Tényleg minden urológiai vizit végbélvizsgálattal jár? – szegeztük a kérdést Szepesváry Zsolt Jenő urológus főorvosnak. Nem, mondta, és rögtön elárulta azt is, hogy ez nem véletlen. A szakmai szervezetek egyenesen azért vették ki a szűrésből ezt a lépést, mert felismerték, hogy ez tartja távol a férfiakat az orvostól.

– világított rá a főorvos. A tapintásos vizsgálatnak persze van orvosi logikája: a prosztata a végbél felől ujjal elérhető, így megtapintható. Csakhogy a mirigynek csak a hátsó felszínéhez lehet hozzáférni, és Szepesváry szerint annyira kicsi az esélye, hogy normál laborérték mellett éppen ott találjanak gyanúsan kemény területet, hogy a szűrésben megspórolható ez a kellemetlen lépés.

Ő azért mindig felajánlja a „hátsó ajtós” vizsgálatot is, így tett velünk is, de hogy igent mondtunk-e, az maradjon a mi titkunk.

Ha pedig magas a PSA-érték, mellette rosszindulatú daganatra utaló jeleket találnak, azt érdemes komolyan venni és újabb vizsgálatokra visszamenni, mivel Magyarországon a prosztatarák a harmadik leggyakoribb halált okozó daganatos betegség a férfiak körében.

Egyetlen vérvétel, ami mindent elindít

A prosztataszűrés ma egy laborvizsgálatra épül. A PSA a prosztata által normál üzemben is termelt fehérje, ezért van egészségesnek tekintett határértéke, és ezért mérhető egyszerű vérvétellel. Szepesváry szerint szűrésre kiválóan alkalmas: a prosztatarákos betegek több mint 95 százalékánál emelkedett az érték, vagyis akinek a PSA-ja a normál tartományban van, annál nagyon alacsony a daganat esélye.

Fontos változás, hogy a vizsgálatért már nem kell szakorvoshoz fordulni. A háziorvosi kompetenciák tavalyi bővítése óta a családorvos is elrendelheti a PSA-mérést, 45 és 75 éves kor között. Az Európai Urológus Társaság – a szakma európai ernyőszervezete – átlagos kockázat mellett 50 éves kortól ajánlja a szűrést, ha viszont a családban egyenesági férfi rokonnál előfordult prosztatarák, akkor már 45 éves kortól.

A főorvos ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy egy szám önmagában félrevezető.

Az interneten sok a dezinformáció, és tapasztalata szerint a mesterséges intelligencia sem mindig úgy értelmezi a szakmai ajánlásokat, ahogy kellene, így a páciensek egészen mást olvasnak ki a leletükből, mint ami valójában áll benne. Ezért érdemes az orvossal konzultálni az eredményekről, mielőtt az AI a frászt hozza ránk. 

Itt ér véget az érintésmentesség, és jön a kesztyűs kéz

Az érintésmentesség tehát a szűrésre igaz. Ha valaki normál PSA-val és panasz nélkül érkezik, nem kell tartania semmitől. Ha viszont a laborérték magas, vagy a beteg nehezen tudja kiüríteni a hólyagját, az urológiai vizsgálatnak változatlanul része a tapintás – ez ugyanis megmutatja, gyulladásra utal-e valami, fájdalmas-e a mirigy, és így magyarázhatja-e a magas értéket.

Ennek azért van jelentősége, mert az emelkedett PSA mögött csak az esetek felében áll daganat. A másik felében gyulladás, egyéni adottság, egy nemi együttlét vagy akár egy nehéz széklet – ami fizikailag megnyomja a prosztatát – is felviheti az értéket. 

Számít a mirigy mérete is: Szepesváry a diót és a grépfrútot hozta példaként, hiszen egy jóval nagyobb prosztata térfogatarányosan nyolc-tízszer annyi PSA-t termel anélkül, hogy bármi baj lenne vele.

Ezért kérdeztük meg tőle, mi történik azzal, akinek rossz lett a lelete. A válasza megnyugtató. Ha nem kiugróan magas az érték, jellemzően egy hónap múlva megismétlik a vérvételt.

A saját betegeik 20-30 százalékánál ilyenkor visszamegy a PSA, viszont daganat esetén ez sohasem fordul elő, a rák ugyanis kezelés nélkül folyamatosan, egyre többet termel belőle.

Nem kell pánikolni, ha találnak valamit

Ha a második PSA-mérés is magas, jön a képalkotás. A multiparametrikus MR – egy sugárterhelés nélküli mágneses vizsgálat – ötös skálán jelzi a gyanút: az egyes és a kettes jóindulatú irányba mutat, a hármas bizonytalan, a négyes és az ötös viszont már erős gyanú. Csak ez után következik a mintavétel.

– hangsúlyozta a főorvos, vagyis addig senkiről nem jelenthető ki, hogy daganatos, amíg a patológus meg nem nézi a szövetet.

A mintavétel viszont nem egyszerű mesterség. Egy átlagos, gesztenye méretű prosztatában akár fél centis daganat is megbújhat, amit az ultrahang nem lát. A hagyományos, térkép szerint végzett biopszia ezért gyakorlatilag vakon szúr: a találati aránya 50-60 százalék. 

A fúziós biopszia ezzel szemben az MR-képet valós időben rávetíti az ultrahangos élőképre, így célzottan oda lehet szúrni, ahol a gyanús góc van – ezzel 80-90 százalékos találati arány érhető el. Így dolgozik Szepesváry is. 

Magyarországon nem a valóságot látjuk?

Arra a kérdésünkre, hány embert érint itthon prosztatarák, Szepesváry azt mondta, hogy a valóság és a regisztrált szám nem ugyanaz.

Az európai népességarány alapján évente 5-6 ezer új megbetegedést kellene kimutatni, a magyar adatok ennél alacsonyabbak. Még beszédesebb a műtéti szám, évente nagyjából ezer gyógyító célú prosztatarák-műtét történik, miközben az európai átlag alapján 2000-2500 körül kellene lennie.

Az úgynevezett opportunista szűrés működik: aki bármilyen okból eljut az urológiára, azt megszűrik, de senki nem kap levelet, hogy betöltötte az ötvenet. 

Megkérdeztük, kellene-e ezen változtatni. A főorvos szerint egyelőre nincs egyértelmű adat arra, hogy a kötelező szűrés javítaná a túlélést, és a magyar urológia kapacitása sem tenné lehetővé, hogy minden érintett korcsoportba tartozó férfit leszűrjenek.

Szakmai kampányok viszont évek óta futnak: tavalyelőtt ősszel több mint húsz helyszínen mérték ingyenesen a PSA-szintet.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Danny Gohlke / picture alliance / Getty Images)