GazdaságSzerző: portfolio 1 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
A hagyományos szolgáltatató megállapodások (SLA) pontosan tudja kezelni, ha leáll egy szerver – de mit kezdjünk azzal, ha egy önállóan cselekvő AI-ügynök éjszaka „megszökik”, vagy egy chatbot téves tanácsot ad egy gyászoló ügyfélnek? Erre a kérdésre kereste a választ a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Üzletfejlesztési Szakosztályának „Robotok pórázon – az SLA-k szerepe” című kerekasztal-beszélgetése. A panelt Ritter Marianna, az iLex Group Hungary vezérigazgatója, az MKT Üzletfejlesztési Szakosztályának elnöke vezette, résztvevői Benkóné Paulovics Anita (BPA Consulting Kft.), Imre Miklós professor emeritus (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Koza Andrea (AICONO Innovations Kft.) és Pongrácz Ferenc (EGroup Zrt., az MKT Informatikai Szakosztályának elnöke) voltak.
A hagyományos szolgáltatásiszint-megállapodás (SLA) az 1980-as évek óta bevált informatikai eszköz: előre rögzíti, milyen kötbér vagy kártérítés jár, ha egy szolgáltatás nem a megbeszélt szinten teljesít. A mesterséges intelligencia térnyerésével azonban – ahogy Ritter Marianna a bevezetőjében fogalmazott – egészen új típusú események jelentek meg. Volt már példa arra, hogy egy AI-alkalmazás önállóan másik szerverhez fért hozzá és onnan adatokat nyert ki, és egyre több a beszámoló arról is, hogy autonóm rendszerek fizikai baleseteket okoznak. A jelenség súlyát jelzi, hogy a nagy amerikai AI-fejlesztők nemrég közös egyeztetést tartottak a kezelhetetlenné váló kockázatokról.
Pongrácz Ferenc elsősorban Európa technológiai kitettségét hangsúlyozta: az európai felhőpiac több mint 70 százalékát három nem európai szolgáltató uralja, miközben még a legnagyobb európai szereplők, például az SAP és a Deutsche Telekom piaci részesedése is csupán néhány százalék. Mivel a piac önmagában eddig nem termelt ki kellően erős és versenyképes európai alternatívát, az Európai Unió elindította az Important Projects of Common European Interest (IPCEI) keretében a felhő- és edge infrastruktúrák fejlesztését célzó, mintegy 4 milliárd eurós programot. (Ennek egyik munkacsoportját a magyar E-Group vezeti, a vállalat vezérigazgatója, Kuthy Antal munkacsoport-vezetői szerepében.)
Koza Andrea szerint az AI bevezetése nem egyszerű eszközváltás, hanem teljes irányítási rendszerváltás, amelyben újra kell gondolni a felelősség, az adatbevitel és a márkavédelem kérdéseit is. Idézte azt a friss hazai esetet, amikor egy marketingügynökség AI-ügynöke éjszaka „kiszökött”, és csak reggel vették észre – szerencsére komolyabb kár nélkül. Nemzetközi példaként az Air Canada 2024-es, majd egy német egészségügyi portál 2025-ös ügyét hozta fel: mindkét esetben a bíróság kimondta, hogy
a cég és a chatbotja jogilag egy és ugyanaz, ezért a szolgáltató nem hivatkozhat arra, hogy a helyes információ elérhető lett volna máshol.
Javaslata szerint minden AI-SLA-nak három pillérre – az uniós AI-rendeletre, az ISO 42001 irányítási szabványra és magára a bevezetett rendszerre – kell épülnie.
Benkóné Paulovics Anita a kis- és középvállalkozások nézőpontját hozta be: egy európai bizottsági jelentés szerint a magyar KKV-k digitális eszközökkel jól felszereltek, ám azok tényleges kihasználtsága elmarad az uniós átlagtól – az AI-t mindössze a KKV-k mintegy 10 százaléka használja, ez nagyjából fele az uniós átlagnak. Tapasztalata szerint a bukások hátterében szinte mindig a folyamatok tisztázatlansága áll: mesélt egy vállalkozásról, amely le akarta cserélni jól működő SAP-rendszerét, mert a kollégák a hiányos bevezetés miatt továbbra is kézzel, Excelben vezették az adatokat. Hangsúlyozta, hogy a munkatársakkal is meg kell értetni: az AI nem elveszi, hanem hatékonyabbá teszi a munkájukat, az eredményeket pedig – ahogy azt a korai, néhol téves ÁFA-törvény-értelmezéseket adó chatbotok is megmutatták – továbbra is ellenőrizni kell.
A jogi kereteket Imre Miklós professzor foglalta össze, egyetlen szóval válaszolva Ritter Marianna kérdésére, hogy elég lesz-e önmagában az SLA: nem. Mint mondta, az AI-t sem személynek, sem hagyományos jogi dolognak nem lehet tekinteni, hanem egy korlátozott jogokkal és kötelezettségekkel bíró, speciális jogalanynak – a felelősséget viszont mindig embernek, jellemzően annak kell viselnie, akinek az érdekében a rendszer működik. Kitért az EU 2024/1689-es rendeletére, a világ első átfogó mesterségesintelligencia-szabályozására, amely a nagy kockázatú AI-rendszereknél kötelező emberi felügyeletet ír elő, létrehozza a mesterségesintelligencia-hatóságot és tanácsadó testületeit, és a jogsértő fejlesztőkre akár 35 millió eurós bírságot is kiszabhat – a kis- és középvállalkozásokra ugyanakkor enyhébb szabályok vonatkoznak.
A kárfelelősség kérdésében a „veszélyes üzem” logikáját tartja legvalószínűbb megoldásnak: aki a rendszert a saját érdekében üzemelteti, az felel a keletkező kárért, a felelősség pedig európai parlamenti ajánlás szerint nem korlátozható vagy zárható ki – felmerül emellett egy közös felelősségbiztosítási alap ötlete is. Arra is figyelmeztetett, hogy az uniós szabályozás emberközpontú megközelítését nem minden versenytárs, például Kína osztja, ami az EU számára akár versenyhátrányt is jelenthet – ezt a szabályrendszert Magyarország a 2025. évi LXXI. törvénnyel már a hazai jogba is beemelte.
Ritter Marianna arra is emlékeztetett: a témát a Vatikán is napirenden tartja, XIV. Leó pápa nemrég adta ki az első, mesterséges intelligenciával foglalkozó pápai enciklikát, amelynek előkészítésében magyar szakértő is részt vett, egy Nobel-díjasokat tömörítő testület pedig nemrég épp az AI és a nukleáris eszkaláció kockázatáról egyeztetett.
Az összefoglaló mesterségesintelligencia-alkalmazások segítségével készült.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi
