BulvárSzerző: blikk 4 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Alig több mint egy évszázad alatt a légkondicionálás ipari specifikus megoldásból a modern társadalom elengedhetetlen kényelmi alappillérévé vált. A technológia eredetileg nem az emberi komfortnövelést, hanem egy brooklyni nyomda technológiai akadozását volt hivatott orvosolni, ám hamarosan meghódította a mozikat, a repülőgépeket és az autókat, majd végül az otthonokba is beköltözött. Napjainkban a klimatizálás már messze nem csupán a levegő hűtéséről szól, hanem az intelligens, személyre szabott beltéri környezet automatizált fenntartásáról.
A hűvösebb környezet megteremtésének igénye messze megelőzte a modern gépészetet. Évezredeken keresztül az építészet és a természetes légmozgás összefogásával próbáltak védekezni a hőség ellen: a vastag falak, a belső udvarok, az árnyékolás és a vízfelületek alkalmazása mellett az ókori perzsa szélfogó tornyok (bādgīr) például a magasban mozgó levegőt vezették az épületek belsejébe.
A döntő fordulópontot az hozta el, amikor az épületek passzív alakítása helyett a levegő tulajdonságait kezdték gépekkel szabályozni. Ennek korai előfutáraként John Gorrie amerikai orvos az 1840-es években floridai kórtermeket próbált hűteni. Mivel a természetes jég szállítása nehézkes volt, mesterséges jég előállítására alkalmas berendezést épített, amelyre 1851-ben kapott szabadalmat.
A modern elektromos légkondicionálás valódi áttörése 1902-ben következett be egy brooklyni nyomdában. A magas páratartalom miatt ingadozó papírméret problémát okozott a többszínű nyomtatásnál, ezért Willis Haviland Carrier olyan rendszert tervezett, amely a levegő páratartalmát és hőmérsékletét egyaránt képes volt szabályozni.
Ez is érdekelhetiItt a tavasz, melegszik az idő. Bár kánikulára még nem kell számítani, eljött a légkondicionálók beszerelésének időszaka. A megfelelő modell kiválasztásának egyik fogas kérdése, hogy a berendezés képességei vajon megfelelnek-e az adott helyiség adottságainak és a benne élők elvárásainak. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a klímaberendezés elég okos volna, hogy tanuljon és alkalmazkodjon.
Az 1920-as években a technológia kilépett az ipari létesítményekből. A nyári hónapokban a zsúfolt filmszínházak fülledtségét megszüntető klimatizált nézőtér önálló vonzerőt jelentett, így a hűvös levegő lassan a fogyasztói élmény szerves részévé vált.
A mobilitás terén az első nagy mérföldkövet 1939-ben a Packard fejlesztése jelentette, amikor piacra dobta az első sikeres, egész éves autóklíma-rendszert. Bár a berendezés még nagy és körülményes volt, a mesterségesen kialakított mikroklíma elérhetővé vált az utazások során is. Néhány évvel később, 1944-ben már a repülőgépek hűtésére is használtak légciklusos rendszereket.
Az otthoni klimatizálás ötlete a két világháború között merült fel, de a korai készülékek méretük és áruk miatt nem tudtak elterjedni. Az első, 1932-ben értékesített ablakba szerelhető modellt H. H. Schultz és J. Q. Sherman szabadalmaztatta, ám ez még túlságosan drágának bizonyult. A széles körű elterjedést Henry Galson amerikai mérnök kompaktabb és megfizethetőbb konstrukciója hozta el: 1947-ben már több tízezer ilyen egységet értékesítettek az Egyesült Államokban. Az 1950-es és 1960-as évekre a korábbi technológiai luxus fokozatosan mindennapi háztartási eszközzé vált.
A modern klímák már nem csak hűteni, hanem fűteni is tudnak, és evárják tőlük a légáramlás pontos szabályozását is / Illusztráció: LG
A 20. század második felében a kelet-ázsiai ipar is bekapcsolódott a fejlődésbe. Ma a kínai cégek (a a Gree és a Midea) a legnagyobb gyártók a lakossági piacon, de a japán Daikin és a moreai LG is a vezető márkák között van. Ma már hatalmas darabszámban értékesítenek klímaberendezéseket részben a globális felmelegedés hatásának köszönhetően is. Az 1958-ban alapított GoldStar (a mai LG Electronics elődje) például 1968-ban készítette el Korea első hazai gyártású szobai légkondicionálóját. A vállalat 1990-ben indította el saját rotációs kompresszorainak gyártását, 2008-ra pedig az összesített értékesítése elérte a 100 millió készüléket.
A modern légkondicionálóktól elvárt funkciók alapvetően átalakultak. A puszta hűtés mellett meghatározóvá vált a fűtési képesség, az energiahatékony és csendes működés, valamint a légáramlás pontos szabályozása. A jelenlegi fejlesztési irányok az automatizációra és az alkalmazkodókészségre fókuszálnak: a legújabb berendezések mesterséges intelligencia segítségével, a helyiség adottságaihoz és a felhasználó jelenlétéhez igazodva módosítják a légáramlás irányát és intenzitását, miközben a mobilalkalmazások révén a távoli vezérlés is alapkövetelménnyé vált.