Fiatalságunk egyik alapeleme, hogy annak ellenére is megtaláljuk a szépet mindennapjainkban, hogy nehéz és sokszor szenvedésekkel jár. Akár csak amiatt, mert még nem pontosan értjük és tudjuk, hol van a helyünk a világban, hisz még csak most csöppentünk bele. Vagy azért, mert anyagilag nem tudjuk finanszírozni mindazt, ami az önállóság szabadságát megadná. Ezzel a problémával feltehetően minden egyes generáció megküzdött a maga idejében, hisz egyfajta kezdeti nehézségnek is nevezhető. A baby boomerek és Z generációsok között ugyanakkor ez kissé árnyaltabb probléma.

Elhíresült nézőpont a Gen Z-ről, hogy ők az úgynevezett puhány generáció, akik nem elég ellenállóak a való élet szörnyűségeivel szemben. A nagyszüleik generációja érzi úgy a leginkább, hogy mondvacsinált problémákon aggódnak, pedig még egy világháborút sem éltek meg. Ám a szakemberek nem feltétlenül tartják igazságosnak az ilyesfajta ítélkezést. Meglátásuk szerint valószínűbb, hogy nem puhányabbak, csak elődeikhez hasonlóan generációjuknak megvan a saját maga kihívása, amellyel kizárólag ők tudnak megküzdeni. Véleményük szerint a legjobbat adják magukból, hisz támpont nélkül kell tájékozódniuk és túlélniük, ráadásul irányt is kell mutatniuk az utánuk következőknek.

Az, hogy miként élik meg mindezt, persze merőben eltér a boomerek megküzdési módszereitől. Egy egészen új szereplője is van életüknek, a közösségi média, meg úgy en bloc a technológia, ám a boomerek egy része szerint csupán döntés kérdése, hogy részt vesznek-e ebben vagy sem. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy már ők is felismerhették, mennyire megkönnyítik a kapcsolattartást a közösségi felületek a számukra is.

Érdemes kiemelni viszont, hogy a Z generáció tagjai a technológiai fellendülés közepén születtek, míg a boomerek egy háború sújtotta világban látták meg a napvilágot. Sokuknak nélkülözniük kellett, valamint az, hogy milyen családba születtek, merőben megpecsételhette a sorsukat. Hisz számukra nem volt adott, hogy miután végeznek a középiskolában, egyetemen folytatják tanulmányaikat. Sokuk a tankötelezettség végeztével – tehát jóval az érettségi letétele előtt – már munkába is állt.

Ma döntés kérdése lenne minden nehézség?

A boomer és a Z generáció fiatalkorának nehézségeit járta körül a LADbible is egy nemrég feltöltött videóban, amelyben az előbbi korosztályhoz tartozó vendégük arról beszélt, az egyetem anno a rendkívül okos illetők kiváltsága volt. Meglátása szerint butaság is mindenkinek részt venni a felsőoktatásban, mert pocsékolják vele az idejüket, adott esetben pedig elveszik a helyet azoktól, akiknek tényleg a javára válna az ott megszerzett tudás. Kiemelte a választás szabadságának tagadhatatlan előnyét, miszerint egy mai fiatal dönthet úgy, hogy továbbtanul, de úgy is, hogy inkább dolgozni megy. Egy boomernek viszont akkoriban nem volt erre lehetősége. Úgy gondolja, ugyanolyan szabadon választhat ezzel kapcsolatban egy Z generációs, mint a közösségi média használatáról.

Arról azonban megfeledkezett, hogy a Gen Z igencsak nagy nyomásnak van kitéve a social világ által. Ahogy egy másik megkérdezett, aki épp a fiatalabb generációt erősíti, rámutatott,

a közösségi média okozta nyomás és az elvárások megnehezíthetik a fiatalok számára a szabad választást.

Azt is hozzátette, ugyan valóban nem kellett szembenézniük a háború következményeivel, viszont a klímaválság okozta szorongással igen. Kiemelte azt is, egyre közelebb van a Világítélet Órája az éjfélhez, ami egy esetleges globális katasztrófa bekövetkeztének esélyét jelzi. Ezzel a problémával pedig nem kellett megküzdenie a mai 70-80 éveseknek. A mentális egészségük is merőben jobb állapotban volt, ám ehhez az is hozzájárult, hogy nem voltak ennyi külső behatásnak kitéve. Mint egy gyógyszerész elmondta a beszélgetés során,

Kitért az anyagi nehézségekre is, amely a folyamatos drágulás és a gazdasági helyzet állapota miatt alakulhatott ki. Manapság egy fiatal már nem is feltétlen álmodozik arról, hogy saját háza lesz majd, míg nagyszülei még – túlzóan ugyan, de – egy fél kifliért is tudtak ingatlant vásárolni maguknak.

Míg mindezek tagadhatatlan tények, úgy az is, hogy nagyjából fél évszázada ugyan meg tudtak venni egy lakást, de abban nem biztos, hogy volt fűtés, az áram sem mindenhol volt alapvetés, ahogy a víz sem. Nehézségek esetén pedig, amikor remek lett volna gyors megoldást találni egy adott problémára, nem tudtak az interneten csupán pár másodperc alatt utánanézni, ami viszont a fiatalabb generációk nagy kiváltsága lett. 

Kié az igazság?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: senkié és mindenkié. A verdikt ugyanis az, hogy minden generációnak megvan a maga keresztje, amit ha méltósággal cipel, eredményre jut majd. A kemény küzdelem ugyanis mindig kifizetődik, még ha annak gyümölcsét csak a következő generációk is ízlelhetik meg. 

Az életkörülmények változása viszont mindenkinek hatalmas nyereség, annak is, aki elérte a változást és annak is, aki beleszülethetett. Ami pedig valódi változást hozhat a társadalomban, az az, ha nem az intergenerációs vitákra fókuszálunk, hanem megpróbálunk tanulni egymástól, talán egymás hibáiból is. A közös megoldás mindig sokkal célravezetőbb. Az idősebbeket nem érdemes elnyomni, mert tapasztalataik és megéléseik nyomán elindulhatunk egy olyan már-már kitaposott úton, aminek egyengetésével remek eredményeket érhetünk el.

Ugyanígy a Z generációt sem érdemes reménytelennek titulálni, amelynek tagjai szintúgy alkalmazkodni és fejlődni szeretnének. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha most az egyszer az idősebbek adják át a helyüket nekik.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Visivasnc / iStockphoto / Getty Images)