Ezt az írást most azért olvashatják, mert bár A pilótanő című indiai háborús filmet már 2020-ban bemutatták, ám a Netflixen most elérhető, és kapcsolódik a Safed Sagar hadművelet: Bevetés a Himalája felett című szintén indiai filmhez, amiről már olvashattak itt, a Cinematrixon. Igaz történeten alapul.

Igen, kiszínezték. A pilótanő alkotói (két rendezője is van: Grswkk és Sharan Sharma) nem is titkolják, a film elején elárulják, hogy minden megtörtént események alapján készült (a film eredeti címe Gunjan Saxena: The Kargil Girl) , ám a forgatókönyvet (négyen is írták) addig-addig fejlesztették, hogy bár ez a film tényleg az első indiai vadászpilótanő történetéről szól, ám a végső draft olyannyira hollywoodi lett, hogy erre már a bollywoodi producerek is felkaphatták a fejüket.

Minden hősgyártás és propagandisztikus hatásmechanizmus ellenére A pilótanő korrekt filmes munka. Arról szól, hogy Gunjan Saxena (a filmben Janhvi Kapoor alakítja) hogyan vált nemzeti hőssé, hogyan lett az indiai légierő első női vadászpilótája.

a szemünk előtt válik valóra egy leánygyermek álma, pilóta lesz, ráadásul vadászpilóta a férfiak között, és ez, megismerve az indiai katonaság macsókkal teli világát, egyáltalán nem tűnik leányálomnak.

A forgatókönyv szerint Gunjant sorozatosan megalázzák, lenézik, a vadászhelikopter-pilóták társadalma nem akarja őt befogadni. Bemutatják azt is, hogy a laktanyában nincsen női mosdó, sem női öltöző, Gunjannal senki nem akar repülni, mert mi lesz akkor, ha a felhők fölött elsírja magát.

Mint a mesében

Gunjan Saxena története a kitartásról szól. Arról, hogy – bár már a pilótaképzőbe sem akarták felvenni alacsony termete miatt, csakhogy a karja másfél centiméterrel hosszabb volt az előírásokhoz képest, így egyenesen ülve is elérte a botkormányt – aki szorgalmasan tanul, és a legevőben ösztönösen irányítja helikopterét, arra a hazának szüksége van. 

Tény, Gunjan azokban időkben lett pilóta, amikor az indiai légierő a nők előtt is megnyitotta a karrier lehetőségét, éppen akkor, amikor nem sokkal később kitört a Kargil-háború (1999). Erről szól Safed Sagar hadművelet: Bevetés a Himalája felett című film is.

A pilótanő sok szempontból nem tér el attól a propagandisztikus szándéktól, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy Indiában dicsőség a hazát szolgálni. Gunjan Saxena tökéletes alany ehhez, fejlődéstörténete – köszönhetően a forgatókönynek – mesébe illő, példája sok-sok fiatalt szólíthat meg, és azt üzeni, hogy indiaiak, álljatok be katonának, ez szép karriert jelent, dicsőséget hoz a családnak, dicsőséget a hazának.

Ebben a filmben is annyiszor hangzik el a Jai Hind köszöntés – Győzelem Indiának / Dicsőség Indiának –, amely még a britek elleni függetlenségi mozgalomban született, hogy nem lehet nem észrevenni, hogy ez India függetlenné válása (1947) óta milyen mélyen beágyazódott az indiai társadalom lelkébe, s vált nemzeti szlogenné.

Birodalmi hősök

Janhvi Kapoor színésznő tökéletes Gunjan Saxena szerepére. Rajta keresztül ismerjük meg a megaláztatás szinte minden fázisát, erős karakter, pontosan olyan, akiről bármilyen állami propaganda heroikus plakátokat készíthetne, és akire bármelyik indiai fiatal lány példaképként tekinthet. Az ilyen típusú hősképzés mindig történelmi távlatokból mutatja meg egy társadalom állapotát, és azt, hogy az ehhez készült filmes alkotások mennyit érnek.

S bár az IMDb közönsége A pilótanőt nem fogadta kitőrő lelkesedéssel (5,6), a film – mégha sematikus hősképző is – egészen jól összerakott alkotás. Jó a vágás, az operatőri munka, a színészi játék, a díszlet.

Egy nézést biztosan megér, cserébe látványos, klisékkel telehintett alkotást kapunk, és valamit megérezhetünk abból, hogyan működik egy társadalom és a filmgyártás akkor, amikor a hatalomnak hősökre van szüksége ahhoz, hogy összetartson egy birodalmat. 

Érdekesség, hogy a film bemutatója után az indai légierő kifogást emelt, mert szerintük A pilótanő negatív színben tüneti fel őket, a tiszteket, a pilótákat. Ezek szerint a filmben bemutatott dramaturgiai alázás nekik is soknak, túlzónak tűnt. 

6,5/10