A mindössze mintegy 250 kilométer átmérőjű Chariklo az úgynevezett kentaur típusú objektumok közé tartozik, amelyek a kisbolygók és az üstökösök jellemzőit egyaránt mutatják. Gyűrűit 2013-ban fedezték fel, így ez lett az első ismert kiségitest a Naprendszerben, amely gyűrűrendszerrel rendelkezik. A földi teleszkópokkal 2014-ben és 2017-ben végzett korábbi vizsgálatok után a JWST 2022-ben vette újra szemügyre az égitestet, és az eredmények jelentős különbségekre derítettek fényt – áll a Science Advances folyóiratban szeptember 9-én megjelent tanulmányban.

A JWST megfigyeléseinek és az elmúlt évtizedben gyűjtött adatoknak az összehasonlítása során a két gyűrűben egymással ellentétes változásokat fedeztünk fel, ugyanis a belső gyűrű átlátszatlansága jelentősen nőtt, míg a külsőé csökkent

– fogalmazott Pablo Santos-Sanz, az Andalúziai Asztrofizikai Intézet kutatója, a tanulmány első szerzője.

James Webb caught Chariklo’s rings changing in real time Tiny worlds at the edge of the Solar System were supposed to wear their rings like quiet jewelry — stable, slow, almost frozen in time. Chariklo just proved otherwise. The James Webb Space Telescope has shown that this… pic.twitter.com/UhqdC5DysW https://t.co/UhqdC5DysW

Még több Globál

Amerika élesítheti az oroszok elleni fegyverét, Ukrajna új titkos eszközt vetett be - Híreink az orosz-ukrán háborúról szerdán

Kiderült: orosz oligarcha fizethette Donald Trump fiának a luxusesküvőjét, vizsgálat indul

Kijöttek a számok: durván megrengették az ukrán dróntámadások az orosz dízelipart

— Black Hole (@konstructivizm) September 16, 2026

A változások pontos okát egyelőre nem ismerik, de a szerzők három lehetséges magyarázatot vázoltak fel.

• Az első szerint a JWST kiváló felbontása révén a gyűrűk sűrűbb és ritkább zónáit is képes volt érzékelni, szemben a korábbi műszerekkel.
• A második lehetőség alapján magában a gyűrűk anyagában vagy a szemcsékben következett be tényleges fizikai változás.
• A harmadik magyarázat szerint a távcső hullámhosszfüggő optikai tulajdonságokat észlelt, vagyis az összetételből és a szemcseméretből fakadó hatásokat mutatta ki, amelyek megmagyarázzák az eltéréseket.

Santos-Sanz szerint az eredmények arra utalnak, hogy a gyűrűs kiségitestek rendszerei – még a bolygók gravitációs hatásától távol keringők esetében is – dinamikusabbak lehetnek, mint azt korábban gondolták. "Eredményeink arra kényszerítenek bennünket, hogy újragondoljuk, miként alakulnak ki és fejlődnek ezek a gyűrűk, illetve milyen mechanizmusok tartják fenn a stabilitásukat" – tette hozzá.

A megfigyelés annyiban is úttörő, hogy először terveztek JWST-kampányt kimondottan csillagfedésre: a kutatók pontosan arra az időpontra időzítették az észlelést, amikor a Chariklo egy távoli csillag előtt haladt el a távcső nézőpontjából. A gyűrűk túl halványak a közvetlen leképezéshez, ezért a csillag fényének apró ingadozásaiból lehet következtetni a gyűrűk szerkezetére – hasonló módszert alkalmaznak az exobolygók légkörének vizsgálatánál is. Az időzítéshez az Európai Űrügynökség Gaia küldetésének csillagkatalógusát, valamint a JWST pályájának precíz számítását használták, ami a kutatók szerint rendkívüli pontosságot igényelt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.