kapcsolatok kerülése, illetve az, hogy valaki olyan feladatokba kezd bele, amelyeket már nem képes befejezni, miközben saját teljesítményének korlátait sem feltétlenül ismeri fel. Az ítélőképesség megváltozása szintén figyelmeztető jel lehet.
A probléma nemcsak az érintett és családja, hanem az egészségügyi és szociális ellátórendszer, illetve a társadalom számára is egyre nagyobb kihívást jelent. A társadalom öregedésével ugyanis egyre több emberről kell gondoskodni, miközben az érintettek pontos számát sem lehet meghatározni, hiszen nem mindenki kerül kapcsolatba az egészségügyi rendszerrel.
Az Alzheimer-kór a fejlett országokban mára a hetedik leggyakoribb haláloknak számít
A demenciával élők száma pedig Magyarországon 150–200 ezerre tehető.
Az Alzheimer-betegség pontos oka máig nem ismert, kialakulásában genetikai, biológiai és környezeti tényezők egyaránt játszanak. Az életkor a legfontosabb független kockázati tényező, míg a 65-74 éves korosztályban 5 százalék alatti, addig az idősebbek körében a háromszorosa is lehet az előfordulás esélye. A megelőzés lehetőségeiről szólva Klivényi Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy bár vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni – például az öregedést –, sok mindent viszont igen. Az öröklődés csak az esetek egy részében játszik szerepet, a kockázat szempontjából inkább az életmódbeli tényezők meghatározóak. A családi halmozódás nagyrészt a viselkedési minták továbbadásával függ össze.
A magas vérnyomás, a 2-es típusú diabétesz, az elhízás, a dohányzás, a magas koleszterinszint, a mozgásszegény mindennapok, valamit a fejet ért sérülések is növelhetik a kialakulás veszélyét.
A probléma kezeléséhez egyszerre van szükség egyéni, társadalmi és szociális ellátórendszeri beavatkozásokra.
Egyéni szinten, társadalmi szinten és a szociális ellátórendszer szintjén is el kell látni ezeket a betegeket, egyik a másik nélkül nem működik
– fogalmazott Klivényi Péter.
Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója szerint a demenciával kapcsolatban fontos különbséget tenni a tünetegyüttes és az azt kiváltó betegségek között.
Tévhit, hogy a demencia betegség, mert ez egy tünetcsoport, ami a mindennapi funkciókat teszi tönkre
– mondta. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, az esetek 60-70 százalékáért felel, ugyanakkor az Alzheimer-betegség és a demencia nem azonos fogalmak.
Az Alzheimer-betegség egyik tünetcsoportja demencia, és a demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-betegség
– mondta el Kovács Tibor.
Az Alzheimer egy degeneratív idegrendszeri betegség, amelynek során bizonyos fehérjék halmozódnak fel az agyban, zárványtestek alakulnak ki, és ez károsítja az idegsejtek közötti kapcsolatokat. A betegség lassú, progresszív idegsejtpusztulással jár, és akár 20–30 év is eltelhet, mire a folyamat a teljes agyban szétterjedő állapothoz jut. Éppen ezért a megelőzés és a korai felismerés kiemelt jelentőségű.
Amikor a környezet számára is feltűnővé válnak a változások, az már a demencia szakasza lehet. Ha a beteg már panaszkodik, de alapvetően még képes ellátni a mindennapi feladatait, enyhe kognitív hanyatlásról beszélünk. Ezt megelőzheti a szubjektív kognitív hanyatlás, amikor például figyelemzavar jelentkezik, miközben a mindennapi funkciók még épek.
Kovács Tibor szerint az Alzheimer-betegség már a korai szakaszban is diagnosztizálható, akár tünetmentes időszakban is, bár ez utóbbi elsősorban kutatási terület. A kivizsgálás fizikális vizsgálattal és gondolkodási szűrőtesztekkel kezdődik, ami akár az alapellátásban, a háziorvosi rendszerben megtörténhet. Ezt követően járóbeteg-ellátásban képalkotó és laboratóriumi vizsgálatokkal lehet tovább pontosítani a képet.
Napjainkban már biomarker-vizsgálatok is rendelkezésre állnak, köztük validált vérbiomarkerek, amelyek például a tau-fehérjével kapcsolatban adhatnak információt. Ezek jelenleg elsősorban a rizikóbecslésben és a betegség előrehaladottságának megítélésében lehetnek fontosak, a diagnosztikában még nem teljesen elfogadottak. A módszer ugyanakkor egyre elterjedtebb, és a terület gyors bővülése várható. Biomarkerek az agy-gerincvelői folyadékból is vizsgálhatók.
A kezelési lehetőségekről Kovács Tibor azt mondta, hogy az Alzheimer-kórnak vannak tünetjavító terápiái, ugyanakkor a gyógyszerek elérhetőségén is lehetne javítani. Ezek a kezelések a betegek állapotát néhány évvel korábbi szintre hozhatják vissza, miközben a magatartási tünetek is kezelhetők. Vannak olyan terápiák is, amelyek a betegség progresszióját lassítják, és korai felismerés mellett alkalmazva kitolhatják a középsúlyos, ápolásra szoruló szakaszt. Ez pedig a társadalmi terhelés szempontjából nem mindegy.
Az Alzheimer-kór nemcsak egészségügyi, hanem jelentős társadalmi és gazdasági kihívást is jelent – mondta Dankó Dávid, az Ideas & Solutions (I&S) társalapítója és ügyvezető partnere. A betegségnek közvetlen és közvetett költségei egyaránt vannak, amelyek nemcsak az egészségügyben, hanem a társadalom egészében jelentkeznek.
Magyarországon a közvetlen költség nem éri el a 2 milliárd forintot (erre pontos adatok vannak a NEAK-nál), ami kevesebb, mint egyetlen onkológiai terápia éves összköltsége. A közvetett költség ugyanakkor 236 milliárd forintra rúg a betegség magyarországi terhéről és terápiájáról szóló szakmai riport szerint. Ennek egyik oka, hogy az Alzheimer-kór sok szempontból „láthatatlan” betegség: az érintettek kieshetnek a munkából, ami a családjukra is kihat, az adóbevételek elmaradnak és a beteggondozás költségei is megjelennek. A riport hozzáteszi, hogy a diagnosztizált betegek mindössze 5-10 százaléka részesül szakorvosi ellátásban vagy gyógyszeres kezelésben, így sok esetben láthatatlan marad, annál nagyobb terhet jelent viszont a hozzátartozók számára.
Egervári Ágnes, a Boldog Gizella Alapítvány intézményvezetője, az Alzheimer Europe magyarországi képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alzheimer-kór a hozzátartozók életét is alapjaiban változtatja meg. A gondozási feladatok miatt a 30–40 éves korosztályba tartozó családtagoknak sokszor a saját életükkel is nehéz foglalkozniuk, ami hosszabb távú társadalmi következményekkel járhat.
Nem születnek meg gyerekek, mert aki 30–40 évesen gondoz, nem tud a saját életével foglalkozni
– mondta.
Szerinte az érintett családok sokszor magukra maradnak, ráadásul azt sem tudják pontosan, hogy mi történik velük. A helyzetet tovább nehezíti a szégyenérzet, ezért sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már nagyon súlyos tünetek jelentkeznek.
A szociális ellátórendszer leterheltségét jól mutatja, hogy a 111 férőhelyes Gizella Otthonban több mint 200-an várakoznak férőhelyre – tette hozzá Egervári Ágnes.
A szakember szerint a laikusok által észlelt tünetek és a professzionális észlelés sokszor elválnak egymástól, ezért a társadalmi érzékenyítésnek és edukációnak is fontos szerepe van.
Kovács Tibor szerint utólag könnyű összekapcsolni a korábbi tüneteket a betegséggel, így különösen fontos, hogy a társadalom már a korai jeleket is felismerje. Árulkodó lehet
a rövid távú emlékezet vagy a megosztott figyelem zavara, de a megváltozott személyiség, a hangulatzavar és a szokások megváltozása is figyelmeztető jel lehet.
Nem önmagában az egyszeri feledékenység ad okot aggodalomra, hanem az ismétlődő, jellegzetes mintázatok – mondta. Az öregedéssel a figyelem is romolhat, de ha a változások következetesen és tartósan fennállnak, érdemes foglalkozni velük.
A szakértők szerint az idegrendszeri betegségekben szenvedők száma jelentős, mégis ezek a betegségek sokkal kevésbé vannak szem előtt, mint például az onkológiai vagy kardiológiai problémák. A gyógyszerfejlesztés és az erőforrások emiatt más irányokba koncentrálódnak, miközben az idegrendszeri betegségek jelentős társadalmi terhet jelentenek.
A beszélgetés végén a szakemberek ismét a korai felismerés jelentőségét hangsúlyozták. Klivényi Péter szerint az Alzheimer-kór jóval hamarabb elkezdődik, mint ahogy azt felismernénk, ezért ha valakinél olyan, korábban nem tapasztalt tünetek ismétlődnek, amelyek eltérnek a megszokott viselkedési mintázattól, érdemes foglalkozni velük.
Egervári Ágnes szerint bár sokak számára kellemetlen vagy akár „ciki” lehet a szociális ellátóintézményekhez fordulni, ezt mégis érdemes megtenni. A nem gyógyszeres beavatkozások – például a zene, a kutya vagy a mozgás – szintén fontosak lehetnek, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kevesebb gyógyszerre legyen szükség, miközben javulhat az életminőség. Az érzelmi kötődés ugyanis hosszú ideig megmaradhat.
Kovács Tibor szerint mindennek az alapja, hogy a korai jelek felismerése bekerüljön a köztudatba. Innen indulhat el a társadalmi szintű edukáció, amely nélkül a korai felismerés és a megfelelő segítséghez való hozzáférés is nehezebb.
Az Alzheimer-betegség korai felismerése a betegség hosszú távú lefolyása szempontjából kulcskérdés, mára ugyanis elérhetővé váltak olyan terápiák, amelyek a tüneteket kezelik, illetve olyanok is, amelyek lassítani tudják a kór előrehaladását, ezek azonban kizárólag az Alzheimer kezdeti szakaszában alkalmazhatók, amikor az idegsejtek pusztulása még nem vált kiterjedtté.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi