AZ ESÉLYESEK

JUVENTUS: RENDET TESZ SPALLETTI A TORINÓI KÁOSZBAN?

Nehéz lenne nem az olasz rekordbajnokkal kezdeni a favoritok névsorát, a Juventus a mezőny messze legdrágább keretével (a Transfermarkt csaknem 620 millió euróra taksálja a torinói csapat játékosállományát) vág neki a sorozatnak, olyan játékosokkal, mint Douglas Luiz, Teun Koopmeiners, Nico González vagy épp Randal Kolo Muani, míg Luciano Spalletti személyében egy minden hájjal megkent edző ül a kispadon. 

Fontos ezzel együtt megjegyezni, hogy a Juventus (amely az olasz bajnokságot 2020 óta nem tudta megnyerni) az elmúlt években nagyon nem találta magát, s a 2024-es kupagyőzelem óta semmilyen trófea nem került a vitrinbe. Edzők, sportigazgatók és játékosok sora jött, illetve ment évről évre, de az a bizonyos kirakós nem akart összeállni. Spalletti mester dolgát az is nehezíti, hogy több kulcsember hosszabb időre kidőlt a sorból, így például Manuel Locatelli és Khéphren Thuram már csak 2027-ben léphet pályára, míg a támadósorban nélkülözhetetlen Kenan Yildiz visszatérését november végére prognosztizálják, így a török játékos vélhetően csak az utolsó három fordulóban lesz majd bevethető.  

Összességében a zebrák a klubnál tapasztalható káosz ellenére (figyelembe véve a mezőny erősségét) favoritként szállnak ringbe a trófeáért, amely az első nemzetközi kupájuk lenne a 21. században.

BAYER LEVERKUSEN: SIKERRECEPT ÚJRATÖLTVE, FIATAL SPANYOL EDZŐVEL TÁMAD A 2024-ES EZÜSTÉRMES

A gyógyszergyári együttes jelentős rutinnal rendelkezik a nemzetközi porondon, s két évvel ezelőtt egészen a döntőig menetelt a sorozatban, de a dublini fináléban az Atalanta megállította Xabi Alonso egész idényen át veretlen gárdáját, így a leverkuseni drukkerek nem dicsekedhettek triplázással azután, hogy hazai porondon a bajnoki cím mellett a Német Kupa is az övék lett.

A „Werkself” keretében számos érdekes nevet találunk, így például a kapuban a Mark Flekken, Janis Blaswich kettős ad biztos pontot, a védelem tengelyében az Edmond Tapsoba, Jarell Quansah kettős biztosít, míg a jobb oldalon a Real Madriddal ötszörös BL-győztes Lucas Vázquez szorgoskodik. A középpályán az Aleix García, Malik Tillman kettős biztosítja az átmenetet, míg elöl Patrik Schick és Christian Kofane is rendkívül veszélyes a kapura. A kispadon Carles Martínez személyében egy fiatal katalán tréner ül, aki a Toulouse-nál végzett elismert munkát, s három évvel ezelőtt Francia Kupát nyert vele.

CRYSTAL PALACE: FRANCIA LECKE A GLASNER-FÉLE SIKERKORSZAK UTÁN

A sorozatba a Konferencialiga megnyerésével bejutó londoni együttesben is hemzsegnek a jól csengő nevek, így például a kapus Dean Henderson (Jordan Pickford cseréjeként) vb-bronzérmes lett az angol válogatottal, Tomijaszu Takehiro korábban az Arsenalban játszott, míg Axel Disasi a Chelsea-t erősítette – több-kevesebb sikerrel. A középpálya motorja Adam Wharton, akit már évek óta számos topklubbal összeboronál a sajtó, de a nyári transzferidőszakban sem igazolt sehová. A bal szélen a friss világbajnok Yéremy Pino akciózik, míg a gólokért továbbra is Jean-Philippe Mateta felel – már amikor bevethető, de Jörgen Strand Larsent is hiba lenne leírni.

A Palace legnagyobb vesztesége nyáron a Kl-diadalért felelős vezetőedző, Oliver Glasner távozása volt (emellett a Chelsea-ba szerződő Maxence Lacroix-t érdemes megemlíteni), a klub vezetőségével a bajszát összeakasztó osztrák tréner a Nottingham Forest kispadjára ült le, a helyére pedig Pierre Sage érkezett, aki az előző évadban a Bajnokok Ligájába vezette a Lenst, illetve Francia Kupát is nyert az észak-franciaországi klubbal. Az átmenet egyelőre minden, csak nem zökkenőmentes, a Palace négy forduló után a 16. a PL-ben, míg a hétvégi fordulóban az újonc Ipswichtől kapott ki a Sage-csapat. Ezzel együtt a keretminőség alapján a nyolcaddöntő elérése nem kellene gondot okozzon a londoniaknak, s ha tavaszra összeáll a francia mester játéka, akkor a Palace megkísérelheti azt, ami José Mourinho Romájának kis híján sikerült: Kl-címvédőként megnyerni az El-t is.

AC MILAN: AMORIM MEGMUTATHATJA, HOGY TANULT A MANCHESTERI FIASKÓBÓL, MODRIC EGY EURÓPAI KUPÁVAL VONULHAT VISSZA – HA VISSZAVONUL

Az, hogy a Juventus mellett a hétszeres BEK/BL-győztes Milannal is egy El-beharangozóban foglalkozunk esélyesként, sokat elmond az olasz labdarúgás mai helyzetéről, de elég a Serie A előző idénybeli vesszőfutására visszaemlékezni a Bajnokok Ligájában. Ami a piros-feketéket illeti, a keret ezúttal is adott ahhoz, hogy a csapat a végső sikerért küzdjön. A kapus Mike Maignan a világ legjobbjai közé tartozik a posztján, a védelem tengelyében a Sztrahinja Pavlovics, Fikayo Tomori kettős mellé Mario Gila érkezett erősítésnek, a középpályán a rutinos Adrien Rabiot mellett egy élő legenda futballozik: a 41 éves Luka Modric. A horvát karmester esetében sokáig pletykáltak a visszavonulásról, de az elnyűhetetlen játékmester a folytatás mellett döntött, így ebben az idényben is csodálhatjuk még a rá jellemző, jobb külsővel adott labdákat. Elöl a széleken a Christian Pulisic, Diego Moreira kettős akciózhat, míg a centerposzton Goncalo Ramos lehet a gólfelelős – a keret papíron erős, csak csapatot kell kovácsolni belőle. 

A győztes csapat megformálása Ruben Amorimra vár, aki hazájában a Sporting élén halmozta a trófeákat (három kupagyőzelem, két bajnoki cím, egy Szuperkupa-siker), majd (megannyi elődjéhez hasonlóan) csúnyán megbukott a Manchester Unitednél. A még mindig csak 41 éves portugál tréner vesztét az angol óriásnál saját rugalmatlansága, valamint a játékfilozófiájához való csökönyös (a keret helyzetét figyelembe nem vevő) ragaszkodása okozta, de Milánóba szerződése után leszögezte, hogy tanult a leckéből. Az eddigi eredmények (a Milan négy forduló után veretlenül 6. a bajnokságban) egyelőre neki adnak igazat, a szurkolók pedig vélhetően pajzsra emelnék, ha az idény végén – 2007 óta először – nemzetközi trófeát nyerne a csapat.

AFC BOURNEMOUTH: TÓTH ALEX LEHET BUZSÁKY UTÁN AZ ELSŐ MAGYAR, AKI MEGNYERI A SOROZATOT

Nem kevesebb, mint 23 év telt el azóta, hogy a José Mourinho vezette Porto Buzsáky Ákossal a keretében megnyerte az akkor még UEFA-kupa néven futó sorozatot (az eredetileg a B-csapatban játszó magyar középpályás a Denizlispor elleni, negyedik fordulóbeli mérkőzést játszotta végig), de most Tóth Alex révén ismét komoly esély van rá, hogy honfitársunk emelje magasba a trófeát (Gera Zoltán a Fulhammel a döntőig menetelt 2010-ben, de ott kikapott az Atlético Madridtól). 

„De álljunk meg, egy Bournemouth, mint az El egyik favoritja?” – kérdezheti az egyszeri futballrajongó. Nos, a „cseresznyések” nemcsak a mezőny harmadik legértékesebb keretével rendelkeznek, hanem a liga jelenlegi legértékesebb játékosaiból összerakott csapatból öten (Djordje Petrovics, Adrien Truffert, Alex Scott, Junior Kroupi, Rayan) ebben a klubban játszanak. A kispadon a Liverpoolba távozó Andoni Iraola helyét Marco Rose vette át, aki Lipcsében Német Kupát, illetve Szuperkupát is nyert, így egy olyan tréner vezetheti sikerre Tóth Alexéket, akinek már van rutinja a kuparendszerű sorozatok menedzselésében. Az egyetlen negatívumként a jelenlegi gyenge idénykezdetet (négy bajnokin három döntetlen, egy vereség) lehet megjelölni, de Bournemouthban bíznak benne, hogy hamarosan a német szakemberrel is beindul a gépezet és jönnek az eredmények.

CSAPATOK, AMELYEKRE MÉG ÉRDEMES LEHET FIGYELNI

A Red Bull Salzburg aranykora már a múlté, s az osztrák futball korábbi hegemón ura a 2023-as bajnoki cím óta semmilyen trófeát nem nyert hazai porondon, de az El-ben ismét tiszteletét teszi, s Redzic Damir személyében egyik honfitársunknak is szurkolhatunk a meccseiken.   Az AZ meccsei elsősorban Kovács Bendegúz miatt lehetnek érdekesek, de nem túlzás azt mondani, hogy a holland csapat egyébként is jó mérkőzéseket szokott játszani a nemzetközi porondon. Az alkmaariak nem is olyan régen még a Konferencialiga elődöntőjébe is eljutottak (többek között a Laziót kiejtve), így meglepő lenne, ha nem látnánk őket legalább az egyenes kieséses szakaszban.   Érdekes színfolt lesz az Uniao Torreense is: a portugál kis csapat tavasszal másodosztályúként nyerte meg a Sporting elleni kupadöntőt, s miután a feljutásról lemaradt, az El-ben is második vonalbeli együttesként láthatjuk a piros-kékeket, akik a becsült keretérték (19.5 millió euró) alapján az NB I-ben is élcsapat lennének. A Torreensét erősíti a magyar állampolgársággal is rendelkező, a Videotonnál klublegenda státuszba emelkedő zöld-foki-szigetei védő Stopira is.   Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni az örmény bajnok Ararat-Armeniát is. A jereváni együttes a BL-selejtezőiben kiverte a később az ETO-val kibabráló Riga FC-t és a Shamrock Rovert is, mielőtt a szlovén Celje megálljt parancsolt volna neki. A papírforma alapján a Konferencialigában kellett volna látnunk a portugál Tulipa által irányított gárdát, de az Ararat-Armenia általános meglepetésre a playoffban kiejtette a román aranyérmes Universitatea Craiovát, így ősszel például a Milan ellen is otthon szurkolhatnak az örmény drukkerek.

A LEHETSÉGES SÖTÉT LOVAK

BENFICA: A GUTTMANN-ÁTOK MÁR A MÚLTÉ?

Vélhetően nem kell olvasóinknak bemutatni az egykori kiváló magyar edző, Guttmann Béla nevéhez kötődő legendát, de az biztos, hogy az 1962-es BEK-győzelem óta európai kupadöntők sorát elveszítő Benfica már nem foglalkozik vele. A klub 2022-ben (miután a Benfica U19-es csapata három elveszített döntőt követően megnyerte az UEFA Ifjúsági Ligát) egy hosszú cikkben taglalta, hogy egy olyan átkot törtek meg a fiatalok, amely a klub jelenlegi álláspontja szerint nem is létezett (az átok valódiságát maga Eusébio is tagadta 2011-ben). Eszerint a történet alapjául egy 1967-es a német Sport-Illustrierte magazinnak adott interjú szolgál, amelyet az A Bola félrefordított, megágyazva a klubot hat évtizedig kísértő legendának.

 A Guttmann-átok valódiságától függetlenül az elveszített nemzetközi kupadöntők sorát 2022-ben tényleg megszakították a Benfica ifjai, így most a felnőtteken a sor, hogy 65 év várakozás után kontinentális serleget tegyenek a vitrinbe. Korunk futballjában a BL-győzelem elérhetetlen álomnak tűnik, viszont egy szerencsés sorsolással eljuthat a Benfica története harmadik UEFA-kupa/EL-fináléjáig.

S hogy kikre vár ez a feladat? Marco Silva személyében a korábban a Fulhammel a Premier League-ben sikeres tréner ül a kispadon, míg a pályán olyan játékosok szállhatnak harcba, mint a Bayern Münchentől megszerzett Joao Palhinha, a vb-n a norvégokkal nagyot alkotó Andreas Schjelderup és Fredrik Aursnes, de nem mehetünk el szó nélkül a még mindig csak 22 éves Jhon Durán, a gólerős Vangelisz Pavlidisz vagy épp a Manchester Citytől kölcsönkapott argentin tehetség, Claudio Echeverri mellett sem.

RENNES: VÉGIGMENETELHET A BRETON TEHETSÉGKELTETŐ?

A Francia Kupát háromszor (legutóbb 2019-ben), míg a Szuperkupát egyszer megnyerő breton klub nincs hozzászokva az európai sikerekhez (leszámítva egy UEFA Intertotó-kupa-döntőt 1999-ben), de az elmúlt években rendszeres európai kupaszereplőnek számít, noha az előző két idényben nem volt ott a nemzetközi porondon.

Az 1901-ben alapított klub a francia labdarúgás egyik olyan egyesülete, amely a kivételesen tehetséges futballisták kineveléséből és értékesítéséből tartja el magát. Az évek során a teljesség igénye nélkül olyan játékosokat nevelt ki a klub, mint Sylvain Wiltord, Eduardo Camavinga, Désiré Doué, az idén Liverpoolba szerződő Jérémy Jacquet, vagy épp az aranylabdás Ousmane Dembélé.

Mindez önmagában nem predesztinálja a Rennes-t arra, hogy a sorozat potenciális sötét lovai között említsük, de az edző és a jelenlegi forma mellett nem mehetünk el szó nélkül. A csapat kispadjára februárban ült le a Lens legújabb kori felemelkedését megalapozó, a 2023-as bajnoki második helyet és BL-kvalifikációt szállító Franck Haise, akinek keze alatt 16 bajnokin 11 győzelem, két döntetlen és három vereség a mérleg, s meccsenként 2.19 pontot átlagol jelenleg a csapat. A piros-feketék a mostani idényt is jól kezdték, s négy forduló után 10 ponttal holtversenyben állnak a tabella élén a Lille-lel és a Monacóval úgy, hogy a címvédő PSG-vel már játszottak (2–2). 

A keret érdekes elegye a rutinos és fiatal játékosoknak, a kaput például a rendszeres francia válogatott kerettag Brice Samba őrzi, de a bevált minőséget és a rutint képviseli a középpályán a Ludovic Blas, Adrien Thomasson, Valentin Rongier triumvirátus is. A gólokat Esteban Lepaultól várhatják a szurkolók, de a Sunderlandtől 22 millió euróért megvett, 21 éves Eliezer Mayenda, valamint a Laziótól kölcsönvett Boulaye Dia is veszélyt jelenthet a kapu előtt.

REAL SOCIEDAD: PELLEGRINO MATARAZZO ISMÉT MEGCSINÁLJA A CSODÁT?

A baszk klub a 2020-as években rendszeres európai kupaszereplőként azok közé a csapatok közé tartozott, amelyek rögtön a Real Madrid, FC Barcelona, Atlético Madrid hármas után következtek a spanyol labdarúgás hierarchiájában. A jó széria 2025-ben megszakadt, a csapat lemaradt a nemzetközi porondról, s a klubikon vezetőedző, Imanol Alguacil is távozott. A helyére kinevezett Sergio Francisco vezetésével a kiesés szele is meglegyintette a kerete alapján többre hivatott gárdát az előző évadban, így féltávnál jött az amerikai-olasz Pellegrino Matarazzo, aki a 10. helyre kormányozta a csapatot, s az áprilisi kupadöntőben egy zömében saját nevelésű játékosokkal kiálló csapattal tizenegyesekkel győzte le az Atlético Madridot.

Mint már említettük, a keretben nem kispályások kergetik a labdát: a kapus Álex Remiro évek óta biztos pont hátul, míg a védelembe Mamadou Sarr (Chelsea) és Héctor Fort (FC Barcelona) érkezett az egyébként is erős Igor Zubeldia, Jon Martín, Sergio Gómez, Jon Aramburu sor mellé. A középpályán Carlos Soler és Luka Sucic is stabil pont, míg a széleken a még mindig csak 25 éves Kubo Takefusza felel a kreativitásért. A csatársorban a spanyol válogatott kulcsembereként világbajnok Mikel Oyarzabal, valamint a fiatal Orri Óskarsson jelent gólveszélyt – ha a csapatot elkerülik a sérülések, kis szerencsével ők is odaérhetnek a végjátékba.

BESIKTAS: OLASZ EDZŐ ÉS JÓNEVŰ LÉGIÓSOK A SIKERÉRT

A nagy isztambuli triumvirátus harmadik tagja két évvel ezelőtt az alapszakaszban búcsúzott az El-től, míg az előző idényben a Konferencialiga selejtezőiben vérzett el, így – miután hazai porondon sem jött össze egy trófea sem a csapatnak – a klubvezetés a nyári transzferidőszakban nagybevásárlást tartott. Orkun Kökcü az előző idénybeli kölcsön után végleg érkezett a Benficától 30 millió euróért, a friss angol bajnok Leandro Trossard 18 millióért az Arsenaltól, míg a Monaco tehetségéért, Kassoum Ouattaráért nyolcmillió eurót fizetett a klub. A kapuba a Bayern München által rendszeresen kölcsönadott, de rendre jól teljesítő Alexander Nübel érkezett, míg Ernest Poku és Fabio Miretti egyaránt kölcsönbe jött a Leverkusentől, illetve a Juventustól. Komoly fogás volt a szabadügynökök piacán a BVB szűrője, Salih Özcan, illetve a Juventus szerb csatára, Dusan Vlahovics is. 

Az érkezők olyan nevekhez csatlakoztak, mint Emmanuel Agbadou, Tiago Djaló, vagy épp Wilfried Ndidi, de megemlíthetjük a dél-koreai válogatott támadót, O Hjon Gjut is.

Ebből a színes társaságból próbál ütőképes csapatot faragni Vincenzo Italiano, akinek ez az első edzői megbízatása külföldön. A 48 éves tréner Firenzében és Bolognában is elismert munkát végzett, utóbbi klubbal 2025-ben kupagyőztes is lett, de a BL-ben is szerepelt a piros-kékekkel. Egyelőre jól indult az olasz szakember regnálása, a csapat ugyanis öt forduló után a második helyen áll a Süper Ligben. Ha ezt a jó formát hosszabb távon is sikerül megtartani, akkor az El-ben is messzire juthatnak az isztambuliak.

SUNDERLAND: ERŐS KERET EURÓPAI RUTIN NÉLKÜL A KISPADON

A hatszoros bajnok, kétszeres kupagyőztes angol csapat története során csupán másodszor indul a nemzetközi porondon, a mostani szereplést megelőzően az 1973–1974-es évadban szerepelt a KEK-ben, ahol a Vasast két győzelemmel ugyan kiverte az első körben, de utána a Sporting megállította a piros-fehéreket. A listán már említett angol együttesekhez hasonlóan a „fekete macskák” kerete is erős: elég csak Granit Xhakára, a Lille-től érkező Thomas Meunier-re, vagy a rendkívüli fizikummal rendelkező csatárra, Brian Brobbey-re gondolni. A klub nyári nagy fogása a Lyontól megszerzett Malick Fofana volt, akiért 30 millió eurót fizetett a Lyonnak.

A kispadon Régis Le Bris ül, aki a Lorient kispadján a 2022–2023-as évadban tizedik lett a Ligue 1-ben, az azt követő évadban viszont kiesett a bretonokkal. Az 50 éves francia edző az élvonalba juttatta a klubot, majd újoncként a hetedik helyen végzett, így a Sunderland 53 év után indulhat a nemzetközi porondon. Le Bris csapata az angol futballban megszokotthoz képest is nagyobb terhelés elé néz, így nehéz megjósolni, hogyan tudja a francia edző (aki először meccsel majd európai kupában) az európai porond kihívásait a Premier League-gel egyensúlyba hozni. A keret ezzel együtt erős, így ha minden klappol a kispadon és a sérülések is elkerülik a csapatot, akkor emlékezetes idény is összejöhet a Sunderlandnek.

EBBEN AZ IDÉNYBEN HÁROM TOPLIGÁS ELLENFÉL IS VÁR AZ FTC-RE, DE ISMÉT REÁLIS CÉL LEHET A TOVÁBBJUTÁS

Az Európa-ligában – ahogy a Bajnokok Ligájában is – a mostani a harmadik kiírás, amelyben csoportkör helyett már úgynevezett ligaszakaszt rendeznek, és ebben az előző kettőhöz hasonlóan ezúttal is részt vesz a Ferencváros, idén is a 2. kalapból sorsolták ki a főtáblán a magyar csapatot. 

Papíron most volt a legmagasabb az FTC besorolása, a 2. kalap tetején (még ha a kalapon belüli helyezésnek nincs is igazán jelentősége), viszont, ha a kisorsolt ellenfeleket nézzük, bizonyos szempontból most lesz a legnehezebb a zöld-fehérek dolga a ligaszakaszban. Egyrészt azért, mert a négy legmagasabban rangsorolt első kalapos csapatból – Leverkusen, Benfica, Juventus, Milan – kettőt is megkaptak, a két olaszt (érdekesség, hogy amióta ligaszakasz van, nem játszott még olasz csapat ellen az FTC). Másrészt azért, mert a negyedik kalapból az egyetlen topligás, a kalap papíron legerősebb csapata, a német Honffenheim vár a Ferencvárosra. Így tehát három topligás ellenfele is lesz a ligaszakaszban, ráadásul kettővel, a Milannal és a Hoffenheimmel idegenben kell megmérkőzni. Míg tavaly a teljes Európa-liga-sorozatban csak egy topligás csapattal került szembe az FTC, az angol Nottinghammel, melytől Angliában 4–0-ra ki is kapott.

Ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az UEFA koefficienspontok alapján a topligák után következő, a második legmagasabb szintet jelentő holland, portugál, belga, cseh és török élvonal csapatai közül most csak egy ellenfelet kapott az FTC, a 2. kalapból a cseh Viktoria Plzent, amely ellen hazai pályán játszik majd. A három topligás ellenfelet leszámítva azt mondhatjuk, a másik öt leendő rivális mindegyikével szemben lehet esélye a Ferencvárosnak a győzelemre. Persze csütörtökön a skót Celtic vagy decemberben a lengyel Lech Poznan vendégeként nem lesz egyszerű győzelemre játszani, de a holland Twente és a török Fenerbahce elleni, idegenbeli selejtezős győzelmek azt mutatják, idegenben sem lehet leírni Borbély Balázs vezetőedző csapatát.

Ha pedig – a továbbjutás szempontjából kötelező győzelemnek számító – harmadik és negyedik kalapos riválisok, a szlovén Celje és a portugál másodosztályú Torreense elleni hazai mérkőzéseket megnyeri a Ferencváros, akkor versenyben lesz azért, hogy egymás után ötödször is továbbjusson az európai kupák egyenes kieséses szakaszába (a legutóbbi két idényben kilenc, illetve tíz ponttal már tovább lehetett jutni). Más kérdés, hogy egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek az a két mérkőzés sem, hiszen míg az erősebb csapatok ellen várhatóan lesz területe kontrázni a csapatnak, ami kimondott erőssége a Lenny Joseph és Bamidele Yusuf alkotta támadóduónak, addig  a Celje és a Torreense ellen kemény diónak ígérkezik a betömörülő védelmek feltörése. 
(PÓR KÁROLY)

A FERENCVÁROS ELLENFELEI

Az első kalapból: AC Milan (olasz, idegenben), Juventus (olasz, otthon)
A második kalapból: Viktoria Plzen (cseh, otthon), Celtic (skót, idegenben)
A harmadik kalapból: Lech Poznan (idegenben), Celje (szlovén, otthon)
A negyedik kalapból: Hoffenheim (német, idegenben), Torreense (portugál II. o., otthon) 

EURÓPA-LIGA, ALAPSZAKASZ
1. FORDULÓ
SZEPTEMBER 16.
18.45: Ararat-Armenia (örmény)–Sparta Praha (cseh)
18.45: Omonia (ciprusi)–Celta Vigo (spanyol)
21.00: AC Milan (olasz)–Benfica (portugál)
21.00: Bayer Leverkusen (német)–Celje (szlovén)
21.00: Hapoel Beer Seva (izraeli)–Dinamo Zagreb (horvát)
21.00: Olympiakosz Pireusz (görög)–Jagiellonia Bialystok (lengyel)
21.00: Anderlecht (belga)–Lyon (francia)
21.00: Sturm Graz (osztrák)–Rennes (francia)
21.00: Sunderland (angol)–AZ (holland)
SZEPTEMBER 17.
18.45: OFI (görög)–Hoffenheim (német)
18.45: Levszki Szófia (bolgár)–Salzburg (osztrák)
21.00: Celtic (skót)–FERENCVÁROS (magyar)
21.00: Besiktas (török)–Marseille (francia)
21.00: Crystal Palace (angol)–Lech Poznan (lengyel)
21.00: Viktoria Plzen (cseh)–Royal Union Saint-Gilloise (belga)
21.00: Juventus (olasz)–NEC (holland)
21.00: Lilleström (norvég)–Torreense (portugál)
21.00: Real Sociedad (spanyol)–AFC Bournemouth (angol)