– Az augusztus végi poznani világbajnokság döntőjében az első húzások egyikénél meghúzta a derekát. Jobban van?
– Már rendben van, igen. Itt, Szegeden végeztem a rehabilitációt – kicsit túlzás ebben az esetben ez a szó, mert nem megsérültem, csak kicsit elfáradt a derekam. A vébét rögtön követő országos bajnokságon sajnos épp emiatt nem tudtam elindulni, mert nem egy-két nap alatt hevertem ki, nagyjából másfél hétbe telt – mondta az ezer egyesben olimpiai, háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok Kopasz Bálint a Nemzeti Sportnak.

– Hogy telik a pihenőidőszak?
– Aktívan. Dinamikus, gyors sétáim vannak a szabadban, az Atkai Holt-Tisza környékére szoktam menni. Emellett kerékpártúrákat csinálok, de harminc-negyven kilométer fölé nem nagyon megyek. A kajakot egyelőre félretettem, viszont tervezem, hogy Algyő környékén hamarosan vízre szállok.

– Poznanban egyedül a harminchét éves klasszis, Fernando Pimenta bizonyult jobbnak önnél, huszonkét századmásodperccel nyert a döntőben, a negyedik vébécímét szerezte meg ebben a számban, ezzel az örökranglista második helyére lépett fel. A korábbi évekhez képest úgy tűnt, valamelyest változtatott a taktikáján a portugál, nem kapcsolt rá az elején annyira, így jobban bírta a táv végét.
– Valószínűleg tanult a sok esetből, amikor a legerősebb utazótempóján kezdett, a végére nagyon elfáradt, és olykor meg tudtuk előzni – ettől függetlenül rendre a dobogón végzett, kivéve a párizsi olimpián. Poznanban nem vele foglalkoztam, a saját pályámat mentem, egyetlen hibát sem követtem el, tökéletesen indítottam a hajrát is, szóval nem lehetek elégedetlen az ezüstéremmel. El kell ismerni, nagyon jó formában volt, hajszálon múlt, hogy nem én nyerek, ezúttal egy kicsivel jobb volt a fizikuma és az állóképessége.

– Tud örülni a világbajnoki ezüst­éremnek?
– Abszolút! Főleg ha egészében vizsgálom az elmúlt tíz évet: folyamatosan ott vagyok a legjobbak között, ez rendkívül megtisztelő. Ugyanakkor tudom azt is, hogy bármikor bármi történhet, nagyon jó a mezőny itthon is, rengeteg fiatal küzd azért, hogy nyerjen Varga Ádám ellen és ellenem. Kíváncsian várom a jövőt, magam sem tudom, meddig tarthatom ezt a szuper formát és versenyezhetek ezen a szinten.

– Fernando Pimenta nyolc évvel idősebb önnél. Az ő példája alapján is bőven lehet még ideje topszinten.
– Nagyon régóta versenyez fantasztikusan, s nagyon régóta királya a királyszámnak. Rendkívüli tehetség, óriási a munkabíró képessége, kevesen rendelkezünk olyan állóképességgel, mint amilyen neki van. Mindig vannak kivételek, akik szinte életkortól függetlenül is extrán tudnak teljesíteni, ő közéjük tartozik. Ami engem illet, nem tudom elképzelni, hogy harminchét évesen olyan formában versenyezzek, mint ő, a Los Angeles-i olimpia idején leszek a fénykoromban, ám az azt követő időszakkal már csínján kell bánni, nem is nagyon látok tovább. Ha nem fárad el teljesen a testem és a lelkem, akkor lehet folytatni, de egyelőre tényleg nem tudok odáig gondolkodni.

– Világ- és Európa-bajnoki ezüstéremmel zárta az évet. Hogy tekint a következő esztendőre?
– Tényleg nagyon elégedett vagyok az idén történtekkel, remekül sikerült a felkészülésem, ebből az időszakból kihoztam azt, amit lehetett. Október közepén vagy végén az alapozással már el is kezdem a felkészülést a következő évre. Nagy valószínűséggel központi edzőtáborba utazunk a két év múlva esedékes játékok edzőközpontjába, Chula Vistába. Teszteljük a körülményeket, az időeltolódás okozta nehézségeket, illetve ez jó alkalom arra is, hogy páros- és négyeshajókat próbáljunk. Aktívan részt szeretnék venni ebben, okosan kell gondolkozni és összeállítani a legjobb egységeket.

– Az is elképzelhető, hogy jövőre három olimpiai számban látjuk? Ezer egyesben, párosban és négyesben?
– Nem elképzelhetetlen. Lehet, célszerűbb lenne jövőre csak kettőben indulni és megnézni, hogyan bírom, viszont az is előfordulhat, jobb lenne rögtön a három versenyszámot megvizsgálni. Megnézzük, hogy jön ki a lépés, ez mindenkinek nagy kihívás lesz, én mindenesetre már nagyon várom.