A társadalom igazságérzetét nem minden büntetőjogszabály elégíti ki: a felmérések szerint a halálbüntetést még mindig sokan visszasírják, és a többség egyetért a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztéssel is. Egy 2023-as kutatás szerint pedig a magyarok 79 százaléka támogatja az aktív eutanáziát, miközben a Büntető törvénykönyv (Btk.) emberölésként, illetve asszisztált öngyilkosság esetén öngyilkosságban közreműködésként bünteti.

Kémiai kasztrálás

Szeptember elején törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez Novák Előd (Mi Hazánk), amelyben kezdeményezte a pedofil bűncselekmények elkövetőinek kémiai kasztrálását. Az indítvány a lengyel példát követve a gyógyszeres kezelést részesítené előnyben a zárt intézetben végzett pszichiátriai kezeléssel szemben.

A kémiai kasztráció köznyelvi kifejezés, amelyet több országban a szexuális bűnelkövetők antiandrogén gyógyszerekkel való kezelésére használnak. Az antiandrogén gyógyszerek olyan anyagok, amelyek gátolják az androgén (a férfi jellemvonások kifejlődését és ezek megtartását stimuláló vagy szabályozó) hormonok hatását.

Bár a kasztrálást mint büntetőjogi szankciót a világ 38 országában – eltérő szabályokkal, feltételekkel és gyakorlattal – alkalmazzák, köztük számos uniós tagállamban is, az Orbán-kormány 2013-ban az emberi méltóságra, az egészséghez való jogra és a kínzó, embertelen bánásmód tilalmára hivatkozva elutasította a bevezetését.

Tényleges életfogytiglan

2010-ben a Debreceni Ítélőtábla emberölés és lőszerrel visszaélés miatt jogerősen – a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárva – életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azt a férfit, akinek az ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2017-ben megállapította, hogy az elítélt az Emberi Jogok Európai Egyezményét sértő, embertelen és megalázó büntetés áldozata. Ennek ellenére a Kúria 2017 szeptemberében elutasította a felülvizsgálati indítványát.

A Kúria végzését az elítélt 2018 elején támadta meg az Alkotmánybíróságon, amely az elmúlt nyolc és fél évben háromszor (2019-ben, 2020-ban és idén júniusban) tűzte napirendjére az alkotmányjogi panaszt.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést az első Orbán-kormány idején, 1999. március 1-jétől vezették be Magyarországon. A korábbinál jóval szigorúbb, 2013-ban életbe lépett Btk. 22 bűncselekményre engedi a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabását, és ebből a bíróság 18 esetében zárhatja ki a feltételes szabadlábra helyezést.

A szabályozás 2015-ig tartotta magát, mert 2014-ben az EJEB Magyar László elítélt ügyében a törvény módosítására szólította fel a kormányt. A döntés nyomán az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási kódex módosításával létrehozta a kötelező kegyelmi eljárás intézményét: ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt a büntetéséből már 40 évet letöltött, akkor a Kegyelmi Bizottság, amelynek tagjait a Kúria elnöke jelöli ki, felülvizsgálja a további fogva tartás indokoltságát. Ez a bizottság javaslatot tesz az igazságügyi miniszternek, aki az állásfoglalással megegyezően kegyelmi kérelmet terjeszt a köztársasági elnökhöz. Csakhogy az államfőt nem köti semmi, ha elutasítja a kegyelmet, akkor az eljárást két év múlva meg kell ismételni.

Tiltott halálbüntetés

Magyarországon az utolsó kivégzést 1988. július 14-én hajtották végre. A 28 éves Vadász Ernőt előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt végezték ki a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán.

A Halálbüntetést Ellenzők Ligájának indítványára az Alkotmánybíróság 1990. október 24-én nyilvános ülésen hirdette ki azt a határozatát, amely eltörölte a halálbüntetést. Bár az elmúlt három és fél évtizedben többször is kezdeményezték a legsúlyosabb büntetés visszaállítását, a halálbüntetés mellőzésére nemzetközi szerződések kötelezik Magyarországot:

• Az Európai Emberi Jogi Egyezményhez fűzött 6. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. Cikke kimondja: „A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.” (Kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény)
• A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához fűzött Második Fakultatív Jegyzőkönyv 1. Cikke rögzíti: „A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani.” (Kihirdette az 1995 évi II. törvény)
• Az Európai Unió tagjaként hazánkra is kötelező a 2000 decemberében kihirdetett, az Európai Unió Alapjogi Chartája 2. cikkének 2. pontja, amely leszögezi: „Senkit sem szabad halálra ítélni vagy kivégezni.”

Aktív eutanázia

A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Karsai Dániel ügyvéd 2023 őszén fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert szerinte az életvégi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogokat sért. Az ismert alkotmányjogász, aki éppen két éve, 2024 szeptemberében hunyt el, úgy ítélte meg, hogy az ALS (amiotrófiás laterálszklerózis) rendkívül megalázó, a teljes lebénulást tiszta tudattal élik végig a betegek. Ezért meggyőződése szerint – az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog alapján – joga van az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét.

Hazánkban 1998 óta ismerik el a passzív eutanáziát. De nem engedélyezett az aktív eutanázia egyetlen formája sem, azaz a gyógyíthatatlan betegeket bizonyos körülmények között kizárólag az ellátás visszautasításának joga illeti meg.

A passzív eutanázia gyakorlásának is szigorú alaki feltételei vannak. Ez azt jelenti, hogy a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradásakor egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. A beteg ellenben a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttségek nélkül visszavonhatja.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Papajcsik Péter / Index)