Köztudott, hogy az elmúlt évek Magyarországán óriási ár-bumm zajlott le, különösen fogyasztói szemmel nézve – persze EU-s összevetésben is látványos trend bontakozott ki. Az élelmiszerektől a tartós cikkeken át az ingatlanpiacig szinte minden az infláció martalékává lett, méghozzá sok esetben drasztikus mértékben.

A dohánytermékek köre egy kicsit más, hisz nem pusztán a szikár piaci folyamatok, hanem

Tehát bár a pénzromlás hatása a cigarettázásra is rányomta a bélyegét, a korábbi kormányzati intervenciók is meghatározták a terméktípus egységárát.

Nézzük, konkrétan hogyan is alakultak az árak az utóbbi években; és hogy összességében a dohányzáspolitikában miben tér el a Tisza-kormány a Fidesz rendszerétől!

Öt- és tízszeres dohánydrágulás az évek alatt

A KSH hivatalos adataiból kiviláglik, hogy hatalmas dráguláson ment keresztül a dobozosan, illetve csomagban kapható cigaretta. A hivatal három márkán keresztül méri a termékfajta árának alakulását, két alkategóriát már 1995 óta. Ezt némileg szűkítve lássuk, húszéves időtávon hogyan is változott a szóban forgó termékek átlagára:

A Multifilter ára 476-ról 2420 forintra lendült fel, ami ötszörös drágulást jelent. A Symphonia átlagára 401-ről 1270-re ugrott fel 2020-ig, ez szűk öt év alatt is triplázódás. A 2007-től mért Pall Mall dohányé pedig 362-ről 3940 forintra drágult, s ez

Az ismertetett statisztika egy másik táblázata arra is választ ad, idén milyen áremelkedések zajlottak le e márkák között havi bontásban:

• egy 20 darabos Multifilter cigaretta csomagért januárban 2580, júliusban 2600, a nyár utolsó hónapjában pedig 2680 forintot kértek el a boltban.
• Egy csomag Sopianae, multifilteres, rövid szálú cigarettához januárban 2490, márciusban 2540, augusztusban pedig 2640 forintért lehetett hozzájutni.
• Akinek pedig az 50 grammos kék Pall Mall cigarettadohány a bejáratott terméke, annak az év elején még 4260, áprilisban 4420, júniusban 4460, míg egy hónapra rá már 4570 forintba került átlagosan a dohányzás élménye.

Durván ötévente mérték fel, hányadán is áll a dohányzási szokásaival a magyar társadalom. A KSH adatai szerint 2009-ben még a férfiak közel harmada, 32,4 százaléka naponta dohányzott, 2025-ben azonban ez 23,8 százalékra olvadt. A nők esetében bár ez magasabb bázisról, 22,3 százalékról indult, tavaly tovább csökkent, 18,7 százalékra. A soha nem dohányzók köre előbbieknél 40,2 százalékon állt, mostanra 51,7 százalékra nőtt, a szebbik nemnél pedig 59,2-ről 63,3-ra ugrott a cigarettázást teljesen mellőzők aránya 16 év alatt. De korcsoport, végzettség és régió szerint is láthatunk érdekes trendeket. Mindenesetre, a makacs számok azt mutatják, egyre kevesebben dohányoznak hagyományos módon.

Azok, akik a dohányzás ősellenségei, még örömmel is fogadhatják a kormány új jövedékiadó-emelési szándékát. Ám az érintettek ennek a tervnek kevéssé örülhetnek: tíz százalékkal megugrik a cigaretta ára másfél hónap múlva. Az erről szóló törvénycsomagot az üzemanyagár-támogatással együttesen nyújtották be, s keddre tűzték ki, hogy elfogadja a parlament.

Adóemelés a dohányfüstös szobákban – de mire költik?

Úgy fest, az állam most sem kíván kedvezni az ezzel a káros szenvedéllyel élő állampolgároknak, érvelésük szerint ugyanis november 1-jétől azért jön a dohánytermékek jövedéki adójának emelése, mert máshová csoportosítanák át a befolyt összeget. Az ebből származó, várhatóan mintegy 90 milliárd forintos többletbevételt pedig az egészségügyi ellátásra fordítják – ami egészen szimbolikus, s nem véletlenül.

Gyakorlatilag a dohánytermékek jövedéki adójának emeléséből kapott bevételt visszaforgatják a dohányzással összefüggő betegségek kezelésébe – ez amiatt sem mellékes, hogy hivatalos adatok alapján átlagosan naponta több mint ötven ember hal meg ebből fakadóan.

Ők maguk is úgy érvelnek az erről értekező közleményükben, hogy Magyarországon a dohányzás súlyos népegészségügyi problémát jelent, mivel évente 20-25 ezer ember hal meg a szövődményeiben, és 10 tüdőrákos esetből 9-ért ez a káros szenvedély tehető felelőssé. Komoly kihívásként értékelik azt is, hogy a fiatalabbak jelentős hányada használ e-cigarettát, vagy fogyaszt hevített dohánytermékeket. Az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján tavaly a dohányzás közvetlen és közvetett egészségügyi költségei mintegy 1477 milliárd forintra rúgtak, ami a GDP-nk 1,7 százalékának felel meg. Ám ehhez képest eddig ennek alig több mint fele, 775 milliárd forint áramlott be az államkasszába a befizetett jövedéki adóból és az áfából együttvéve. Indoklásuk szerint

Ami ezen a ponton érdekesség, hogy nem azonos mértékben, hanem differenciáltan, sávos modell szerint emelkedik a jövedéki adó a különböző dohányterméktípusok körében. Azaz termékkategóriánként eltérő mértékben emelnék a dohánytermékek jövedéki adóját, de átlagban majdnem 300 forinttal dobozonként. Ahogy azt a Villanypára Egyesület (VAPER) kifejtette, nem értik, miért van az, hogy a hevített dohánytermékek adója 25 százalékkal nő, az utántöltő folyadékok és a nikotinpárna adója is nő, miközben a szivarkáké nem. Mindemellett azt is kifogásolják, hogy pár munkanap alatt zavarják le a törvényjavaslat elfogadását.

Az időzítés abból a szempontból logikus a kormány részéről, hogy mindezt számos állami transzfer és támogatás, nyugdíjemelés közepette jelentették be, miközben még a ciklus elején hajtják végre és léptetik hatályba a dohányosok számára kevéssé népszerű adóintézkedést – ezzel minimalizálandó is az esetleges politikai veszteségeket.

Hadüzenet a trafikmutyi érintettjeinek és a nemdohányzók preferálása

Ennyiben, legalábbis a dohánypolitika ezen szeletében nincs jelentős különbség az előző érához képest, ám akkoriban sem volt hiány különféle drágítást okozó intézkedésekből. Érdemes ezt is szétszálazni.

Az Orbán Viktor-féle kormányok dohányzáspolitikáját alapvetően a szigorú közegészségügyi korlátozások (pl. közterületen, bárokban), a kiskereskedelmi piac teljes állami átalakítása (a nemzeti dohányboltok trafikrendszere, vitatott koncessziói) és a folyamatos, akár évi többszöri adóemelések határozták meg. Később a márkajelzéseket elszürkítő, egységesítési intézkedést is meglépték. Szigorított hozzáférést vezettek be az alternatív, ízesített változatokra, az Elf Bart és az ahhoz hasonló gőzt használó termékeket pedig illegálissá tették.

Ha messzebbről nézzük mindezt, látható, hogy bár a közegészségügyi célok és az adópolitika terén erős a folytonosság, ám a mostani vezetés a dohányboltok tulajdonosi szerkezetét és magát a trafikmutyi koncessziós eljárásait radikálisan átalakítják, a szerződések teljes körű felülvizsgálatával.

Közös pont a nemdohányzók védelmének kiemelése, noha az egészségügyi szempontok előtérbe kerülése most hangsúlyosabbnak tűnik, persze részben a gazdasági vonzatai mellett – ami az örökül hagyott államháztartási hiány volumenét elnézve nem is meglepő. Mindazonáltal

Nyilván az sem mindegy, mire is fordítják az adónemből és annak emeléséből beszedett összegeket: ha valóban az ezer sebből vérző állami egészségügy profitál majd belőle közvetlenül, az talán a dohányzók számára is némi vigaszt jelenthet. A téma azonban olyannyira megosztó, hogy sokan biztosan keserű szájízzel nyugtázzák majd a belengetett kormányzati lépést. De hogy össztársadalmi léptékben milyen hazai egészségjavulási eredmények származhatnak ebből a konkrét lépésből, csak évek múlva látjuk majd tisztán.