Furcsa hangulatú, kissé titokzatos videóüzenetben fordult az ügyészség dolgozóihoz a legfőbb ügyészi jogköröket az átmeneti időszakban gyakorló Lajtár István legfőbbügyész-helyettes.

Lajtár egy nemzeti lobogó és egy üvegezett ajtajú faragott fa szekrény előtt állva nézett a kamerába. Azzal kezdte, hogy tisztában van azzal, miszerint „teljességgel szokatlan”, hogy átmeneti vezetőként szól az ügyészi szervezethez, de úgy ítélte meg, hogy „erre itt és most szükség van”. Hogy miért? Lajtár szerint „a 155 éves ügyészi szervezet fennállásának egyik legnehezebb időszakát éli át”, mivel “a (...) jogszabályi változások, a társadalom fokozott elvárásai, valamint a szervezetünket érintő külső és belső hatások a (...) szervezetben korábban nem tapasztalt feszültséget és bizonytalanságot teremtettek.” Az átmeneti vezető által érzékelt feszült hangulatot szerinte csak tovább erősítette a feszült várakozás az új legfőbb ügyészre. „Az így kialakult helyzet sajnálatosan az ügyészségen kívül is érzékelhetővé vált” - fogalmazott Lajtár, de nem fejtette ki, hogy mire gondol, és hogy hol érzékelték így a helyzetet. Itt már közel másfél perce beszélt, de még nem mondott semmit azon felül, hogy miért tervez mondani valamit.

Aztán ráfordult. Vagyis előtte még tett egy tiszteletkört, amiben megköszönte a dolgozók munkáját. Ebben a formában:

„Az ügyészség nagy munkateher és a kollégák személyes áldozatvállalása mellett teljesíti alkotmányos feladatát, törvényesen, a szakma szabályai szerint”. Ezért a szervezet minden munkatársának köszönetet mondott. Külön is megköszönte, hogy „ilyen rendkívüli időkben” is felelősen, és esküjükhöz híven dolgoznak. Ez „nyomatékos elismerést érdemel.”

Sőt még azt is hozzátette, hogy az ügyészség „a törvény és igazság letéteményese. Ez így volt a múltban, így van a jelenben és így kell, hogy legyen a jövőben is. Hiszem, hogy szilárd jogállam csak erős ügyészség mellett valósulhat meg.”

Ezen a ponton már sejteni lehetett, hogy most jön a letolás vagy figyelmemeztetés. Így is lett, ezen a ponton értünk el az Üzenethez.

Lajtár szerint „sikeres munka azonban csak egységes, fegyelmezett és az integritás szabályait tiszteletben tartó közösségben végezhető.” Azaz az átmeneti vezető szerint az ügyészség jelenleg nem teljesen egységes, fegyelmezett és becsületes? A folytatás nem zárta ki ezt az értelmezést, a beszéd ugyanis így folytatódott:

„Ezen értékek figyelmen kívül hagyása nemcsak a szervezetet, de annak minden munkatársát sérti, rombolja a morált, rontja a társadalom bizalmát és értékítéletét. Ami elfogadhatatlan. Ez ellen fel kell lépnünk, mert rendkívüli helyzetekben különösen fontos a közösségünk ereje és az integritásunk védelme.”

Ez mintha figyelmeztetés lett volna a kollégák egy része felé. A folytatás is erre utalt:

„Az ügyészség most átmeneti időszakát éli. Kiemelten fontos, hogy “megkérdőjelezhetetlen szakmai méltósággal várjuk a szervezet új vezetőjének megválasztását. A társadalom is fokozott figyelemmel tekint ránk, ezért nagyon fontos, hogy ilyen helyzetben mit üzenünk, milyen képet mutatunk magunkról.”

Szóval mit szeretne Lajtár, hogy az ügyészség milyen arcot mutasson? Az eddigi óvatos fogalmazáshoz képest ezt elég világosan megmondta:

„Ennek az üzenetnek világosnak és határozottnak kell lennie. Azt kell mutatnia, hogy a közösség biztos lehet abban, hogy az ügyészség mindenkire kiterjedően, tisztességesen és részrehajlás nélkül teljesíti törvényes kötelezettségét. Bármilyen változások zajlanak is, a szervezet a stabilitást, a rend garanciáját biztosítja. Ezzel tartozunk a társadalomnak, a szervezetnek, a hamarosan kinevezésre kerülő és a jövő garanciáját megtestesítő fogalmazóknak és saját magunknak is. Ezt kérem mindenkitől, és ehhez kívánok sok erőt, kitartást és jó egészséget. Isten áldja a magyar ügyész szervezetet!”