• A csapvíz ólomkockázatát jelző térkép riadalmat keltett Budapest és több nagyváros lakói körében
• A régi, főleg 1945 előtt épült épületekben lehetnek ólomcsövek, de ezek nem mindenhol jelentenek tényleges veszélyt
• A főváros és nagyvárosok régebbi belső részei a legérintettebbek

Ásványvizeket cipel az ötödik emeleti, VIII. kerületi lakásába Kertész Zita. A Déri Miksa utcában élő nőnek korábban eszébe sem jutott ilyesmi: ő is azok közé tartozott, akik nyugodtan itták a csapvizet, bízva a kiemelkedően jó, rendszeresen ellenőrzött budapesti vízminőségben.

Aztán meglátott az interneten egy térképet, amely a hazai ivóvízhálózat esetleges ólomszennyezettségét mutatta. A budapesti belső kerületek – köztük az övé is – bordó színnel voltak jelölve, ami a legmagasabb ólomkockázatot jelenti. Zita azóta nem bízik a csapvízben, és átállt a palackos vízre.

A szintén a nyolcadik kerületben élő Nyáry Anett is lépett az ügyben, és felrakatott egy víztisztítót. Ő azért döntött a szűrés mellett, hogy ne kelljen több mikroműanyagot és fémeket – köztük ólmot – meginnia a csapvízzel.

A térképet az ivóvízben található ólom kockázatának országos felmérése alapján készítették. A vizsgálat során 2274 épületben, 2779 mintavételi helyen ellenőrizték a csapvizet, majd az eredmények, az épületek kora és más adatok alapján ötfokú kockázati besorolást kaptak az egyes városrészek.

Mindez nem azt jelenti, hogy minden bordóval jelölt házban biztosan határérték feletti az ólom mennyisége, hanem az épülettömbök átlagos kockázatát mutatja, az egyes lakások között jelentős különbség lehet. A tényleges ólomtartalmat csak laboratóriumi vizsgálattal lehet biztosan megállapítani.

A probléma oka elsősorban az, hogy a régi városrészekben sok olyan – jellemzően 1945 előtt épült – ház található, amelynek elöregedett belső vízhálózatában még lehetnek ólomcsövek vagy más ólomtartalmú szerelvények. Az ólom tehát nem a vízbázisból kerül a vízbe, hanem magából az épületen belüli hálózatból oldódhat ki.

Ez is érdekelheti

Bár Budapest helyzete valóban feltűnő a térképen, a probléma országos szintű. Az NNGYK szerint elsősorban a főváros és az 5000 főnél nagyobb települések egyes részein lehet számottevő az ólomkockázat. A térképen számos nagyvárosunk történelmi belvárosában láthatók narancssárgával (magas kockázat) vagy bordóval (nagyon magas kockázat) jelölt területek: Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szolnok, Székesfehérvár, Győr és Békéscsaba régebbi városrészei is érintettek.

Zacher Gábor toxikológus ismeri a problémát.

– Én nagyon sokáig laktam a belvárosban, és most is gyakran vagyok olyan helyeken, amelyeket bordóval jelöl a térkép, de simán megiszom a csapvizet – jelentette ki a Blikknek Zacher.

A toxikológus hangsúlyozta, hogy egy régi ólomvezeték jelenléte még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a lakók ólommérgezést kapnak.

– Annak, hogy ez önmagában bárkit veszélyeztessen, nagyon kicsi az esélye. Természetesen nem jó, hogy ezek a régi vezetékek még ott vannak, mást jelent, hogy van egy kockázati tényező, a másik pedig az, hogy valaki ténylegesen olyan mennyiségű ólomnak van kitéve ami mérgezést okoz – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a hivatalos határérték és a már valóban mérgező szint között akár százszoros is lehet a különbség.

– Ha valaki mégis nagyon aggódik, akkor egyszerűen engedje meg előtte egy kicsit a csapot, és hideg vizet használjon. Ezzel még inkább csökkenthető annak az esélye, hogy az éjszaka folyamán a csövekben állott vízből ólom kerüljön a szervezetbe – javasolta a toxikológus.

Ez is érdekelheti

Zacher pályafutása során találkozott már ólommérgezéssel, de ezek jellemzően munkavédelmi szabálytalanságokból erdtek, például akkumulátorbontóknál. Vagy épp a Szabadság híd egy korábbi nagy felújításakor, amikor a nyári hőségben végzett munka során egyes munkások a meleg miatt nem viselték a védőruhát. Ők egy mínium nevű, ólomtartalmú színezőanyagot is tartalmazó festékkel dolgoztak, ami komoly veszélyt jelentett rájuk. Ma már ez sokkal ritkább, mint amikor még forgalomban voltak ólomtartalmú arckrémek, mázas edények és ólomkatonák, amiket a játszó gyerekek néha véletlenül lenyeltek.

Ez is érdekelheti

– Az ólom a vérből és a vizeletből kimutatható, és vannak jellegzetes jelei annak is, ha valaki tartósan nagyobb mennyiségű ólomnak volt kitéve – tette hozzá Zacher, kiemelve, hogy a csontokban lerakódó ólom eltávolítására ma már léteznek hatékony gyógyszeres kezelések. A csapvíz miatt tehát – egy kis odafigyelés mellett – felesleges rettegésben élni.

Mérgező csapvíz? Megszólalt a hatóság

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) a Blikk kérdésére felhívta a figyelmet arra, hogy az országos ólomkockázati térkép nem az egyes lakások csapvizének tényleges ólomtartalmát mutatja, hanem csupán a szennyeződés valószínűségét becsüli meg épülettömbönként. Kiemelték: a magas kockázati besorolás – amely elsősorban az 1945 előtt épült belső kerületeket érinti – nem jelenti automatikusan azt, hogy a csapvíz egészségtelen vagy fogyasztásra alkalmatlan.

A hatóság tájékoztatása szerint a hazai vezetékes ivóvíz minősége és a vízbázisok állapota alapvetően jó. A probléma forrását az úgynevezett másodlagos szennyezés jelenti, amikor az ólom a régi épületek elavult belső vízhálózatának csöveiből, illetve a régi szerelvényekből oldódik ki, különösen olyankor, ha a víz hosszabb ideig pang a vezetékekben. Ennek tartós bevitele komoly egészségügyi kockázatot hordoz: a leginkább veszélyeztetettek a magzatok, a csecsemők és a kisgyermekek, mivel az ólom károsíthatja a fejlődő idegrendszerüket. Felnőtteknél a hosszan tartó terhelés többek között vese-, vérnyomás- és reprodukciós problémákat okozhat.

Bár a térkép hasznos iránymutatást ad, az intézmény leszögezte, hogy egy adott lakás valós ólomtartalmát kizárólag akkreditált laboratóriumi vízvizsgálattal lehet biztosan megállapítani. A probléma végleges megoldását csakis az ólomcsövek és a régi szerkezeti elemek teljes cseréje jelenti. Addig is azonban fontos óvintézkedés a kockázat csökkentésére, ha ivás vagy főzés előtt – különösen egy éjszakai vagy hosszabb pangás után – alaposan kifolyatjuk a csapot, és étkezési célokra mindig csak a hideg vizet használjuk. A lakosság tájékozódását az NNGYK honlapján elérhető egyedi kockázati kalkulátor is segíti, amely célzott kérdésekkel méri fel a személyes érintettséget, és testreszabott tanácsokat ad az egészség védelme érdekében.