GazdaságSzerző: economx 10 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Minden negyedik aktív korú magyar már rendelkezik valamilyen befektetéssel, és egyre kevésbé igaz, hogy a...
A befektetés Magyarországon egyre kevésbé csak a magas jövedelmű, jelentős vagyonnal rendelkező rétegek terepe – többek között ez derült ki a Lightyear megbízásából készült kutatásból, amelyet egy sajtóbeszélgetésen mutattak be.
A társaság adatai szerint a 18-64 éves magyarok 26 százaléka rendelkezik legalább egy befektetési termékkel. Az aktív befektetők legnagyobb jövedelmi csoportját a havi nettó 300-500 ezer forintot keresők adják, több mint felük félmillió forint alatti nettó jövedelemből fektet be, közel negyedük összes megtakarítása pedig még az egymillió forintot sem éri el. A hagyományos befektetői profil ugyanakkor nem tűnt el: továbbra is felülreprezentáltak a férfiak, a diplomások, a budapestiek és a 40 év alattiak.
Balogh Petya szerint mindez azt mutatja, hogy a befektetés már nem tekinthető a gazdagok hobbijának. A folyamat első lépése szerinte ugyanakkor nem a részvényvásárlás: először olyan biztonsági tartalékot kell kialakítani, amely váratlan kiadás esetén megakadályozza, hogy az ember hitelfelvételre kényszerüljön. Ezt követheti az értékmegőrzés, majd hosszabb távon a tényleges vagyonépítés. Úgy látja, hogy paradox módon a korábbi kiugró inflációnak volt pozitív következménye is: sokak számára kézzelfoghatóvá tette, hogy a parlagon hagyott pénz idővel elveszíti az értékét.
Ebben a folyamatban a technológia is lejjebb vitte a belépési küszöböt. Korábban a számlavezetési és kereskedési költségek miatt kisebb vagyonnal sokszor gazdaságilag sem volt érdemes befektetési számlát fenntartani, a digitális szolgáltatók azonban ezen változtattak.
Töreky Bence, a Lightyear regionális növekedésért felelős product managere szerint a platformok egyik fontos szerepe éppen az, hogy csökkentsék a befektetés költségeit és a belépéshez szükséges vagyoni küszöböt. Magyarország ráadásul a társaság egyik kiemelkedő piacává vált, ami Balogh Petya szerint arra utal, hogy idehaza korábban jelentős kielégítetlen kereslet lehetett az ilyen szolgáltatások iránt.
A kutatás leglátványosabb ellentmondása a befektetők félelmei és tényleges viselkedése között rajzolódik ki. A megkérdezettek 48 százaléka az infláció miatt aggódik, míg a piaci ingadozást 33 százalék jelölte meg kockázatként. Több mint felük számára fontosabb a befektetett tőke biztonsága, mint a magasabb hozam lehetősége. Balogh Petya szerint ennek részben egyszerű oka van: az elmúlt években az infláció nem elméleti fenyegetés volt, hanem közvetlenül megtapasztalt valóság, miközben egy súlyos tőzsdei korrekció sokak számára egyelőre inkább csak absztrakt kockázat maradt. A befektetők pénze mégis jelentős részben ott marad, ahol az infláció könnyen felőrölheti.
A felmérés szerint 75 százalék tart megtakarítást folyószámlán, nagyjából kétharmad pedig készpénzben is. Részvénnyel ezzel szemben 33 százalék, befektetési alappal 30 százalék, tőzsdén kereskedett alappal, azaz ETF-fel pedig csupán 19 százalék rendelkezik. Töreky Bence ezt úgy érzékeltette, hogy olyan, mintha valaki az árvíztől félne, majd a rakpartra menekülne előle. Mindez egy másik érdekes adattal is összeér: a befektetők 81 százaléka maga kezeli a portfólióját, miközben csak mintegy harmaduk tekinti saját magát tapasztalt befektetőnek. Balogh Petya szerint ennek hátterében részben kulturális probléma áll: a hosszú távú megtakarítás és vagyonépítés mintája sok családban egyszerűen nem öröklődött tovább generációról generációra.
A két szakember szerint több, generációkon keresztül öröklődő pénzügyi „bölcsességet” is érdemes lenne újragondolni. Ilyen lehet az a meggyőződés, hogy az ingatlan ára csak felfelé mehet, a forint szükségszerűen folyamatosan gyengül, vagy hogy a dollár és az arany minden helyzetben biztonságos menedék. A kutatásból ráadásul az derült ki, hogy a befektetők leggyakoribb megbánása nem egy rosszul kiválasztott részvényhez kötődik: sokkal többen azt bánják, hogy nem kezdtek el korábban befektetni.
Komoly tudáskülönbség látszik a Tartós Befektetési Számlánál (TBSZ) is. A hárommillió forint alatti megtakarítással rendelkezők 44 százaléka tudja, hogy a konstrukció hosszú távon adómentességet kínálhat, a tízmillió forint feletti megtakarítással rendelkezőknél viszont már 82 százalék ez az arány. Töreky Bence szerint így éppen azokhoz jut el kisebb arányban az információ, akik vagyonépítésük elején arányaiban sokat profitálhatnának az adókedvezményből. A megkérdezettek több mint 60 százaléka fontolóra venné a TBSZ használatát, a tényleges alkalmazás azonban ennél lényegesen alacsonyabb.
Balogh Petya szerint a visszatartó erők között ott van az a téves benyomás is, hogy a TBSZ megnyitásával az ember visszavonhatatlan, több évre szóló döntést hoz. A konstrukciót idő előtt is meg lehet szüntetni, ebben az esetben azonban az adókedvezmény részben vagy egészben elveszik. A befektetők számára sokszor maga az ötéves időtáv tűnik ijesztően hosszúnak, holott a hosszú távú vagyonépítés szempontjából éppen ez a gondolkodás lenne fontos.
Hasonló ismerethiány látható az ETF-eknél: a magyar befektetők negyede még csak nem is hallott a tőzsdén kereskedett befektetési alapokról, és jelenleg mindössze 19 százalék tart ilyen eszközt. Ugyanakkor azok között, akik befektetéseik átrendezését tervezik, már 55 százalék fontolóra venné ilyen eszköz vásárlását. Balogh Petya szerint az ETF egyik előnye éppen az lehet, hogy nem kell egyetlen vállalatra „fogadni”: aki például egy szektor hosszú távú növekedésében hisz, anélkül szerezhet szélesebb kitettséget, hogy folyamatosan az egyes vállalatokat és árfolyamokat kellene figyelnie. Saját tapasztalata szerint éppen az állandó adásvétel és árfolyamfigyelés okozta számára a rosszabb befektetési döntéseket, míg a hosszú időre félretett eszközöknél kedvezőbb tapasztalatai voltak.
A magyar lakosság eszközallokációjában közben már érzékelhető fordulat. A Magyar Nemzeti Bank 2026-os Megtakarítási jelentése szerint 2025-ben az állampapírok veszítettek vonzerejükből, miközben a betétek, befektetési jegyek és külföldi eszközök vásárlása növelte a háztartások pénzügyi eszközeit. Az MNB szerint a háztartások nettó pénzügyi megtakarítása tavaly a GDP 4,6 százalékát tette ki, nettó pénzügyi vagyonuk pedig az év végére elérte a GDP 117 százalékát.
Andres Kitter, a Lightyear Europe vezérigazgatója az eredmények kapcsán úgy nyilatkozott, hogy „a legfontosabb üzenete ennek a kutatásnak, hogy a magyar befektető nem az, akinek gondoljuk. Minden negyedik aktív korú felnőtt már jelen van a piacon, és a többségük átlagkereső - a befektetések Magyarországon a mindennapi pénzügyi élet részévé váltak. Az óvatosságuk érthető és racionális, de a kutatás azt is megmutatja, hogy a megtakarításuk jelentős része épp az ellen nem véd, amitől a leginkább tartanak: az inflációtól. A jó hír, hogy a megoldáshoz szükséges eszközök - az adómentességet kínáló TBSZ-től a kis összeggel is elérhető, diverzifikált ETF-ekig - már ma is mindenki számára elérhetők. Ami a leginkább hiányzik, az az ismeret és a magabiztosság, és ezen dolgozunk: hogy a befektetés egyszerű, átlátható és alacsony költségű legyen mindenkinek, ne csak a vagyonosoknak".
A Lightyear felmérésének adatai szerint a fiatal befektetők 41 százaléka a korábbiaknál nyitottabb arra is, hogy magyar eszközökbe, akár közvetlenül hazai részvényekbe fektessen. Balogh Petya szerint egy befektetés nem kizárólag a befektető saját vagyonáról szól: azzal is döntést hoz, hogy melyik vállalatnak és melyik régiónak biztosít tőkét. Úgy látja, hogy Európa megtakarításainak túl nagy része finanszírozza az amerikai vállalatokat, miközben az európai cégek gyakran éppen a tőkehiány miatt kerülnek versenyhátrányba. Szerinte ezért hosszabb távon az európai és magyar befektetőknek is érdemes lenne többet gondolkodniuk saját régiójuk finanszírozásában.
Az Economx arról kérdezte a beszélgetés résztvevőit, jelenthet-e új problémát, hogy éppen a befektetések felé nagyobb arányban forduló fiatalabb generációknál erősebb az azonnali eredmény iránti igény. Az Egyesült Államokban az elmúlt években a részvény- és kriptobefektetések mellett a sportfogadás és a predikciós piacok is egyre erősebben versenyeznek ugyanazért a fiatal, jellemzően férfi közönségért, miközben egy ötéves TBSZ-időtáv vagy a több évtizedes vagyonépítés ehhez képest rendkívül lassúnak tűnhet.
Balogh Petya szerint ez valódi kihívás, de nem kizárólag a mostani generáció sajátossága, a fiatalok mindig gyorsabban akartak meggazdagodni. Warren Buffett egyik gondolatát felidézve úgy fogalmazott, hogy az embereket azért nem érdekli igazán a világ egyik legsikeresebb befektetőjének receptje, mert az valójában a „hogyan gazdagodjunk meg lassan” módszere. A mai környezet ezt az ösztönt tovább erősíti az azonnali visszajelzésekkel és dopaminlöketekkel.
„A működő befektetési piac az nem dopamin” – fogalmazott, véleménye szerint a fenntartható vagyonépítés ehelyett unalmas, rendszeres és hosszú időn keresztül követett folyamat.
Töreky Bence ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy az amerikai jelenség mögött gazdasági kényszerek is állhatnak. A nagyvárosokban elszálló ingatlanárak mellett egy átlagos keresetű fiatal számára hagyományos megtakarítással sokszor elérhetetlenül távolinak tűnik a saját lakás, ami ösztönözheti a nagy kockázatú, „ha egyszer bejön, megvan” típusú fogadásokat. Magyarországon ugyanakkor a Lightyear saját adatai alapján nem ezt látják domináns igénynek: a hazai befektető továbbra is kifejezetten óvatos, és a platform ügyfelei sem elsősorban predikciós piacokat vagy gyors meggazdagodást kínáló termékeket keresnek.
A felmérés 2026 májusában készült 500, 18 és 64 év közötti magyar befektető online megkérdezésével. Valamennyi résztvevő rendelkezett legalább egy befektetési termékkel, a közölt adatok pedig önbevalláson alapulnak.
Napi