Bár sokan azt hiszik, a reflektorfényben élők élete gondtalan, András bevallja, hogy benne is rengeteg a kérdés és a bizonytalanság.

Azt veszem észre, hogy az évek múlásával egyre érzékenyebb leszek, és saját magam legnagyobb gátja nem más, mint én vagyok – ismeri el nyíltan a színész.

Kiderült az is, hogy még harminchat évnyi pályafutás után sem tűnt el belőle a lámpaláz, sőt, a korral inkább nőtt benne a szorongás. Ugyanakkor – bevallása szerint – a közösségi média sem hagyja érintetlenül: „Egész életemben nem voltam függője semminek, nem dohányoztam, nem ittam, most egyvalamitől függő lettem, és az a telefonom.” Mint meséli, a közösségi média érettebb korban „érte utol”, és nem bánja, hogy sok idejét elveszi. A fiataloktól kapott visszajelzéseknek kifejezetten örül, egyébként pedig szórakoztatja a különböző oldalakra készített tartalom, a fotók, videók készítése, a vágás – mesélte a Nők Lapjának.

A nyaralásra idén kevesebb ideje maradt

A szigorú időbeosztás és a reflux miatti állandó önkontroll után most elhatározta: jövő nyáron végre megadja magának a valódi pihenést. Egy hónapot szeretne egyhuzamban kikapcsolódni, amire idén nem volt lehetősége, mivel a magánszínházak darabjai nyáron is futottak. Imádja a tengert, a Balatont, ez utóbbihoz már csak nosztalgiából is elmegy.

Nekem a nyaralás arról is szól, hogy a nővérem lecsóját eszem, kávét iszom, mákos gubát választok desszertnek. Ezekre egész évben vigyáznom kell – mesélte mosolyogva.

Csonka András számára a színpadi élet nem csupán munka, hanem egy életen át tartó játék, amit még a főiskolai osztályfőnökétől, Szinetár Miklóstól tanult meg. A rendező elmondta, hogy vegyék komolyan a színészetet, de ne felejtsék el, hogy ez mégiscsak játék. Szerinte a nézők el sem tudják képzelni, hogy amíg ők az ebédet készítik otthon hétvégén, ő éppen egy gyertyatartó jelmezbe bújva szórakoztat másokat az Operettszínház színpadán. Ugyanakkor néha sötétebb gondolatok is gyötrik, hogy vajon meddig marad érdekes a nézők számára, szükség lesz-e rá a színpadon.

Szerepek sora várja

A népszerű művész igyekszik mindig a pozitív dolgokra összpontosítani:

Mindenért próbálok hálás lenni. Többek között azért is, hogy reggel felébredek, széthúzom a függönyt, és azt látom, amit látok.

Bár naptára most is zsúfolásig tele van – az Operaházban a Háry Jánosban, az Erkel Színházban a Wickedben és a Veres 1 Színházban is színpadra lép –, az egyik legkülönlegesebb és legösszetettebb feladat mégis a Turay Ida Színházban várja. Az Esőember színpadi változatában formálja meg Raymondot, Dustin Hoffman ikonikus szerepét. A hiteles alakítás érdekében András semmit sem bíz a véletlenre...

Erre nagyon másképp kell felkészülnöm. Felvettem a kapcsolatot egy intézettel, ahol autista emberekkel foglalkoznak.

A sokszínű szakmai kihívások és az internetes jelenlét mögött a színész legfőbb célja továbbra is a derű és a hálás szemlélet megőrzése. Úgy véli, az élete főműve nem egy-egy színházi vagy zenei szerep, hanem maga a sikeresen megélt élet.