Még a furcsa orvosi kórképek közül is – amikből van azért bőven – kiemelkedik az üvegképzetnek nevezett pszichiátriai jelenség. Aki ebben szenved, azt hiszi, hogy a teste üvegből van, és nagyon könnyen összetörhet. Üvegképzetben évszázadokkal ezelőtt szenvedtek a legtöbben, az európai történelemben több mint kétszáz éven át volt a műveltebb rétegek különös betegsége, de elszigetelt esetek még ma is előfordulnak.

Az egyik leghíresebb üvegképzetes történelmi személy kétségkívül VI. Károly francia király volt. Ő egyébként sem volt egyszerű eset: a történetek szerint rendszeresen őrjöngött, egyszer lóháton öt saját lovagját ölte meg mérgében, mielőtt lerántották a lováról és megfékezték. A király krónikása, egy Saint-Denis-i szerzetes szerint Károly pszichotikus epizódjai az üldöztetéstől való félelemben, téveszmékben és önkéntelen erőszakban nyilvánultak meg.

Az Őrült Károly néven emlegetett uralkodó állítólag időnként a saját feleségét és a gyerekeit sem ismerte fel, és eszelősen rohangált a palotában. 1405-ben pedig öt hónapon át nem volt hajlandó megmosakodni, és testét fertőzött sebek és tetvek borították, végül a király orvosának kérésére erővel fürdették meg.

Károly ezenkívül üvegképzetben is szenvedett. II. Piusz pápa leírása szerint a király betegsége napról napra súlyosbodott, egészen addig, amíg teljesen el nem veszítette az eszét. Ebből a beszámolóból tudjuk, hogy időnként azt hitte, üvegből van, és nem engedte, hogy hozzáérjenek. Vasrudakat erősíttetett a ruhájába, és különböző módszerekkel igyekezett megvédeni magát attól, hogy elessen vagy összetörjön – például azzal, hogy nagyon puha párnákkal bugyolálta be magát, nehogy alvás közben baja legyen.

A klasszikus ókorból és a kora középkorból is maradtak fenn feljegyzések olyan emberekről, akik azt hitték magukról, hogy agyagból vannak. Ezeket az eseteket jellemzően a kerámiára és az agyagból teremtett emberre utaló bibliai történetekhez kapcsolták. Az üvegképzet ennek a kiterjesztett változata, folytatása lehetett. Először egy 1561-es orvosi szövegben jegyezte fel egy holland orvos, Levinus Lemnius. Az aranykora valamikor a 15–17. századi Európában lehetett. Az irodalomban is találunk rá példát: Cervantes Az üvegdiák története című elbeszélésében a főhőst egy afrodiziákumnak szánt birsalmával mérgezik meg, ami üvegképzetet vált ki nála.

Az 1830-as évekre az üvegképzet eltűnt az írásos emlékekből. A modern korban már csak elvétve lehet találkozni ezzel a mentális problémával, Andy Lameijn, egy holland pszichiáter viszont talált néhány újabb esetet is, főként az 1800-as évek végéről. Lameijn előadásokat is tartott a témáról, emiatt megkereste őt egy kollégája, aki saját hollandiai kórházának archívumában talált egy, az 1930-as évekből származó esetet. Egy másik orvos pedig egy másik kórház 1964-ből származó esetét mutatta be neki.

Több elmélet is létezik arra, hogy miért tűnhetett el ennyire ez a tévképzet a modern társadalomból. Egy pszichiátriatörténész szerint az ilyen téveszmék gyakran az adott kor új anyagaihoz és technológiai vívmányaihoz kapcsolódnak: a 17. században az üveghez, a 19. században például a cementhez, napjainkban pedig a technológiához és a megfigyeléshez kapcsolódó elképzelések jelenhetnek meg hasonló formában.

(Sky History, BBC)