Nobel-díjas klasszikus, bátor antifasiszta, a polgári értékrend képviselője, az emigráció egyik legnagyobb írója, homoszexuális vágyait elnyomó családapa, olykor rendkívül önző, máskor nagyon is önfeláldozó férfi, aki minden délelőtt az íróasztalánál ül és ír, történjen körülötte bármi – Thomas Mann élettörténete bonyolult história, amit a magyarul most megjelent, A varázsló című könyvében Colm Tóibín tolmácsol az olvasóknak. A Kada Júlia fordításában olvasható terjedelmes regény nem az első művészregény az ír szerzőtől, 2004-ben írt már hasonlót Henry James életéről The Master címen, bár ez magyarul egyelőre még nem olvasható.

Mozgalmas élet: sok gyerek, két világháború és az emigráció

A varázsló a Nobel-díjas német író életét 1891-től 1955-ig követi nyomon, Mann kamaszkorától egészen a halála évéig. A Tóibíntől megszokott takarékos, olvasmányos és keresetlen nyelvet használva, időrendben halad végig az íróóriás életén, a lübecki gyermekévektől Münchenen át az Egyesült Államokig, majd az Európába való visszatérésig. A regény hűségesen követi a Thomas Mann életéről tudható, többnyire jól ismert tényeket (a könyv végén a szerző fel is sorolja, mely életrajzi művek jelentettek segítséget számára), részben mégis fikció, hiszen sokszor helyezkedik a német író nézőpontjába, bemutatja, mit gondolt, hogyan reflektált magában az egyes eseményekre, erről pedig értelemszerűen nem lehet biztos tudása.

A kamaszkortól, egész pontosan Thomas Mann tizenhat éves korától indul a történet, itt még a szigorú, szabályok között zajló lübecki életet látjuk, a gazdag kereskedőcsaládot, majd a szenátor apa korai halálát. Ekkor a bohém, brazil származású anya egy szabadabb városba, Münchenbe költözteti a családot, ahol két legidősebb fia elkötelezi magát az irodalomnak. A főhős itt ismeri meg későbbi feleségét, Katiát, a zsidó származású, zenerajongó Pringsheim család lányát, miközben nem is igazán tudni, hogy a lányba vagy annak ikertestvérébe, Klausba szerelmes. Később olvashatjuk a házaspár hat gyermekének születését, közben a háttérben az első, majd – és Tóibín ezt tárgyalja legrészletesebben – a második világháborút, illetve az ennek lezárását követő időszakot.

Tóibín az igazolható életrajzi adatokat egészíti ki a szerző belső ábrázolásával, mikor bevezet minket főhőse tudatába. A Thomas Mannt körülvevő világ nem eseménytelen: nemcsak a hat gyermek jelentette izgalmak, de a két világháború is szinte feldolgozhatatlan mennyiségű problémát jelent, még akkor is, ha a zárkózott író minden körülmények között az írásnak szenteli a délelőttjeit. Az íróportré rendkívül sokoldalú, hiszen egyszerre látjuk az apát, a férjet, a fiút, a testvért, a művészt, az európai polgári értékek védelmezőjét és a saját elfojtott vágyaival küzdő férfit is. A sokféle szerep természetesen ellentmondásokat szül, és Tóibín ezeket is megmutatja: a szerető férjet, aki fiatal férfiakról ábrándozott, a sok esetben önző, hiú művészt, aki azonban képes volt áldozatot hozni a családjáért, a nagy írót, aki lemondott legelemibb vágyairól, a bizonytalan, késlekedő embert, akinek a történelem alakulása miatt sokszor kellett hallatnia a hangját.

Ez utóbbira jó példa az 1930-as nyilvános kiállás, amikor a már Nobel-díjas szerző Felhívás az észhez címmel történelmi jelentőségű előadást tartott Berlinben: „A cím máskor nem lett volna provokatív, de most az volt. Nagyon gondosan készítette elő az előadást, és írás közben egyre dühösebb lett, egyre erősödött benne a meggyőződés, hogy ezeket a szavakat ki kell mondania.” Az előadását azonban bekiabálásokkal megzavarják, és mivel a szervezők szeretnék elkerülni a botrányt, arra kérik, fogja rövidre, de nem teszi: „Folytatta a támadást a náci ideológia ellen, nagyobb hévvel, mint addig, mialatt a közbeszólások egyre több helyről jöttek és egyre indulatosabbak lettek. (…) Mire Thomas befejezte, már alig lehetett hallani, amit mond.”

Bonyolult családi dinamika, elfojtott vágyak

Ezt a határozott kiállást a náci rezsim és Hitler ellen később is folytatja, bár sokszor úgy érzi, elkésik vele. Nagyon érdekes, ahogyan Tóibín bemutatja azt a folyamatot, melyen végighaladva újra és újra szükségét érzi, hogy elítélje azt, ami a hazájában zajlik. De nem kevésbé izgalmas az a családi dinamika, amit az ír szerző az életrajzok alapján felvázol. Megismerünk egy végtelenül visszahúzódó, szinte emberfeletti önuralommal élő írót, miközben a környezete is megelevenedik (különösen a feleség, Katia, és a két legidősebb testvér, Erika és Klaus alakja igazán plasztikus). A varázsló pontosan ettől válik klasszikus családregénnyé: megmutatja, hogy Thomas Mannt képtelenség megérteni az őt körülölelő és formáló családi háttér nélkül.

Gyermekei furcsa, különc, a saját útjukat járó – ugyanakkor egész életükben világhírű apjuk segítségére szoruló – gyerekek voltak, akik felnőttként is nehezen simultak bele a hétköznapi, polgári életbe. Különösen a már említett legidősebbek éltek szabadosan, sokszor botrányosan, és a családból nem hiányoztak az összeomlások, a mentális krízisek, a különböző devianciák. Thomas Mann két nővére lett öngyilkos, majd később fia, a művészként és botrányhősként is hírhedt, a Mephisto című regényt író Klaus is.

A könyv egyik legellentmondásosabb része egyébként éppen az, amikor az író, már a második világháború lezárása után európai körútra indul, és értesül fia haláláról. Felesége és a legnagyobb lánya is teljes passzivitásba süllyed a fájdalomtól, így neki kell döntenie, elmennek-e Klaus temetésére, vagy folytatják az írói körutat. (Erről az időszakról szól az Apaföld című film is, amit nemsokára a magyar mozik is bemutatnak.)

Végül Thomas Mann ez utóbbi mellett dönt, ami kívülről nézve nagyon is megkérdőjelezhető döntés, de Tóibín itt is igyekszik belülről láttatni, árnyalni a döntés lehetséges okát: „Amikor letette a telefont, arra gondolt, bárcsak megmondta volna Elisabethnek, hogy nem képes elviselni a koporsó látványát, nem képes ott menni mögötte a cannes-i utcákon, tudva, hogy Klaus élettelenül hever benne. De főleg nem képes elviselni a gondolatot, hogy Katia megteszi ezt az utat, aztán eljön a temetőből, ahol Klaus a földben hever, és senki nem nyújthat neki vigaszt. Tudta, hiba távol maradni.”

De Thomas Mannt nemcsak családapaként, hanem íróként is látjuk a regényben, mely megmutatja, melyik híres műve mögött milyen életrajzi háttér, milyen ihletforrás található, hogyan keletkezik és milyen visszhangra talál az első, nagy sikerű könyv, A Buddenbrook ház, hogyan születik a feleségét a tüdőszanatóriumban meglátogató férj élményeiből A varázshegy. Talán ennek a dimenziónak nagyobb teret is lehetett volna adni a könyvben: a művészetelméleti és írói megfontolásokról viszonylag kevés szó esik. Aki Thomas Mann alkotói gondolkodására, műveinek keletkezésére és írói módszereire is kíváncsi, annak érdemes ezt a könyvet más olvasmányokkal kiegészítenie.

És persze Tóibín Mann homoszexualitása mellett sem megy el szó nélkül. Már a kamaszkori jelenetekben hangsúlyosan jelen van a téma, és később is újra meg újra visszatér. A szerző azonban mindvégig tartózkodik a szenzációhajhász megközelítéstől, nem erre építi fel a regényt. Nem is kisebbíti a kérdés jelentőségét – hiszen Mann egész életében elfojtotta legelemibb vágyait, ennek súlyát pedig nem igazán lehet elbagatellizálni –, de nem is csinál az életéből indiszkrét leleplező történetet. Inkább azt a csendes, ugyanakkor nagyon intenzív küzdelmet tárja fel, melyet ezzel kapcsolatban az író egész életében folytat.

Bár Tóibín és Mann írói világa, szövegalakítása, stílusa rendkívül távol áll egymástól, az ír szerző képes volt megragadni a sokféle ellentmondással teli német író alakját. A varázsló legnagyobb vállalása talán éppen az, hogy miközben egy rendkívül alaposan dokumentált életet dolgoz fel, arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk azon, mi az, ami rekonstruálható egy ember belső életéből. Tóibín nem egyszerűen kitölti a dokumentumok hiátusait, hanem elképzeli azt az embert, aki mögöttük áll – és közben nyilvánvalóvá teszi azt is, milyen bizonytalan talajon jár minden életrajzi fikció, amikor a kimondatlan gondolatok és vágyak területére lép.

Tóibín lesz az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége, a fesztiválon majd a Budapest Nagydíjat veheti át.

Colm Tóibín: A varázsló
Fordította: Kada Júlia
Park, 2026, 7000 Ft