GazdaságSzerző: economx 5 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
A kormányváltás után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a NER és a magyar ingatlanpiac, illetve az építőipar szoros kapcsolatban áll egymással. Azóta egyre több gazdasági ügyben indult vizsgálat, és alapvető kérdéssé vált, hogy ezek az eljárások milyen hatással lehetnek az ingatlanszektoron keresztül a magyar gazdaságra.
A minap a Bayer Construct csődvédelme, a zuglói városközpont 300 milliárd forintos vételárának kifizetése körüli vita, most pedig Jellinek Dániel, az Indotek-csoport vezetőjének előállítása borzolta a kedélyeket. Ráadásul könnyen lehet, hogy még számos ügy kerül reflektorfénybe különböző esetek kapcsán.
Érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy az ingatlanpiacnak és az építőiparnak mekkora szerepe van a magyar gazdaságban, illetve milyen következményekkel járhat, ha a szektor meghatározó vállalatai és szereplői, illetve a megrendelők, köztük a lakásvásárlók kerülnek bizonytalan helyzetbe.
Az építőipar ugyanis jelentős foglalkoztató, miközben az ingatlanfejlesztések, a beruházások és az ezekhez kapcsolódó beszállítói láncok számos más ágazat teljesítményére is hatással vannak. A KSH adatai alapján a magyar építőipar mintegy 370-380 ezer embernek ad munkát, az ágazat több tízezer kisebb-nagyobb vállalkozásból áll, amelyek gyakran különböző alvállalkozói láncokon keresztül kapcsolódnak a nagyobb beruházásokhoz.
Sokszor emlegetik a 200 ezres adatot is, ami a legalább öt főt foglalkoztató, társas vállalkozások alkalmazotti létszámát jelenti. Az építőipari tevékenység önmagában a hazai GDP 5-6 százalékát teszi ki, ha pedig a beszállítói láncokat, az alapanyaggyártást és a teljes ingatlanpiaci és fejlesztési szektort is beleszámoljuk, az ágazat a teljes magyar gazdasági kibocsátás több mint 10-12 százalékáért felelős. Vagyis jól látható, hogy egy-egy jelentős építőipari és/vagy ingatlanfejlesztő vállalat problémája messze túlmutat az adott cégen.
A magyar építőipar ráadásul az elmúlt években jelentős részben az állami és uniós finanszírozású beruházásoktól függött, elég csak a nagy infrastruktúra- és középület-fejlesztésekre, illetve más állami beruházásokra gondolni. Ez azért különösen fontos, mert az építőipar jelenleg nincs könnyű helyzetben. A nagyobb, közepes és nagy értékű munkákból kevesebb van, miközben éppen ezek azok a projektek, amelyek a nagyobb kapacitású vállalkozások és a hozzájuk kapcsolódó szakági cégek számára biztosítanak érdemi megrendelést.
Sőt, egyre rosszabb a helyzet. A KSH minapi adatai szerint júliusban az egy évvel korábbinál 12,2, az előző hónaphoz képest 4,6 százalékkal kisebb volt az építőipari termelés volumene. A közműépítés, valamint az út- és vasútépítés teljesen bezuhant, és a megkötött új szerződések sem adnak okot túl sok bizakodásra. Vagyis eleve mélyrepülésben van a szektor, amely, mint jól tudjuk, egy adott gazdaság lakmuszpapírja.
Éppen ezért
a jelenlegi helyzetben különösen érzékeny kérdés, hogy egy állami beruházásban részt vevő cég milyen kapcsolatban állt a megrendelővel, illetve a politikai háttérrel.
Az elmúlt időszakban ugyanis egyre gyakrabban alakult ki az a leegyszerűsítő helyzet, hogy aki állami munkán dolgozott, az automatikusan a NER-hez kapcsolódik. Pedig nyilvánvalóan az építőiparnak és az ingatlanszektornak az aktuális kormánnyal minden időkben korrekt viszonyt kell ápolnia.
Koji László, az ÉVOSZ elnöke szerint az átvilágításokat a lehető leggyorsabban le kell zárni, mert azok nem csupán a nagy generálkivitelezőket érintik.
„A kérdés az, hogyan lehet az átvilágításokat minél gyorsabban végig vinni, mert ez nem egyszerűen a generálkivitelezőket érinti, hanem több száz alvállalkozót és több ezer munkavállalót is.”
Koji László szerint a vizsgálatoknak nemcsak jogi és tulajdonosi, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági következményei lehetnek: lelassulhatnak a műszaki és pénzügyi folyamatok, a teljesítésigazolások, a kifizetések, miközben a vállalkozók egyre tovább várhatnak a pénzükre.
„Minden ilyen vizsgálat elbizonytalanítja a műszaki és a pénzügyi folyamatokat is, lelassulhatnak a teljesítésigazolások, a vállalkozók pedig várnak a pénzükre. Ez pedig hozzájárulhat az építőipari lánctartozás további növekedéséhez.”
A mostani helyzet tehát további bizonytalanságot okoz egy olyan piacon, amely amúgy is nehéz körülmények között működik. Egy nagy generálkivitelező fizetésképtelensége nem feltétlenül áll meg a vállalat határainál, hiszen ha egy meghatározó szereplő nem tud fizetni, az alatta lévő alvállalkozói láncban is komoly likviditási problémák keletkezhetnek. Egy kisebb cégnek ugyanis már néhány hónapnyi kifizetetlen számla is a működése végét jelentheti.
A legfontosabb kérdés ezért az lehet, hogy egy esetleges vizsgálat vagy eljárás során miként lehet elválasztani egymástól a tulajdonosi, politikai vagy büntetőjogi felelősséget és a ténylegesen elvégzett munkát. Koji László szerint ugyanis az nem lehet cél, hogy azok is veszteséget szenvedjenek el, akik bizonyíthatóan teljesítették a szerződésben vállalt munkát.
„Senkinek nem lehet az a célja, hogy közben a megrendelő sérüljön. Vannak olyan projektek is, ahol nem az állam a megrendelő, hanem a magánszektor, adott esetben maga a lakosság vagy egy ingatlanfejlesztő. Egy ilyen folyamatnak ezért széles körű kihatása lehet.”
Az állami beruházások esetében pedig szerinte különösen fontos, hogy az igazolt teljesítést végző alvállalkozók megkapják a pénzüket akkor is, ha a generálkivitelezőnél komoly vizsgálat zajlik. „Az állami munkáknál ilyen helyzetben is az lenne a fontos, hogy az alvállalkozói kört kifizessék, még akkor is, ha a nyertes generálkivitelezőnél komoly átvilágítás zajlik. Akinek a teljesítése igazolt, annak meg kell kapnia a pénzét.”
A probléma az ingatlanpiacon még látványosabb lehet. Ha egy nagy fejlesztő vagy kivitelező finanszírozása meginog, a folyamatban lévő projektek csúszhatnak, szélsőséges esetben félkész állapotban maradhatnak. Ez nemcsak a beruházót és a kivitelezőt érinti: veszélybe kerülhetnek az alvállalkozók, a beszállítók, és azok a vásárlók is, akik már előszerződést kötöttek vagy jelentős összeget fizettek be egy még el nem készült lakásra.
A kínálati oldalon pedig egy elhúzódó beruházási visszaesés idővel az új lakások számát is csökkentheti. Ha pedig egyszerre nő a kereslet és szűkül a kínálat, annak természetes következménye lehet az árak további emelkedése. Ez pedig éppen azok lakhatási helyzetét nehezítheti, akiket a támogatási programok eredetileg helyzetbe hoznának.
Ha egy beruházás körül hónapokon keresztül bizonytalanság van, az nemcsak az adott projekt vásárlóit tarthatja vissza. A fejlesztők, bankok, kivitelezők és befektetők is óvatosabbá válhatnak. Márpedig egy olyan piacon, ahol az építkezések finanszírozása hosszú évekre szóló döntés, a bizonytalanság önmagában is visszafoghatja a beruházási kedvet.
Koji László szerint „a szakma most azt is érzékeli, hogy könnyen kialakulhat egyfajta megbélyegzés. Ha egy állami munkán egy nyertes generálkivitelező egy kiváló gépészeti vagy más szakági céggel dolgozott együtt, attól még az alvállalkozó nem válik automatikusan érintetté vagy felelőssé.”
A politikai és jogi felelősség kérdését ki kell vizsgálni, ahol pedig szükséges, annak következményeit le kell vonni. Egy gazdaság azonban nem működhet úgy, hogy közben minden szereplő minden megrendeléstől és minden üzleti kapcsolattól fél. „Nyugtalanságot és bizalmatlanságot kelt a szakmában ez a helyzet, ezért is lenne fontos, hogy minél előbb tisztázódjanak a dolgok” – összegzett Koji László.
Napi