A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) augusztusban számolt be arról, hogy az adataik szerint a huszonkettő hazai borvidéken igazoltan jelen van a szőlő aranyszínű sárgaság betegsége. Korábbi cikkünkben három hazai kutatóintézet, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kutatási programja alapján arról írtunk, hogy a fertőzésre nincs orvosság, a beteg tőkéket ki kell vágni. Az aranyszínű sárgaság a jellegzetes tünetek után lett elnevezve. A fertőzött tőkéken a levelek hirtelen besárgulnak vagy bevörösödnek, a szélek begöngyölődnek, a fürtök elszáradnak, a vessző nem érik be rendesen.

A problémát az apró, baktériumszerű kórokozó jelenti, amelyet egy Amerikából érkező, Magyarországon először 2006-ban észlelt kabócafaj terjeszt. Magyarországon 2013-ban azonosították a betegséget. A kutatók úgy látják, hogy az aranyszínű sárgaság teljes felszámolása már nem reális, ezért a terjedés lassítására, a károk mérséklésére, valamint a fenntartható szőlőtermesztés feltételeire kell összpontosítani.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a HUN-REN adatai szerint 2024-ben 47 ezer beteg szőlőtőkét kellett kivágni, viszont 2025-ben már 300 ezret. 60-85 hektárnyi területről beszélünk, ami jelentős anyagi kár a gazdáknak. A magyarországi szőlőültetvények hasonló mértékű pusztulására utoljára a filoxéravész idején volt példa.

„Jelenleg az az egyetlen esélyünk, hogy a kabóca ellen védekezzünk, mert magára a betegségre nincs gyógymód”

„Amióta az eszemet tudom, mindig a szőlőben voltam. Az édesapám, a nagyszüleim, valamint az ő szüleik is szőlővel foglalkoztak. Édesapám csak mellékállásban, mert abban az időszakban mindenkinek dolgoznia kellett. Talán az első generáció vagyok a családból, aki csak szőlővel foglalkozik, ebből élek. Édesapám nem adta el a területeket, megkaptam tőle, azt mondta, ha szeretném, akkor csináljam, azóta is csinálom” – fogalmazott Rausch Zsolt, aki Császártöltésen fogadta stábunkat.

Rausch Zsolt közel húsz hektáron termel szőlőt, amit borászatoknak értékesít. A földjein kékfrankos, zweigelt, cserszegi, bianca, valamint az Eger 2 néven emlegetett villard blanc tőkék sorakoznak, a körülbelül 2,5 hektárnyi saszla csemegeszőlő mellett, amiből az udvarán kaptunk kóstolót.

A szőlész úgy tudja, hogy az aranyszínű sárgaság már megjelent a környéken, viszont Császártöltésen nem találtak igazoltan fertőzött tőkét, ezért kivágásra sem volt szükség. Rausch Zsolt úgy vélekedett, a község mentességének oka, hogy évekkel ezelőtt felbukkant egy másik kártevő, a gyapjas pajzstetű, ami ellen védekeztek, ez pedig az amerikai szőlőkabóca terjedését is akadályozhatta.

Ami az amerikai szőlőkabóca „tevékenységét” illeti, Rausch Zsolt így foglalta össze a helyzetet:

A fitoplazma önmagában nem feltétlenül okoz gondot, viszont a kabóca vektorként funkcionál. Táplálkozik a tőkéből, a kiszívott nedv a gyomrába kerül, majd körülbelül harminc nap alatt, a hemolimfán keresztül a nyálmirigyébe jut. Ezzel válik fertőzőképessé az egyed, megbetegíti az egészséges tőkéket, ha azokból táplálkozik. Jelenleg az az egyetlen esélyünk, hogy a kabóca ellen védekezzünk, mert magára a betegségre nincs gyógymód.

Rausch Zsolt arról is beszélt, hogy az amerikai szőlőkabóca öt stádiumából az elsőben még fejletlen a szívószerv. A második és a harmadik stádiumban szintén védtelen a kabóca, nem hagyja el a tőkét, a levelek fonákján táplálkozik. A szőlész szerint, ha ebben az állapotában el tudják pusztítani a kabócát, akkor megóvhatják az ültetvényt a már kifejlett egyedek fertőzésterjesztésétől.

„Hiába védjük a szőlőnket, ha a szomszédunk trehány, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk”

A fent vázolt védekezési módszernek is van egy komoly buktatója: a gondozatlan ültetvények. Rausch Zsolt hangsúlyozta: „Ha a szomszédos ültetvénnyel nem foglalkoznak, és fertőzöttek a tőkék, akkor kifejlődnek a kabócák és átrepülhetnek a gondozott földekre. Ilyenkor már hiába próbálunk méreggel védekezni, amitől a kabóca ugyan idővel elpusztul, de amíg él, fertőzőképes. Hiába védjük a szőlőnket, ha a szomszédunk trehány, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. A védekezés kulcsa, hogy ne legyenek gondozatlan ültetvények. Ha kimegyünk a területre, megnézünk egy elhanyagolt táblát, és rögtön mellette egy olyat, amelyben valószínűleg már megjelent a kabóca.”

Az egyik közeli település felé vettük az irányt, a határban pedig pontosan az várt minket, amit Rausch Zsolt előzetesen felvázolt: balra egy gondozatlan ültetvény, jobbra pedig olyan tőkék, amelyeken az aranyszínű sárgaságra utaló jelek azonosíthatók. Szemrevételezéssel nem állítható fel a diagnózis, tekintettel arra, hogy más, kevésbé veszélyes szőlőbetegségek is okozhatnak hasonló tüneteket a leveleken, ezért fontos a potenciálisan fertőzött tőkék gyors laboratóriumi vizsgálata.

Jártunk a Zala megyei gazdák előadásán. Azt mondták, hogy védekezés mellett is évente legalább 10 százalékát elveszítik a tőkeszámnak. Ha valahova egyszer bekerül ez a betegség, már csak tűzoltásra van lehetőség. Szeretnénk megvédeni az ültetvényeket, viszont abban a hatóság segítségére is szükség van, hogy a gondozatlan területekkel történjen valami

– hangsúlyozta Rausch Zsolt, megjegyezve, hogy egy ültetvény elhanyagoltságának számos oka lehet, ide sorolva az osztatlan közös tulajdont, vagy a gazdák kiöregedését. Rausch Zsolt úgy látja, a borkóstolásnak van romantikája a fiatalok körében, viszont az addig elvégzendő munka nem teszi vonzóvá a szakmát.

A szőlész felhívta a figyelmünket arra is, hogy az Agrár-környezetgazdálkodási Programban (AKG) kötelezettséget vállaltak egy minimum tőkeszámra, tehát ebből a szempontból sem mindegy, hogy mi történik az ültetvényeken. „Ha nem lenne az AKG és a földalapú támogatás, vagy a gázolajhoz kapott segítség, akkor az idei termés után – ami körülbelül 10-15 százalék volt az előző évekhez képest – még arra sem lenne elég forrásunk, hogy a kabóca ellen védekezzünk” – mutatott rá a szőlész, hozzátéve: ha kivágott tőkéket kell pótolni, a teljes termésszint eléréséhez 4-5 évre is szükség lehet. Ha olyan sorban cserélnek tőkét, ahol évek óta állandó az állomány, több időt is igénybe vehet a növekedés a nagyobb tőkék árnyéka miatt.

„Ha jön a sárgaság, abból nincs visszaút”

Ami az idei terméscsökkenés okait illeti: a május eleji –5, –7 Celsius-fok sok rügyet elfagyasztott, majd körülbelül három hónapig a csapadék is hiányzott a területről, ami a fürtök súlyvesztéséhez vezetett. A korábbi, 70-75 százalék körüli kihozatal lecsökkent 50 százalékra, viszont a jobb koncentráció jót tett a minőségnek, kiváló borok készülhetnek. Az időjárás változása már a szüret időpontjára is hatással van: a hagyományosan szeptember végi, októberi munkák augusztusban kezdődtek.

Rausch Zsolt szerint a szőlőtermesztésben az a legnagyobb kihívás, hogy szinte minden év új helyzet elé állítja a gazdákat, ezért a rutinhoz történő ragaszkodás már nem feltétlenül hoz sikereket. Új kihívásokat pedig a jövő is tartogathat, az éghajlatváltozással újabb kártevők és növénybetegségek jelenhetnek meg Magyarországon. A változás másik oldala, hogy a régóta ismert betegségek – például a peronoszpóra, a lisztharmat, valamint a szürkerothadás – egyre kevesebb problémát okoznak.

Végül ellátogattunk Rausch Zsolt földjére is. A szőlész mechanikai védekezésként csupaszon tartja a tőkék alját, hogy a fejlődő kabócák kisebb eséllyel telepedjenek meg a területen. A császártöltési szőlész a saját eljárásaikról kifejtette: „Olajos, rezes, kénes alapon nyugodott a védekezésünk, amihez rovarölő szert adagoltunk. Egyedül a kötődés időszakában kapott folpanos kezelést a szőlő. Kevés vegyszert használtunk, de ez elegendő volt a nagyon érzékeny kékfrankos védelméhez is. Ami fontos különbség, hogy a peronoszpórától vagy a lisztharmattól nem pusztulnak el a tőkék, nagyobb odafigyeléssel gyógyítható a szőlő, viszont ha jön a sárgaság, abból nincs visszaút.”

(Borítókép: Rausch Zsolt 2026. szeptember 10-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)