Ennyit számít a támadófutball és a bajnoki cím: az ETO FC a várható bónuszokkal együtt több mint 10 millió euróra (csaknem négymilliárd forintra) váltotta a fantasztikus 2025–2026-os idényét. Olekszandr Piscsur (700 ezer euró és bónuszok) játékjogának értékesítése már az év elején biztos volt, és ő is inkább különleges fizikai adottságai miatt kelt el, nem azért, mert olyan sokat szerepelt volna a győri csapatban. 
A nyáron viszont már az aranyérmes ­kulcsembereken volt a sor: előbb Vitális Milán (2.45 millió euró és bónuszok), majd Nadir Benbuali (2.9 millió euró és bónuszok) kelt el klubrekordot jelentő összegért, Tóth Rajmund (1.8 millió euró és bónuszok) és Csinger Márk (1.5 millió euró és bónuszok) eladása is jelentős bevételt eredményezett. 

A GYŐRI SIKERSZTORI UTÁN VALÓBAN KIÁRUSÍTÁS JÖTT?

A rendszerváltás utáni, a magyar futball szempontjából különösen kaotikus évtizedekben kialakult reflexek miatt sokan úgy gondolták, hogy a tulajdonosok a kormányváltás és a futballba áramló támogatások csökkenése miatt pénzzé teszik a sikercsapatot, majd elengedik a kezét. Egyáltalán nem ez történik, hiszen az NB I-re általában is jellemző volt a nyáron a példátlan eladási láz (a csakfoci.hu terjedelmes gyűjtést készített arról, hogy a magyar csapatok 40 millió euróért értékesítettek a nyáron, régiós szinten Ausztria mögött a második helyen végezve), igaz, a győri sikersztori sokáig tényleg a széthullás látszatát keltette.

Hatmilliárd forintra, tehát nagyjából a felére csökkent például a televíziós közvetítésekből származó bevétele a kluboknak, de lényeges részlet, hogy a Szerencsejáték Zrt.-vel is csak egy évre állapodott meg az MLSZ (a kettő együtt összesen 15 milliárd forint), tehát már középtávon sem lehet ezekkel a bevételekkel biztosan számolni. Az aggodalmat fokozta, hogy az előző edző habozás és mindenféle magyarázat nélkül a Ferencvároshoz távozott, majd a sportigazgató, Steven Vanharen is faképnél hagyta a klubot néhány héttel a bajnoki cím véglegesítése után. Tudni lehetett, hogy a kulcsemberekért sorban állnak a külföldi klubok, akiknek így nem volt kivel tárgyalniuk, ráadásul edző sem volt, aki iránymutatást adott volna a játékosoknak a bizonytalan helyzetben.

A káoszt csillapította Efraín Juárez és ­Sander Van Praet kinevezése, de a távozni vágyók teljesítménye arról tanúskodott, hogy már nem feltétlenül a győri projektet építenék. A Kispest-Honvéd elleni győzelem után a vezetőedző hangsúlyozta, hogy végre kizárólag olyan játékosokkal dolgozhat, akik az ETO-ért hoznak áldozatot. Ez a kijelentés persze finoman szólva is erős, figyelembe véve, hogy a pellengérre állított futballisták a klubtörténet ötödik bajnoki címét szerezték meg. Az európai kupaselejtezőben Benbuali már nem játszott, Tóth az utolsó három meccsen sérült volt, Csinger Márk csak az első kettőn lépett pályára, Vitális Milán pedig viharos körülmények között távozott. Mindeközben a hihetetlen sérüléshullám miatt ifistákkal kellett megvívni a nemzetközi kupában az Atert Bissen és a Riga elleni párharcot, valamint a bajnokikat is. Az erősítések pedig csak nem érkeztek. 

HATALMAS KÖLTSÉG LEHET AZ „ÚJ” STADION FELÚJÍTÁSA

A Sander Van Praet és Csordás Szabolcs-féle szakmai és a Világi Bálint-féle klubvezetőség fejében a gondolatok már a jövőbe kalandoztak. Az ETO célja a megváltozott (vagy inkább kialakulóban lévő) piaci környezetben, hogy fenntarthatóan működtesse a klubot gazdaságilag, mindeközben bővítse és javítsa az infrastruktúrát. Világi Oszkár 2022-es szerepvállalása óta rengeteget szépült és fejlődött a klubépület, azonban a centerpályán kívül mindössze négy másik pályája van az ETO-nak. Ez a bajnokcsapathoz kissé méltatlan, valamint a felnőttválogatottba is játékosokat adó akadémia méretéhez és munkájához sem elég. A stadiontól nem messze már megtörténtek az első „kapavágások”, ahol új edzőpályák és öltözők épülnek majd.

Hatalmas feladat és költség lesz a rossz állapotban lévő stadion felújítása is: a keleti oldal csak a vendégszurkolók, a VIP-vendégek, valamint a családtagok számára nyílik meg, tehát általában legalább hétezer szék üresen marad. Ez nem csak a kihasználatlanság és fenntartás miatt problémás: akármilyen jól szerepel a csapat, a jegy- és bérletárakat nemigen emelheti a klub, ha nem szépül meg a stadion, amelynek jogi helyzete a 2015-ös gazdasági összeomlás óta nincs megnyugtatóan rendezve, jelenleg állami tulajdon, a klub csak bérlője és használója. A VIP-szektorok is korszerűtlenek, nehéz értékesíteni őket, márpedig egy önfenntartó modell fontos pillére a skyboxok megléte és megtöltése.

Ezzel együtt minden jel és kommunikáció arra utal, hogy az ETO legfőbb szakmai célja, hogy maradjon a csúcson, gyarapítsa a vitrint a két hazai serleggel, és évről évre az európai porondon szerepeljen. Paradox helyzetet teremt, hogy miközben a fenntarthatóságért el kell adni a legjobbakat, a pénzre vigyázva vissza kell erősíteni a keretet annyira, hogy ugyanazokért a célokért küzdjön, mint előtte, és a jövőben az újak játékjogát is értékesítse. A Világi Oszkár vezette DAC-nál ez többé-kevésbé megvalósul: évek óta dobogós vagy dobogóközeli a csapat, képes nagy összegért értékesíteni a játékosokat (legutóbb Redzic Damirt 4.75 millió euróért a Salzburgnak), igaz, a bajnoki cím, de még a kupagyőzelem sem jött össze ebben az időszakban, és hiányérzetet okozhat még, hogy nyáron rendre véget ér az európai kupakaland. A Konferencialiga bevezetésével hatalmas lehetőség nyílt a kelet-közép-európai kluboknak, hogy viszonylag könnyen jelentős pénzdíjra tegyenek szert, így a DAC-hoz hasonlóan az ETO-nak, és a Ferencvároson kívül minden más magyar klubnak létfontosságú lenne, hogy legalább a harmadik számú európai kupa őszi szakaszába bejusson, lehetőleg rendszeresen…

Lapunknak adott nyári interjújában ­Sander Van Praet kifejtette, hogy csatárt igazolni seperc alatt lehet. A klubfilozófiába, a csapatba, az edző elképzeléseibe illeszkedőt már jóval nehezebb, márpedig az infrastruktúra és személyzeti fejlesztés mellett nem fér bele, hogy egy klub milliókat szórjon el alkalmatlan játékosokra.

A magyar futball és az ETO is megsínylette, hogy vékony, fiatalokkal toldozott-foldozott kerettel kellett megvívni a kupameccseket, de a kiárusítás mítoszát a porba tiporta az egyesület azzal, hogy szeptember elejére már 12 új érkezőt jelentett be. Vagy kölcsönben vételi opcióval, vagy csekély összegért jöttek, de ez igaz volt a bajnoki címet nyerő kulcsemberek többségére is.

A KERET MÁR MEGVAN, A JÓ JÁTÉK MÉG HIÁNYZIK

Mivel későn került a helyére a szakmai vezetés, és az előző sportigazgató nem készítette elő a nyári átigazolási időszakra a kiszemelt játékosokat, hatalmas lemaradásban kezdődött a munka. A játék még finoman szólva is dadog, Efraín Juárez az eredetileg támadó felfogású futballt ötvédős, kontrákra építő játékra cserélte fel, mert az ellenfelek támadó átmenetei során átjáróházzá váló hátsó alakzatot csak így állt módjában megerősíteni. Nem csoda, hogy drasztikusan megváltozott az ETO stílusa, hiszen a sérülések és a keret folyamatos eróziója miatt mindennap új kihívásokkal kellett szembenéznie az edzőnek. Ugyanakkor augusztus végén és szeptember elején is fennálltak az ötlettelen támadójátékkal és túlságosan passzív felfogással kapcsolatos problémák, pedig a frissen igazolt játékosok nagy része már Győrben volt.

A legelső érkező, Viktor Djukanovics eleinte gólokat szerzett, ahogy Nfansu Njie is, de az elmúlt hetekben az új játékrendszer és stílus miatt helyzetbe sem igen kerültek (kakukktojást jelent a Karcag elleni 5–1-es kupameccs). Érkezett öt csatár (Luka ­Kulenovic, Nicolae Rotaru, Modou Lamin Marong, Marc Giger, Viktor Djukanovics), egy szélső (Jewison Bennette), négy középpályás (Peter Agba, Élan Ricardo, Modou Lamin Mass, Bödő Efraim) és két védő (Umathum Ádám, Leon Balogun). Emberpróbáló feladat lesz mindenkit megismerni, beépíteni, és az is biztos, hogy nem egy hét alatt lesz olajozottan működő gépezet az ETO. Márpedig a nyugati klubok alapvetően támadóstatisztikák alapján szűrik a játékosokat, így a keret értékének növelése miatt fontos, hogy továbbra is a támadó-, ne pedig a reaktív, védekező futball legyen előtérben. Ha a pénzügyileg sikeres nyarat eredményes idény követné, hosszú távon is fenntarthatóvá lehet tenni nem csak az ETO-t, amely példát mutatna ezzel a magyar klubfutballnak is.

–  Több mint tízmillió euróért értékesített játékosokat a nyáron az ETO, helyettük kölcsönben, vételi opcióval vagy ingyen érkeztek labdarúgók. Újabb lépés a fenntartható klubmodell eléréséig? – Nicolae Rotaru, Umathum Ádám, Lamin Marong, Lamin Mass, Schön Szabolcs, Marc Giger és Bödő Efraim játékjogának megszerzésével a jövőbe fektetett a klub, a tapasztalt Leon Balogun is végleg az ETO-é, míg Viktor Djukanovics, Élan Ricardo, Peter Agba és Luka ­Kulenovic esetében valóban vételi opciónk van a kölcsön lejárta után. Ez az alapelv a bajnokcsapat magjánál is kiválóan működött. Fenntartható, mert a játékos megérkezik, bizonyít, fejlődik, és kicsi a kockázat, mert vagy élünk az opcióval, vagy nem. Az egészséges folyamat következő lépései, hogy jövőre növekedjenek az átigazolási díjak, melyekért eladunk, és a befolyó összeget ne azonnal több millió eurós játékosokra költsük. Én a futballért vagyok felelős, de a stratégia része, hogy az infrastruktúrát is fejlesztjük, a tervek készen állnak. – A kilenc távozóból négy kulcsembernek számított, helyettük tizenketten csatlakoztak, a keret tele van csatárokkal. Mi volt az alapelv a kiválasztásuk során? – A játékosprofilokkal kezdjük a kiválasztást technikai, taktikai szempontok alapján, emellett az is fontos, a csapatnak, a keretnek mire van szüksége, a jövőt építjük vagy azonnali hatást akarunk elérni vele. Adatokkal mérhetővé és összehasonlíthatóvá tesszük a futballistákat csapaton és bajnokságon belül is. Talán inkább a középpálya van tele: Élan Ricardo, Peter Agba, Lamin Mass, Décsy Ádám, Szép Márton és Bödő Efraim is bevethető. Huszár Marcell és Marc Giger balszélső, a csatár mögött Viktor Djukanovics, Claudiu Bumba, a jobb szélen pedig Nfansu Njie, Jewison Bennette és Bánáti Kevin szerepelhet, elöl pedig Luka Kulenovic, Nicolae Rotaru és Lamin Marong, akinek még idő kell a beépüléshez. Minden keretalakítást a 4–2–3–1-es alapfelálláshoz igazítottunk, mert ez a legsokoldalúbb. Egyensúlyt kell találni a játékstílus, az eredményesség és a teljesítmény között. –  Viszont a játék nem az igazi: ötlettelen kontratámadások, védekező stílus jellemzi a csapatot. Mikorra várnak fejlődést e téren? – Az ETO-nak a legmagasabb a várhatógól-mutatója úgy, hogy a legkevesebbszer jut el a támadóharmadba. Ezzel együtt értem, mire gondol. Mikor várunk fejlődést? Ma, holnap, holnapután, egy hét múlva, folyamatosan! Végre világos, milyen kerettel lehet dolgozni, a játékosokban pedig jelentős képességek rejlenek, és a jövőre vonatkozóan is bizakodóak lehetünk velük kapcsolatban. Eddig is igyekeztünk, de a bizonytalanságok nélkül már sokkal könnyebb építkezni.

Damián Pedrosa elnök és Andrés Jornet sportigazgató az ETO-hoz hasonló elven működteti a ZTE FC-t, és annyiban még elkötelezettebb a piaci működés iránt, hogy egymás után kétszer mondott le a magyarszabály betartásáért járó központi támogatásokról. A napokban váratlanul nyílt közleményt adott ki a klub a költségvetéséről. „A játékoseladás nem a stratégia következménye. A stratégia része. A ZTE tervezett működési költsége ebben az idényben megközelítőleg 9.3 millió euró. A játékosértékesítés nélküli tervezett bevételünk ezzel szemben körülbelül 3.8 millió euró. A különbség körülbelül 5.5 millió euró. Ezt a különbséget valahonnan elő kell teremteni. A jelenlegi idényben megközelítőleg 4.83 millió euró játékosértékesítésből származó bevétellel számolunk. Ez azt jelenti, hogy a klub teljes tervezett bevételének több mint fele az átigazolási piacról érkezik, és még így sem beszélünk profitról: a jelenlegi költségvetés továbbra is megközelítőleg 670 ezer eurós hiánnyal számol. Ezért fontos megérteni, hogy amikor a ZTE elad egy játékost, az átigazolási díj nem egyszerűen nyereség, amely eltűnik a klubból. Ebből működik a klub. Ebből fizetünk béreket és adókat. Ebből finanszírozzuk az utazást, étkezést, szállást, egészségügyi szolgáltatásokat, scoutingot, technológiát, felszerelést, infrastruktúrát és mindazt, ami egy professzionális futballklub mindennapi működéséhez szükséges. A nemzetközi játékospiac ezért a ZTE üzleti modelljének egyik legfontosabb pillére.” A ZTE valamivel nagyobb kockázatot vállal az átigazolási piacon, hiszen még kevésbé ismert vidékekről szerződtet új játékosokat, emellett rendkívül fiatal a kerete, kevés a magyar, s ez nem ideális a közösségépítés szempontjából. Az ETO-hoz hasonlóan kulcskérdés, hogy sikerül-e fenntartani a sikerességet és a támadójátékot előtérbe helyező futballt: nem játszhatja el minden évben a csapat, hogy a bajnokság első harmadában alig szerez pontot, márpedig idén is ez történik.

Kíváncsiak voltunk, hogy történt-e az elmúlt tíz évben az ETO FC-éhez hasonló változás a keretekben egy-egy bajnoki cím megszerzése után (a Ferencvárost nem vettük górcső alá, hiszen a többi klubhoz képest más anyagi lehetőségekkel dolgozik). Ebben az időszakban a Fradin kívül a Budapest Honvéd (2016–2017) és a Videoton FC (2017–2018) szerzett aranyérmet az NB I-ben. A kispestiek 24 év után végeztek újra az élen 2017-ben, s gyűjtötték be a tizennegyedik bajnoki címüket a klub történetében. Marco Rossi vezetőedző csodát tett a Honvédnál, hiszen arra senki sem számított akkor, hogy akár a dobogóra is felléphet a csapat. Azonban nagyon hamar, már a Videoton FC legyőzését (1–0), vagyis az utolsó fordulót követően kiderült, az olasz szakember búcsút int a klubnak, s Dunaszerdahelyre költözik. A játékosok közül még azon a nyáron távozott a csapatkapitány Hidi Patrik (Real Oviedo) és Koszta Márk (Mezőkövesd), majd egy évvel később szétesett a bajnokcsapat, hiszen távozott a kulcsemberek közül Baráth Botond (Kansas City), Bobál Dávid (Dukla Praha), George Ikenne-King (MTK Budapest), Eppel Márton (Kajrat Almati) és Davide Lanzafame (Ferencváros) is. A Videoton 2018-as sikere után a nyáron távozott Sós Bence és Varga József (mindketten PAFC), Asmir Suljic (Olimpija Ljubljana), valamint Danko Lazovics is: egyértelműen a szerb csatár visszavonulása volt a legnagyobb érvágás a csapatnak, hiszen tizennégy góllal a házi góllövőlista élén végzett. Fontos megjegyezni, hogy Marko Nikolics maradt a kispadon. Egy évvel később a bajnokcsapatban tíz gólig jutó Marko Scsepovics is távozott. Ami látszik, hogy olyan mértékű kirajzásra, mint Győrben, sem Kispesten, sem Fehérváron nem került sor a bajnoki címet követő hetekben. (CS. A.)