Több munkát várnak az Európai Uniótól a tagállamok, de ehhez nem szívesen adnának több pénzt.

- erről beszélt Siegfried Mureșan és Carla Tavares, a következő uniós költségvetés két parlamenti társjelentéstevője Strasbourgban. Mureșan szerint a Bizottság 2028–2034-es javaslata alig jelent előrelépést, hiszen a helyreállítási program adósságtörlesztését leszámítva a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) mindössze 1,15 százalékát fordítaná közös kiadásokra, szemben a jelenlegi 1,14 százalékkal.

Ebből kellene többet költeni védelemre és versenyképességre, lehetőleg a kohéziós és agrártámogatások megvágása nélkül.

Muresan rendkívül komolyan veszi az MFF-tárgyalásokat, ezért a PArlamentnek már áprilisban sikerült elfogadni közös álláspontját, amely 10 százalékkal emelné meg a Bizottság által javasolt 2000 milliárdos keretet. A jelentéstevő szerint nem tiszta, hogy

Ha a 720 tagú Parlamentnek sikerült [hónapokkal ezelőtt] megállapodnia, akkor a 27 ország vezetőinek még miért nem?

Az összehasonlítás persze nem túl fair, hiszen

• egyrészről az EP-ben elég a többség, a kormányoknak viszont egyhangú döntést kell hozniuk,
• másrészről a tagállami kormányokra összehasonlíthatatlanul nagyobb felelősség hárul mint egy-egy EP-képviselőre.

A késlekedés ettől még gondot okozhat, hiszen a 2028-as indulásig a részletszabályokat is el kell fogadni, a pályázóknak pedig fel kell készülniük a pénzek felhasználására. Mureșan szerint a növekvő befizetések miatt aggódó kormányoknak azt is érdemes figyelembe venniük, hogy

a nemzeti költségvetések az elmúlt hét évben összesen 68 százalékkal nőttek nominálisan.

Ebben a gazdasági növekedés mellett persze az inflációnak is komoly szerepe volt, de a költségvetés alacsonyabb szinten történő befagyasztásától még nem oldódnak meg az egész uniót hosszú távon fenyegető biztonsági és gazdasági problémák. Muresan szerint annyi a különbség, hogy a tagállamoknak külön-külön kell majd megoldaniuk őket, várhatóan drágábban.

Új prioritások, új források

Ahogy a tagállamokat tömörítő Tanács elnöke, Antónió Costa is, úgy a parlamenti tárgyalók is elsősorban az új saját források elfogadását szorgalmazzák, amelyekből elviekben a közös kiadásokat a nemzeti befizetések jelentős emelése nélkül lehetne növelni. A Bizottság eredeti javaslatai mellé három további bevételi lehetőséget emelnek ki a parlamenti jelentéstevők:

• Digitális hozzájárulás a legnagyobb technológiai cégektől, ami egyértelműen e legnagyobb és legkönnyebben beszedhető tétel lenne, bár nyilván geopolitikai kockázatai is vannak az amerikai cégek megadóztatásának.

• A kriptoeszköz-ügyleteken elért nyereség megadóztatása.

• Az online szerencsejátékokra épülő uniós hozzájárulás.

Arra a felvetésre, hogy a költségvetés melyik területén lennének elfogadható elvonások, ha nem sikerül saját forrásokkal befoltozni a hiányokat, Muresan azt válaszolta, hogy

hiba lenne elvonni a pénzt attól, ami Európának fontos, csak azért, hogy Elon Musk, Jeff Bezos és Mark Zuckerberg szabadon hozzáférhessen az egységes piacunkhoz.

Szerinte a nagy technológiai cégek jelentős összegeket keresnek az európai fogyasztókon, ezért indokolt lenne egy mérsékelt, fokozatosan bevezetett hozzájárulást kérni tőlük. Ezzel szemben a gazdák, kutatók, diákok és civil szervezetek támogatásának megvágása rossz válasz, és rossz üzenetet hordozna az európai választók számára is.

A saját forrásokkal szembeni ellenállás mögött Mureșan szerint részben az áll, hogy a kormányok hagyományosan maguk szeretnék beszedni az adókat, és abból finanszírozni az uniós befizetéseket, amennyire csak lehet, saját hatáskörükben. Most azonban egyre szűkebb a költségvetési mozgásterük, új közös feladatok jelentek meg, és a helyreállítási program adósságát is törleszteni kell.

Mindez szerinte egyre nyitottabbá teszi őket az új uniós bevételekre, ezért az októberben esedékes kormányfői EU-csúcstól azt várja, hogy legalább az alapelvben megállapodjanak:

szükség van új saját forrásokra, a vita pedig ezután arról szóljon, melyek legyenek azok.

Félreértett önérdek

A Parlament egyelőre hivatalosan kitart a 10 százalékos emelési javaslata mellett, és szerinte a saját forrásokból ezt finanszírozhatnák úgy, hogy ne kelljen a teljes többletet a nemzeti költségvetésekre terhelni, azonban az igazán fukar államok 20 százalékosnál is nagyobb költségvetési csökkentéseket is belengettek már.

Mureșan szerint a legalapvetőbb gond az, hogy az uniós költségvetésről még mindig 27 külön nemzeti vita folyik. Mindenki a lehető legkevesebbet fizetné be, és a legtöbbet venné ki, pedig arról kellene beszélni, hogyan teremthető elég pénz a közös célokra.

A jelentéstevő azzal példálózott, hogy ha a kohéziós pénzekből például Magyarországon épül autópálya, abból persze elsősorban a magyar lakosság és a vállalkozások profitálnak, de jól járnak a német autógyártók is, mert gyorsabban és olcsóbban vihetik ki termékeiket az európai piacokra. Szerinte az ilyen beruházásoknál éppen az a lényeg, hogy sok ország nyerhet velük egyszerre, még akkor is, ha a támogatás egy másik ország mérlegében jelenik.

Ettől még az országonként eltérő igényekkel is foglalkoznak, így tisztában vannak azzal is, hogy az új saját források terhe aránytalanul érintheti a fejletlenebb országokat - amellyel szemben a Tisza-kormány is aggodalmát fejezte ki - és azt is megértik, hogy a keleti határrégiók több forrást remélnek az egyre közvetlenebb orosz fenyegetés miatt.

A Bizottságot vezető Ursula von der Leyentől jelenleg azt várják a jelentéstevők, hogy a szerda reggel esedékes uniós évértékelőben (SOTEU) mondja ki, hogy

az új vállalásokhoz elegendő pénz is kell, és sürgesse a költségvetési megállapodást.

A SOTEU-ról szerdán élőben tudósítunk a Portfolio-n.

Címlapkép forrása: EU