„Európa harcban áll” – így kezdte tavalyi évértékelő beszédét Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén.

A német politikus ezután kifejtette, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja Donald Trump amerikai elnök visszatérésével megváltozott, és a kialakuló új geoökonomiai és geopolitikai világrend miatt Európának válaszokat kell találnia, és gyorsan kell ezeket végrehajtania, ha nem akarja, hogy a történelem főutcáján egy elmúlt kor régi táblájaként maradjon fent az Európai Unió.

Ehhez le is fektette az előtte álló év prioritásait Európa, valamint az általa vezetett intézmény, az Európai Bizottság számára, és beszédében

A tavalyi, szeptember 10-én elmondott beszéde óta sok víz lefolyt a Rajnán és a Dunán, ahogy a világ más folyóin is. Mostani cikkünkben megnézzük, hogy az egy éve elhangzott Az Unió helyzete című (SOTEU) szokásos évértékelő beszédében lefektetett prioritásokból és szakpolitikai tervekből mi valósult meg.

Ukrajna és a befagyasztott vagyonok kifagyasztásának ígérete

Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója óta a SOTEU-beszédek visszatérő eleme, valamint az uniós politika egyik legfontosabb kérdése Ukrajna támogatása, ami a tavalyi beszédében is kiemelt helyet kapott – nem véletlen, hogy a harcban áll felütéssel indított monológ után Von der Leyen is rögtön az orosz agressziót emelte ki elsőként.

Ukrajna kapcsán az Európai Bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a háború kezdete óta a legtöbb pénzzel Európa támogatta Ukrajnát (szám szerint akkor 170 milliárd euróval összesen), és továbbra is kiáll Kijev mellett ameddig szükséges, és ebben az sem törte le az európaiakat, hogy időközben az Egyesült Államok látványosan megváltoztatta Ukrajna-politikáját: először csak a támogatásokat állították le, majd az év folyamán Trump többször is nyomással szerette volna rávenni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy fogadjon el egy, az országa számára nem kedvező békemegállapodást, csak hogy befejeződhessenek a harcok.

Von der Leyen hangsúlyozta, hogy támogatják a háború lezárását célzó diplomáciai erőfeszítéseket, de amíg Vlagyimir Putyin ezt nem gondolja komolyan, nem beszélhetünk valódi és érdemi tárgyalásokról.

Felhozta, hogy a beszéde pillanatában az Oroszország elleni 19. szankciós csomagon dolgoztak, felszólította a Kremlt, hogy az elrabolt ukrán gyerekeket juttassa haza Ukrajnába, egy EU és Ukrajna közötti drónszövetséget hoznak létre, ami mind Ukrajnának és Európának kedvező.

Ezzel kapcsolatosan az elmúlt egy évben voltak látványos eredmények: a 19. szankciós csomagot egy hónappal később elfogadták, amit idén áprilisban a magyar és szlovák vétó feladása után a 20. követett, de júliusban már a 21-et is elfogadták és jelenleg szakmai szinten dolgoznak már a 22-en is a tagállamokkal.

Az elhurcolt ukrán gyerekeket ugyan Moszkva nem szállította vissza, de a témát továbbra is felszínen tartotta Ukrajnán kívül egyedüliként a nemzetközi közösségben, és az erről szóló beígért csúcstalálkozóra is sor került idén májusban, júliusban pedig az EU és Ukrajna közötti drónszövetség is hivatalosan elindult, ahol az ukránok szakmai tudását az európai hadiiparral párosítva a felek közösen fejlesztenek ki drón elleni védelmet.

Ukrajna kapcsán a legnagyobb ígérete ugyanakkor nem ez volt. Amikor felhozta, hogy Európa már 170 milliárd euróval támogatta Ukrajnát a honvédő háborúja során, Von der Leyen kijelentette, hogy ezt a számlát nem állhatják kizárólag az európai adófizetők.

Ez az ún. jóvátételi hitel, ami az EU területén befagyasztott 210 milliárd eurónyi orosz vagyont használná fel Ukrajna megsegítésére, első körben abból 140 milliárd eurót különítettek volna el, amit aztán különböző jogállamisági és korrupcióellenes reformokért cserébe Kijev megkapott volna, és majd csak akkor kellene visszafizetnie, amikor Oroszország jóvátételt fizet Ukrajnának.

Ez a terv ugyanakkor nem valósult meg. A legtöbb ilyen pénzügyi eszköz a belga Euroclear letétkezelőnél van letétben, és Bart de Wever belga miniszterelnök csak abban az esetben ment volna bele a konstrukcióba, ha az EU mind a 27 tagállama egységesen vállalta volna a pénzügyi kockázatokat, méghozzá felső határ nélkül – Belgium ugyanis azon aggódik, hogy egyszer Oroszország ezt a vagyont visszakövetelné kamatostul, emiatt a többi tagállamtól is kezességet vállalt volna, ami viszont a többi tagállamnak volt túl sok.

Ehelyett végül egy két évre szánt 90 milliárd eurós közös hitelfelvétel lett a vége, ami alól a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia mentesül. Ez a decemberi tervek szerint két évre fedezte volna Kijev pénzügyi szükségleteinek a háromnegyedét – a többit a G7-országok, valamint a tettre készek koalíciónak tagjai dobták volna össze –, de mivel a háború természete ismét változott, és hétről hétre egyre több drónt használnak a felek, emiatt Kijev ismét pénzszűkével néz szembe – a sors fintora, hogy emiatt megint napirendre került a jóvátételi hitel, de Belgium továbbra sem érzi biztosnak a konstrukciót.

Viszont a Magyarország által blokkolt csatlakozási tárgyalások végre érdemben megkezdődhettek Ukrajnával és Moldovával, miután a hat tárgyalási klaszterből kettőt megnyitottak – igaz, a többit azóta is vétózza az új magyar kormány.

Európai védelem, ami megvédene az orosz drónoktól

Ukrajnával párhuzamosan Európa felfegyverezéséről és a megnőtt keresletet teljesíteni tudó európai védelmi iparról is beszélt az Európai Bizottság elnöke.

Ezzel kapcsolatosan szintén voltak előrelépések: a beígért drónszövetség Ukrajnával megalakult, ahogy az európai védelmi ipari kapacitásokat növelő EDIP-et is sikerült 2025 év végéig elfogadni 1,5 milliárd eurós alappal.

Továbbá az Európai Bizottság kidolgozta és októberben prezentálta is az európai védelmi képességek fejlesztésének jól meghatározható, ellenőrizhető célokat és mérföldköveket lefektető ütemtervét, amivel

Ezen, a Preserving Peace – Defense Readiness Roadmap 2030-ra keresztelt ütemterv egyik fő projektje a szintén Von der Leyen évértékelő beszédében felvetett drónfal, amit később Európai Drónvédelmi Kezdeményezésre kereszteltek át, és immáron nemcsak az EU keleti területeit, hanem az EU légterét védené az ellenséges drónoktól.

Ugyanez fizikailag még nem létezik, de a finanszírozása már folyik, amiben sok tagállamot segíti az immáron elindított, összesen 150 milliárd eurónyi keretből dolgozó SAFE-eszköz – a kezdeményezésre jelentkező 16 tagállamból már csak Magyarország tervét nem engedélyezték, de azt a kormányváltás miatt az új, Magyar Péter vezette kormány eleve újradolgozza. A konstrukció lényege, hogy a 16 jelentkező tagállam közösen vesz fel kedvezményes hitelt, amiből saját haderőfejlesztését, valamint több tagállammal vagy Ukrajnával közös lőszerbeszerzését fedezik. A programra egyébként EU-n kívüli országok is jelentkezhetnek, és Ukrajna mellett Kanada is a részese.

Azonban a programok eddigi eredménye – pontosabban azoknak a valamekkora hiánya – nem Von der Leyenen, vagy az Európai Bizottságon múlik, hanem azon, hogy a tagállamok és az európai védelmi ipar milyen gyorsan képes ezeket az eszközöket legyártani.

Jól illusztrálja még a további fejlesztések és előrehaladás szükségességét, hogy a keleti országok az eltévedt, vagy szándékosan európai légteret sértő orosz drónokat továbbra is az egyik lehetséges legdrágább módon, vadászrepülőgépekkel semlegesítik, miközben továbbra is vannak orosz hibrid támadások.

Izrael és a beígért szankciók elmaradása

Von der Leyen beszédének egyik meglepőbb része az volt, amikor korábbi nyilatkozataival ellentétben jóval elítélőbben és keményebben fogalmazott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, valamint kormánya Gázai övezetben folytatott pusztításával szemben.

Az Európai Bizottság elnöke azzal vádolta meg Izraelt, hogy szándékosan éhezteti a Gázai övezetben élőket, megpróbálja pénzügyileg ellehetetleníteni a Palesztin Hatóságot, miközben a tűzszünet ellenére továbbra is folynak az izraeli légitámadások, és az izraeli telepesek is agresszívan terjeszkednek Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában.

Többek között az EU és Izrael közötti társulási megállapodás felfüggesztését ígérte, valamint több uniós programból is kizárta volna Izrael hozzáférését.

Ezek ugyanakkor javarészt elmaradtak, bár ezt tudhatta előre is, amikor beszédében bírálta azokat a tagállamokat, amelyek ellenzik a társulási egyezmény felfüggesztését, valamint a szigorúbb szankciók bevezetését. Márpedig ezekhez egyhangú döntés szükséges, ami pedig nincs meg a 27 tagállam között.

Így elképzelhető, hogy Von der Leyen beszédének e részét eleve csak az akkor őt élesen kritizáló baloldali és liberális képviselőcsoportoknak szánta egyfajta békejobbként, nem pedig reálpolitikusként valódi, megvalósítható ígéretként.

A köhögő európai gazdaság beindítása a kétsebességes Európával

Beszédének egy jelentős része ugyanakkor nem az EU közelében zajló háborúkról, valamint az EU ebben játszott közvetítő, humanitárius segítségnyújtó szerepéről és reakciójáról szólt, hanem az EU belső problémáiról is, mint például a koronavírus-járvány óta döcögő európai gazdasági növekedésről.

Ezzel kapcsolatosan Von der Leyen a versenyképesség javítását ígérte további omnibuszcsomagokkal, amik az európai vállalatoknak a bürokratikus terheik csökkentésével, valamint a jogszabályok egyszerűsítésével segítenének, ami évi 15 milliárd euróval, a 2029-es ciklusig pedig összesen 37,5 milliárd euróval csökkentené az ismétlődő adminisztratív költségeket.

A SOTEU pillanatában a Bizottság addigra már hat omnibuszcsomagot mutatott be (fenntarthatóság; befektetések; közös agrárpolitika; a kkv-kra, a védelmi iparra, valamint a vegyiparra vonatkozó előírások egyszerűsítése), amit azóta további hat csomag követett, de más rendeletek és direktívák egyszerűsítéséről is nyújtott már be javaslatot.

A benyújtott csomagok közül hatot már részlegesen vagy akár teljesen elfogadott mind az Európai Parlament és a tagállamok minisztereiből álló Európai Unió Tanácsa (röviden: Tanács), a jogszabályi változást igénylő javaslatokból további 23-at már bemutattak, 21 pedig továbbra is tervben van, miközben a Bizottság az EP és a Tanács jogalkotását nem igénylő szakpolitikák közül az Európai Bizottság már 17-et elfogadott, miközben az ilyen elemekből már csak kettő van hátra.

Az európai versenyképesség javításának így talán jobb fokmérője az európai versenyképesség akadályait meghatározó, valamint ehhez szükséges jogszabályokat és döntéseket felsoroló Draghi-jelentés, ahol még ennyire se túl jó a kép.

A 2024-ben bemutatott jelentésben meghatározott 383 szakpolitikai döntésből mindössze 60-at vezettek be teljesen, 98-at részlegesen, további 225 pedig még mindig várat magára – nem véletlen, hogy Draghi immáron inkább nem a jogalkotóknál, hanem a vállalatoknál kopogtat a tervével, miközben épp a politikusok lassúságát kritizálja.

Az európai gazdaság kapcsán Von der Leyen másik ígérete az egységes piacon még meglévő akadályok lebontása, pontosabban egy olyan terv bemutatása, amivel azt 2028-ig teljesítenék.

A lassú teljesítés miatt azonban itt már más taktikát alkalmazva nem minden tagállamra vonatkozó rendeletekben, hanem teljesen elhagynák az egységes piac koncepcióját, és azt meghaladva immáron egy Európa, egy piac stratégiával törölnék el a még megmaradt akadályokat.

Ehhez immáron nem irányelvekről, hanem minél több rendeletről döntenének – míg előbbiben egy célt határoznak meg, aminek megvalósítási formáját aztán a tagállamok saját nemzeti parlamentjeikre bízza, addig utóbbi az egész EU területére azonnal, automatikusan hatályba lép –, valamint a kétsebességes Európa koncepcióját immáron nemcsak elméleti lehetőségként használnák.

A tagállamok többsége egyetértett abban, hogy az EU annyira tud gyors lenni, mint a leglassabb tagállama, emiatt ahelyett, hogy mind a 27 tagállam jutna egy kompromisszumra, a haladást célzó tagállamok egyszerűen kihagynák abból az ellenzőket, és ún. megerősített együttműködés keretében döntenének további, mélyebb integrációt igénylő szabályokról – így jött létre például az Európai Ügyészség is, amit eleinte nem minden tagállam támogatott, és mai napig nem is mindegyik vesz benne részt.

Hosszú huzavona után sikerült az EU-nak bevezetnie az Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi megállapodást, ugyanakkor Trump folyamatos vámokkal való fenyegetőzése miatt azt diverzifikálnák: a közép- és dél-amerikai országokat összefogó Mercosur-tagállamokkal kötött kereskedelmi megállapodást már ideiglenesen bevezették, míg Ausztráliával már sikerült megállapodni, Indiával pedig tárgyalnak, aminek elfogadását felgyorsítanák. Emellett a Kínával meglévő kereskedelmi konfliktusokat is próbálnák kezelni.

Amikről már tavaly is szó volt, és idén is újra megígéri Von der Leyen

Míg tavalyi beszédének fentebb részletezett elemei részben, vagy akár egészében teljesültek – vagy sok esetben egyáltalán nem teljesültek, és azóta el is engedték azt az EU-ban –,

Ilyen például a fiatalkorúak védelme a közösségi médiumokon és egyéb online platformokon, aminek a kidolgozását még tavaly megígérte az Európai Bizottság elnöke. Erről biztosan szó fog esni, mivel az Európai Bizottság már kiszivárogtatta a sajtónak az azóta elkészült javaslattervezetet, és bejelentették, hogy a SOTEU másnapján, csütörtökön prezentálni is fogják.

Másik ilyen téma a lakhatás kérdése, amit Von der Leyen már akkor is egy fontos prioritásként kezelt, azonban csak szeptember elején mutatta be ezzel kapcsolatos legutóbbi javaslatát.

Örök klasszikusokként pedig a környezetvédelem és a különböző kibocsátáscsökkentést előíró tervek, az erdőtüzekkel és szélsőséges időjárás-jelenségekkel szembeni felkészülést és rezilienciát hozhatja szóba az Európai Bizottság elnöke, ahogy a migrációra is kitér majd, hiszen tavalyi ígéretéhez képest a tagállamoknak továbbra sem sikerült felgyorsítani a kitoloncolásra váró illegális bevándorlók hazaküldését.

(Borítókép: Ursula Von der Leyen 2026. július 13-án. Fotó: John Thys / AFP)