Az UC–30 német tengeralattjáró 1917 áprilisában műszaki problémák miatt megszakította írországi küldetését, és visszaindult Németországba. A fedélzetén 18 akna és hat torpedó volt, amikor Rømø közelében brit aknára futott és elsüllyedt. A tragédiában mind a 27 tengerész életét vesztette.

Egyre súlyosabb veszélyt jelenthet a széteső tengeralattjáró

A roncsot csaknem száz évvel később, 2016-ban találta meg Gert Normann Andersen dán búvár. A helyszínt később a NorthSeaWrecks kutatási program keretében vizsgálták meg.

A haditengerészet búvárai víz- és üledékmintákat gyűjtöttek, valamint tengeri csillagokat és kagylókat emeltek ki a roncs környezetéből. A vizsgálatok TNT nyomait mutatták ki a vízben, a tengerfenéken és az élőlényekben is.

Az UC–30 csak egy a veszélyes roncsok közül. Egy 2024-es jelentés szerint a dán felségvizeken 10 127 hajóroncs található, amelyek mintegy 15 százaléka a két világháború időszakából származik.

A robbanószerek eltávolítása rendkívül költséges és kockázatos. A víz alatti felrobbantásuk akár tovább is terjesztheti a mérgező anyagokat, ezért a kutatók tengerfenéken mozgó robotokat fejlesztenek a veszélyes lőszerek felkutatására, megfigyelésére és későbbi kiemelésére.

A szakértők szerint elsőként azokat a roncsokat kell azonosítani, amelyek a legnagyobb környezeti fenyegetést jelentik. A homokkal betemetett hajótestekből ugyanis lényegesen kisebb eséllyel kerülnek szennyező anyagok a tengerbe.