BulvárSzerző: blikk 15 perccel ezelőtt 6 percnyi olvasás
Bár gyakran hangsúlyozzák, hogy a szerelemben a kor nem számít, meg a párkapcsolatokban a korkülönbség nem döntő tényező, de a jelentős korkülönbséggel élő pároknak sajátos kihívásokkal kell szembenézniük – az eltérő életcéloktól kezdve a pénzügyi, családi és jövőbeli tervekkel kapcsolatos kérdésekig. De van-e olyan korkülönbség, amely növeli a sikeresebb és tartósabb kapcsolat esélyét, létezik-e ideális korkülönbség a kapcsolatban?
Eloise Skinner pszichoterapeuta szerint a párkapcsolatban a partnerek közötti ideális korkülönbség nulla és három év között van. „A kutatások azt mutatják, hogy egy ilyen korkülönbséggel a leggyakoribb a tartós kapcsolat” – mondja. A mesterséges intelligencia ezt egyébként éppen máshogy látja.
Az ok – magyarázza Skinner – az, hogy a partnerek életük hasonló szakaszában tartanak. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy összhangban vannak a pénzügyekkel kapcsolatos elvárásaik – a kiadásoktól és a megtakarításoktól a befektetésekig –, valamint hogy hasonlóak az igényeik az egészség, a mindennapi kötelezettségek és a tervek tekintetében.
Skinner hozzáteszi, hogy a hasonló korú párok fizikai képességei általában jobban összhangban vannak, ami megkönnyítheti számukra a közös programok megtervezését, a gyermeknevelési feladatok megosztását, valamint az utazással és az életmóddal kapcsolatos hasonló célok elérését. Ne feledjük, a párok jó része szakít az első közös nyaraláson!
Emellett kiemeli, hogy az adatok szerint a jelentős korkülönbséggel élő párok esetében a kapcsolattal való elégedettség idővel csökkenhet.
„A nagy korkülönbséggel rendelkező párok az azonos korú párokhoz képest kevésbé képesek megbirkózni a nehéz élethelyzetekkel” – magyarázza.
Természetesen rengeteg boldog pár van, akiket jelentős korkülönbség választ el egymástól, de az ilyen kapcsolatok esetében nagyobb alkalmazkodásra lehet szükség, ahogy a partnerek öregednek, és igényeik változnak.
Az egyik gyakran felmerülő kérdés ebben az összefüggésben az, hogy mikor válik túl nagyra a korkülönbség. Skinner hangsúlyozza, hogy maga a szám nem az egyetlen probléma.
„A korkülönbség akkor válhat problémává, ha az érettség – amit »érzelmi kor«-nak is nevezhetünk –, valamint az élettapasztalat, az értékek, a prioritások és az elvárások terén eltérést eredményez” – magyarázza. Egy érzelmileg éretlen emberrel bármilyen életkorban nehéz.
A legfontosabb gyakorlati kihívások között megemlíti a családalapítást is.
Ha az egyik partner lényegesen idősebb, akkor felmerülhetnek problémák a teherbeeséssel kapcsolatban, eltérések lehetnek a gyermeknevelési stílusokban, és nagyobb a valószínűsége annak is, hogy a gyermek viszonylag fiatalon elveszíti az egyik szülőjét.
Különbségek merülhetnek fel a pénzügyek és a jövőtervezés terén is.
„A probléma a pénzügyi tervezésben is rejtőzhet – míg az egyik partner a nyugdíjra készül, a másik inkább hajlandó pénzügyi kockázatokat vállalni” – teszi hozzá Skinner.
Bár nincs olyan szigorú felső határ, amely automatikusan a kapcsolat kudarcát jelentené, a pszichoterapeuta úgy véli, hogy minden párnak reálisan fel kell mérnie saját igényeit, életcéljait és elvárásait.
Skinner egy másik, a nagyobb korkülönbséggel járó lehetséges problémára is felhívja a figyelmet.
„Lehetséges, hogy hatalmi dinamikákból fakadó probléma merül fel – például amikor az egyik félnek több pénze, jobb karrierje vagy magasabb társadalmi státusza van” – magyarázza.
Természetesen ilyen egyensúlyhiány azonos korú partnerek között is fennállhat, de a nagyobb korkülönbség néha még jobban kiemelheti ezt.
„A fenntartható, hosszú távú kapcsolat érdekében a partnereknek hasonló szintű érzelmi és pszichológiai érettségre, értékrendre és célokra kell törekedniük. Ez azonban inkább olyan kapcsolatokban valószínűbb, ahol alig van, vagy egyáltalán nincs korkülönbség” – állapítja meg Skinner.
(index.hr)